A találkozó a szép számban megtelt evangélikus templomban kezdődött Barna Sándornak, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének áhítatával. Pál apostolnak a Kolossébeli gyülekezethez írott levele negyedik részének hetedik versének igéi alapján a közösségről beszélt.

„A fesztivál nyitó áhítatán vagyunk együtt, közösségben. Számomra mindig jó megélni azt, hogy a bibliaolvasó kalauz igéje megszólít erre a napra is, hiszen a közösségről szól a felolvasott igeszakasz. Mindannyian, akik eljöttetek, van egy vágy a szívetekben: tartozzunk valahová, valami nagyobbnak a része legyünk. Valami olyannak, ami összeköt, erőt ad, otthont jelent” – mondta a püspök, majd egy idézetet olvasott fel, mely szerint nem vall kudarcot az, akinek barátai vannak.

Barna Sándor püspök

„Az életben a leggazdagabb emberek azok, akik megtapasztalják a másokkal való közösség örömét. Isten bennünket a magával való közösségre teremtett, s amikor elhív, akkor azt azzal az akarattal teszi, hogy közösségben legyünk az Ő népének a tagjaival” – fogalmazott Barna Sándor.

A püspök majd az ige alapján beszélt arról, hogy Pál apostol nem egy magányos harcos volt, hanem meghitt kapcsolatokat ápolt munkatársaival. Mint mondta, nem csak egy szimpla munkatársi közösség vette körül, hanem törődő és szerető. „Mint egy film végén a stáblista, úgy sorolja fel levelében ki mindenkit köszönt. Ezeknek a kapcsolatoknak a tükrében nézzük meg a mi kapcsolatainkat is. Milyenek ezek? – tette fel a kérdést, s hozzátette, mert ha sikerül ezeket a lélek erejével Krisztus szerint rendezni, jónak megtartani, akkor ez mindig a boldogságunkra válik. Ha pedig az ellentéte, az megszegényedést okoz, sebeket és szomorúságot hoz” – hangsúlyozta, majd sorra vette Pál apostol munkatársait.

Elsőként említette meg Tükhikoszt, a hűségest, a postást, aki vitte a híreket mindenfelé, majd Jusztuszt, akinek a neve Jézust jelent, igazságos volt. A sort Onéziumosszal folytatta, a megszökött, de később hitre jutott rabszolgával, aki hűséges lett. Arisztarkhoszt fogolytársként említi. Ő volt az, akit Pállal együtt tartóztatnak le, vele megy Rómába, s amikor Pál börtönbe kerül, meglátogatja, hogy enyhítsen a magányán és segítsen neki átvészelni ezt az időszakot.

„Ez empátia. Amikor sikerül kilépni magunkból, gondolatilag, érzelmileg és cselekedetek által is mellé állni a másiknak. Ennek legszebb példája Jézus Krisztus. Aki eljön, mellénk áll, és magára veszi a bűneinket. Ha nyomdokába járunk, akkor tudjunk egymás mellé állni. Odahajolni az emberekhez, osztozni a sorukban. Tudjunk így ma is odamenni a másikhoz krisztusi indulattal” – tette hozzá. Megemlítette még Epafrászt is, aki folyamatosan, állhatatosan és kitartóan imádkozott értük.

„Az evangélium nem garantálja, hogy nem lesz megosztottság, személyes konfliktus, de az ereje begyógyítja a töréseket. Hűség, közösség, megbocsátás és imádkozás olyan gyönyörű valóságok, amelyet Krisztus ad nekünk. Az igeszakasz az emberi kapcsolatokról szól. Megértés, a türelem, bölcsesség kell a kapcsolatok jó megéléséhez, hogy abból áldás származzék”.

Áhítatának a végén Barna Sándor úgy fogalmazott, hogy jó közösséget gyakorolni, egymással találkozni, ahogyan egy dal is mondja: milyen jó, hogy itt vagyunk, s mint régi jó barátok egyet mondunk, s egyet gondolunk. „Minden találkozás megerősít. Idén Kassa adja a találkozás örömét. Találkozás egymással, Krisztussal, amelyből áldás fakad”.

Géresi Róbert püspök

Az áhítat után Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke emlékeztetett arra, hogy 2013-ban szervezték meg első alkalommal a Kassa-Ért – Északkeleti Református Találkozót, akkor is közösen a Tiszáninneni Református Egyházkerülettel Csomós József püspökségének idejében. „Most ismét együtt vagyunk velük” – hangsúlyozta, majd elmondta, hogy a református templomban folyó nagyszabású belső felújítási munkálatok miatt ad otthont a találkozó két programjának az evangélikus templom.

A találkozó célkitűzésével kapcsolatban kérdésünkre elmondta, látni kell, hogy a keresztyén közösségnek az élete nagyon színes és gazdag. Egy egyháznak is gazdag az élete. A keresztyén bizonyságtételt sok esetben a templomi istentiszteletekhez, gyülekezeti alkalmakhoz, bibliaórákhoz kötik nemcsak a kívülállók, hanem a gyülekezetei tagok is, s nagyon sokszor gondolják úgy, hogy ez ki is meríti a keresztyén létnek a valóságát.

„Egy ilyen fesztivál jellegű találkozáson szeretnénk bemutatni a keresztyén élet sokszínűségét és gazdagságát. Rámutatni arra, mennyi vetülete van annak, ha valaki Istenben bízik és reménykedik, hogyan látja a világot, a történéseket, miként értelmezi a történelmet, látja az épített vagy a szellemi örökséget. A zenei is egy hatalmas ajándéka a református hitünknek és ennek a bemutatása is nagyon fontos. Ez adja az ilyen jellegű találkozóknak az alaphangulatát” – nyomatékosította Géresi Róbert.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház harmadik alkalommal szervezte meg a Kassa-Ért találkozóját. Az elsőre, amely nagy sikert aratott, még 2013-ban, a következőre pedig öt évvel később, 2018-ban került sor. Azóta hét év telt el. „Az idén sikerült megteremtenünk egy ilyen rendezvénynek a szükséges feltételeit” – tette hozzá. Minden korosztály számára biztosították a programokat, illetve foglalkozásokat a gyermekeknek, s bemutatkoznak az egyház missziói területei.

„Van igény az ilyen találkozókra, akkor is, ha a távolabbról érkezőknek számolniuk kell az utazással is. De inkább a gyülekezetek egy rétege számára fontosak az ilyen alkalmak, illetve az azokon felvetett témakörök” – utalva a püspök ezzel arra is, hogy a nap nem mindegyik programja szólít meg mindenkit.

Az igei szolgálat után az evangélikus templomban Élet zsoltárhangra címmel egy ötvenöt perces előadásban következett Szenczi Molnár Albert életének pillanataiból Madarász Máté színművész, Pasztorek Ferdinánd hegedűművész és Süll Kinga egyházzenész közreműködésével.

A Tóth-Máthé Miklós által jegyzett könyvből felolvasott részletekből a közönség átérezhette a zsoltárfordító szenvedését, magányát és bujdosását. Az alkalom különlegességét adta, hogy a történeteket improvizatív zenei közjátékok kísérték, mintegy hidat építve múlt és jelen között. A közönség nem csupán hallgatóként volt jelen, hanem együtt olvasták Szenczi Molnár Albert zsoltárszövegeit.

„Egy 55 perces előadást végig ülni, az nem kis összpontosítást jelent. Ha ebből időnként kicsit kizökkentjük a hallgatóságot, talán segít a figyelem felfrissítésében, másrészt a közös igeolvasásnak, nevezhetjük így is a zsoltárokat van valamilyen magasztossága, súlya, közösségformáló ereje. Az első zsoltár két-három sorában még nem nagyon találták meg a ritmust, de a következőket már szépen egybeolvasta a gyülekezet. Egy olyan előadásban lehetett részese a templomi gyülekezetnek, ahol irodalom, zene és közösség találkozott egymással. Egyszerre emlékeztek és újra értelmezték a múltat” – hangsúlyozta kérdésünkre adott válaszában Süll Kinga egyházzenész.

Abaújvári Bábcsoport

Az evangélikus templomi alkalom után a Magyar Református Központban és a Kassai Magyar Református Egyházközség udvarán folytatódott a program. Ez utóbbi helyszínen gyermekfoglalkozások várták a kisebbeket.

A délelőtt folyamán először az Abaújvári Bábcsoport Ne fald fel Fáni! című előadását nézhették meg, majd délután a kisgéresi Alapiskola és a református egyházközség Mustármag bábcsoportja az idei Duna Menti Tavaszon aranysávosminősítéssel értékelt Lukács 14 bábjátékának tapsolhattak, amelyben a nagy vacsora példázata alapján azt játszották el, hogy egy születésnapi meghívást hogyan utasítottak vissza különféle indokokra hivatkozva az eredetileg megszólítottak, és miként lettek részesei az ünnepségnek azok, akik igazán meghallották a meghívást.

kisgéresi Mustármag Bábcsoport

„Mit ad az Úristen ajándékba a saját Fiának, ha annak születésnapja van? Mert ugye, a mi Istenünk annyira szeret minket, hogy megajándékoz a természet, és főképp a másik ember csodájával. Megajándékoz Szabadítóval. De! Mit ad saját Fiának ajándékba? No, mit?” – erre a kérdésre feltett válasz is kiderült a bábjátékból.

„Két bábcsoportot szólítottunk meg, egy magyarországit /Abaújvári Bábcsoport/és egy hazait, /kisgéresi Mustármag Bábcsoport/hogy a gyerekek figyelmét így módon is felkeltsük a kultúra iránt. A Diakóniai Központ igazgatónője, Máté-Borbás Orsolya pedig népi játékokkal és tánccal készült erre a napra. A nagy mesemondó, Jókai Mór bemutatásáról sem feledkeztünk meg.

Napközben pedig a parókia udvarán kézművesfoglalkozásokkal várják a kicsiket az erre a szolgálatra felkért lelkészek és hitoktatók” – ismertette a gyermekprogramokat annak szervezője Géresi Takács Klaudia, az abaújszinai, miglécnémeti és perényi gyülekezet beosztott lelkésze. Többek között elárulta azt is, hogy lelkészekkel közösen hónapokon keresztül készültek erre a napra, az egyházmegye lelkészei a gyülekezetükben hirdették ki az alkalmat, az egyházi óvodákat és bölcsődéket pedig külön is meghívták.

„Számunkra fontos volt, hogy evangéliumi üzenete legyen annak, ami itt a nap folyamán zajlik. Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen kézművességgel szólítsuk meg a gyerekeket. A bábcsoportokkal erről nem egyeztettünk, de az első előadás éppen arról szólt, hogy Fáni otthon megette az összes mézessüteményt, mi pedig mézeskalácsot készítettünk a gyerekeknek, amit kidíszíthetnek, sőt, meg is kóstolhatják. Ily módon is nagyon érdekesen vezette a Jóisten, hogy szépen egymásra épült ez e két program. A történet üzenete a mértékletesség volt. Azokat a hibáinkat és gyengeségeinket, amelyekkel találkozunk a hétköznapokban, hogyan tudja Jézus az ő szeretetével kipótolni. S ha imádságban hozzá fordulunk, akkor tud segíteni abban, hogy ebben változni tudjunk” – tette hozzá.

Szabó Csekei Tímea 

A Komáromból érkező Szabó Csekei Tímea Jókai Mór gyermekkorának történeteit mesélte el a kíváncsiskodóknak interaktív módon, papírbábok segítségével bevonva őket is az előadás folyamatába. Megtudhatták többek között azt, hogy mivel játszott az a gyermek Jókai, aki később regényeivel meghódította a világot, mitől félt az iskolába vezető úton, s milyen izgalmas történeteket mesélt neki az édesapja. 

Jókai gyermekkori élményének egy részletét Szabó Csekei Tímea megosztotta a felnőtt hallgatóságával is a Magyar Református Központban, Jókai 200 címmel, felelevenítve életének egy-egy érdekes történeteit képekkel is illusztrálva, illetve részleteket is felolvasva az író naplójából.

Krcho János

Krcho János, aki a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet kassai központjának műemléki felügyelőjeként dolgozott 1998-ig, majd számos felvidéki templom, zsinagóga, kastély, kúria műemléki kutatását és helyreállítását végezte el. Erről a munkájáról, a pusztuló épített örökség felkutatásának, föltárásának és helyreállításának a fontosságáról beszélt, illetve olyan érdekességekre hívta fel a figyelmet, hogy például miként változott meg az emberek szemlélete a régmúltból ránk marad épületek sorsáról a Helyre-állítás címmel jelzett előadásában.

Különösen figyelmet szentelt annak a romos állapotban lévő, 14. századból származó, egykori polgárháznak a megmentéséről és felújításáról, ahol a Magyar Református Központ kapott elhelyezést. „Ez egy sikeres projekt volt, hiszen megismerhettük az épület történetét, s a felújítása révén egy olyan tér alakulhatott ki, amelyet szeretnek is az emberek” – válaszolta kérdésünkre előadásával kapcsolatban Krcho János. 

 B. Szabó István püspök

B. Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinata egykori lelkészi elnöke, aki tavaly egyházunktól Pálóczi Czinke-István díjban részesült, az egyház és a világ kapcsolatáról beszélt. „Bonyolult ez a kapcsolat, s mint egyházi ember nem tudok világi nézőpontba helyeződni, habár sokat foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel. Azt a kérdést feszegettem elsősorban előadásomban, hogy mi a mozgásirányunk. Kifelé vonuljunk-e a világból?

A keresztyénség történetében számos elem van erre nézve, a sivatagba, egy hegytetőre remeteségbe elkülönülni és semmi közünk sincs a világhoz, vagy befelé. S ha ez utóbbit választjuk, mert ez az igazi, akkor felmerül jónéhány kérdés. Hogyan viszonyuljunk a társadalmi kérdésekhez, a művészetekhez, a kultúrához, a gazdasághoz, a környezetvédelemhez, a helyi politikához, életmódhoz. A kérdés izgalmas, akár itt ezen a rendezvényen is, ahol sok gyülekezetből egybe gyülekeztek, hogy mi keresztyének, egyházhoz tartozók milyen szellemiséggel, lelkiséggel veszünk részt ezekben” – mondta B. Szabó István.

„Ha a krisztusival tudunk ebbe bekapcsolódni, akkor nem csak jó úton haladunk, hanem jól is vagyunk azon a jó úton. Az egyház ugyan hozzászól a társadalmi kérdésekhez, de lehet, hogy a politika vagy más szellemi mozgalom nem veszi figyelembe a válaszokat, s úgy tesz, mintha az egyház nem mondaná el az álláspontját. Nagyon sokszor látom én is, hogy azt szeretnék, ha helyeselnénk, egyetértenénk, megtapsolnánk őket, vagy éppen nagyon elleneznénk, ezért amit mi elmondunk, azt nem igazán hallják meg. Nem könnyű ez az út” – hangsúlyozta.

Dienes Dénes

Dienes Dénes, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára, a Rendszeres teológiai és egyháztörténeti tudományok intézetének vezetője Kassa városának a reformációban betöltött szerepéről tartott előadást, bemutatva, hogy a reformáció idejében milyen gazdag kereskedői réteg élt a városban. Elmondta, hogy a szabad királyi városok nyitottak voltak a reformációra, ide tartozott a többségében németajkú Kassa is, amely később – a török elől menekülő magyaroktól egyre magyarabbá lesz, igaz, szlovákok is megjelennek, de nem olyan nagy számban.

„Kassa nyitott volt a reformációra, a lutheri tanításra. Az iskolákban megjelenik a magyar értelmiség, Gálszécsi Istvántól kezdve Batizi Andráson keresztül Szánthai Istvánig. Hiába próbálják kimozdítani a polgárság döntő többségét a meggyőződéses lutheranizmusukból. Az erőszakos reformáció sikertelen volt, sőt, inkább kontraproduktív. A polgárság életében mélyen elmélyül a világ- és egyházlátásuk, amely egy erős protestáns, itt Kassán, egy erős lutheránus talajba gyökerezik bele” – foglalta össze röviden előadását Dienes Dénes.

Az egyház misszióját bemutató standon a Firesz Abaúj-Zemplén Területi Egységének munkatársai a programok mellett az ifjúsági szervezetet népszerűsítő különféle terméket is árusítottak, melynek bevételét az ifjúsági munka támogatására használják fel.

„Nagyon sokrétű kínálattal érkeztünk Kassára. A tinik számára programokat készítettünk, emelett népszerüsítjük az ifjúsági szervezetet, annak programjait. Az élő könyvtárba biztosítottuk a személyeket, akiket mint a könyvtárból a könyveket, ki lehet kölcsönözni egy-egy beszélgetésre, amelynek során sok minden kiderülhet róluk: a hitükről és a szolgálatukról is” – mondta el Görög László, a Firesz  Abaúj-Zemplén Területi Egységének az elnöke.

Az AZTA munkatársai egy különleges alkalmat készítettek a fiatalok számára, párkapcsolódás néven egy ifis kiscsoportos foglalkozást. Elhozták a MEKDSZ párkapcsolati roll up kiállítását is.

„A célunk az volt, hogy a fiatalok játékos, biztonságos légkörben gondolkodjanak el a kapcsolataikról, a barátokról, párkapcsolatukról és az Istenhez való viszonyulásukról, hogy felismerjék, hogyan lehetnek figyelmesebbek, tisztábbak és mélyebbek ezek a kapcsolatok” – mondta Csanak Szilárd a Firesz AZTA ifjúsági munkatársa, aki elárulta azt is, hogy sokat készültek az alkalomra, de úgy látja, hogy a Kassa-ÉRT programsorozat inkább az idősebb korosztályt szólította meg, illetve a kisebbeket, a gyerekeket, de az ő célcsoportjuk, akik felé szolgálnak, azok közül sajnos kevesen jöttek el erre az alkalomra, így  ezt a programot érdeklődés hiányában nem tudták bemutatni. „Nem szomorított el ez bennünket, hanem még több motivációval töltött el minket, s azon gondolkodtunk a munkatársakkal, hogy hol és hogyan tudnánk ezt más formában majd felhasználni, a fiatalok figyelmét még jobban Istenre, az evangéliumra összpontosíthassuk”.

Több érdeklődőt vonzott ugyancsak a Firesz AZTA szervezésében a Szólj be a papnak! program, amelyben az egyház jövőjéről, a jövő egyházáról cseréltek eszmecserét, amelyben a jövőbeli távlatokat, illetve a gyülekezeten belül a fiatalok helyzetét is érintették a vitatkozók – mondta el kérésünkre Szepessy Mátyás kiskövesdi lelkipásztor.  

Nemcsak előadások várták a találkozó résztvevőit, hanem bibliai logó kiállítás a Kárpátaljáról származó Balog István műveiből, az Élő könyvtárból kölcsönzésre állt egy-egy élettörténet, az elcsendesedést pedig egy imasarok szolgálta a Magyar Református Központ emeleti részében.

A Kálvin Kiadó kiadványai között is válogathattak az érdeklődők.  

A gályarabság 350. évfordulójára a Gályarab emlékkövek tablókiállítással emlékezik meg egyházunk, amelyet szintén megtekinthettek a Magyar Református Központ udvarán az érdeklődők.

 „A Magyar Református Egyház Generális Konventjének elnöksége még 2024-ben döntött egy hároméves emléksorozat elindításáról, amellyel a 16. században mártíromságot szenvedett gályarab prédikátorokra kívánnak emlékezni. A 350. évfordulóját éltük meg az ún. pozsonyi vértörvényszék előtt indított koncepciós pernek, a gályarab prédikátorok beidézésének és elítélésének, láncra verésének, illetve 2026-ban az egész eseménysorozat zárásaképpen éljük meg a kiszabadításuknak a 350. évfordulóját. Erre kapcsolódva gondolkodtunk egy vándorkiállítás elindításában a Kárpát-medencében, melynek szakmai előkészítője Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium szakmai igazgatója, a menedzselését pedig egyházunk vállalta fel. Nagyon sok helyszínen mutattuk már be a kiállítási anyagot. Mivel keresztyén identitásunk fontos része a gályarabprédikátorokra való emlékezés, ezért gondoltuk úgy, hogy jó, ha szembesülnek az ide látogatók is az érintett prédikátorok történetével”– mondta a kiállítással kapcsolatban Rákos Loránt püspökhelyettes.

A központ emeleti folyosóján tablókon bemutatásra került a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház elmúlt évszázada is.

A Magyar Református Központ udvarán felállított standokon a diakónia, egyházzene, egyházi sajtó, ifjúsági misszió is képviseltette magát. Aki Kassa városát szerette volna jobban megismerni, az csatlakozhatott a délután folyamán a Balassa Zoltán által vezetett városnézéshez.

A gazdag és színes program a Thália Színházban Korpás Éva Szívharang című koncertjével zárult.

A gazdag programmal megtöltött napot  Orémus Zoltán esperes, a vendéglátó Kassai Magyar Református Egyházközség lelkipásztora zárta a Zsolt 36,9.10a verseivel: „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása...”

A rövid igeszakaszból három gondolatot emelt ki. Elmondta, hogy nemcsak a jeruzsálemi templomba érkezők dúslakodtak az Isten háza bőségében, hanem mindazok, akik a mai napon eljöttek a KASSA -ÉRT rendezvényre, dúslakodhattak a különféle programok bőségében.

„Nekünk az Isten háza a mai napon több részre osztódott. Isten házának a része volt az evangélikus templom a nyitóáhítattal és a koncerttel, a központ az előadásokkal és a kiállításokkal, a parókia a gyermekprogramokkal és a foglalkozásokkal, a Thália Színház a koncerttel és a koncertet lezáró szép harangszóval. Minden alkalom örömmel töltött el minket, és lényegében minden programponttal egy irányba szeretettünk volna fordítani a résztvevők figyelmét – Isten felé, aki az életnek a forrása“ – fogalmazott az esperes. Rövid áhítatát imával és az ároni áldással fejezte be.

A Kassa-ÉRT – Északkeleti Református Találkozó a Magyar Református Központ és a magyar kormány anyagi támogatásával valósult meg. A rendezvényen mintegy kétszázan vettek részt. 

Az alkalomról készült képek itt tekinthetőek meg.  

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László