Ézs 13 és ApCsel 10,23b–48 (ÓSZ) „Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket" (9). Sok-sok prófécia született az Úr félelmetes, nagy napjáról, amely egészen biztosan el fog jönni. Minden eddigi gonosz ember látványos bukása, minden eddigi ördögi birodalom romba dőlése ezt jelenítette meg, ezt vetítette előre. Tombolnak a gonoszok a mi világunkban, sanyargatják az igazat, de eddig tartósan egy sem tudott fennmaradni. Minden sötét hatalomnak meg vannak számlálva a napjai. Végül egyetlen gonosz sem maradhat. Végül maga a Gonosz is megsemmisül, a tűz tavába vettetik (Jel 20,14–15). A szégyenteljes véget nem lehet elkerülnie egy istentelennek sem. Ezért küldte az Örökkévaló a Megváltót a világba, mert tudta, hogy az ember nem élheti túl az Úr napját. „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (ApCsel 2,21).
Fohász: „Ments meg engem, Uram, az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól! Midőn az ég és föld meg fognak indulni, S eljössz a világot lángokban ítélni" (RÉ21 621). Ámen.