Ézs 12 és ApCsel 10,17–23a (ÓSZ) „Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem" (2). Egészen biztos, hogy az Urat, a mi Istenünket szabadító Istenként lehet megismerni. Amíg nem éli át az ember, hogy az Örökkévaló Isten szabadító Úr, hiszen engem is megszabadított, addig nem is sejlik fel az igazi istenkép. A valódi, bensőséges kapcsolat az átélt szabadítással kezdődik. Hiszen ha Isten megszabadított engem nyomorúságomból, bűneimből, tisztátalanságomból, betegségemből, akkor szeret. Ha szeret, akkor bízhatom benne. Főleg, mert nem ellenszolgáltatásért szeret, hiszen nem tettem a szabadulásomért semmit, és később sem tudok. Csak egy dolgot, hogy ezután hálából őneki élek, és neki éneklek, hirdetve szent nevét.
Fohász: Öröm van a szívemben, Uram, mert megszabadítottál engem minden rossztól. Tudom, még nem értem el a teljességet, de amit eddig velem megtapasztaltattál, az bizalmat táplál a szívemben. Nem félek, nem rettegek, mert Te velem vagy. Ámen.