Ézs 11,11–16 és ApCsel 10,1–16 (ÚSZ) „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak" (15)! A hívő embert sem kerüli el az előítélet kísértése. Jézus viszont szándékosan tartotta a kapcsolatot a bűnös, szélre került emberekkel, akiket mindenki más megvetett és lenézett. Ő nem nézte le sem a vámszedőket, sem a parázna nőket, hanem munkálta, formálta bennük Isten megforduló, bűnbánatot tartó, újjászületett gyermekeit. Hiszen éppen az ilyenekért jött, az elveszettekért. A betegekért, akiknek orvosra van szükségük (Lk 5,31). Elgondolkodtató, milyen alaposan és nagy érzékenységgel készíti fel az Úr a látomásban Pétert a pogányokkal való találkozásra. Pedig Péter már pünkösd után volt jócskán. Bizony, jó az Úr – mindenkihez!
Fohász: Istenem, érints meg engem is földig hajló szereteteddel, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Hanem tudjak reménnyel tekinteni rájuk, mint Te. Ámen.