Ézs 11,1–10 és ApCsel 9,31–43 (ÓSZ) „Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja" (9). Kiszámították: ha egy hatalmas munkagéppel elegyengetnék a föld kontinenseit, akkor eltűnne a szárazföld. Az egész bolygót mintegy háromezer méter mély óceán borítaná. Betöltene mindent a víz, amint kezdetben volt. Eljön majd az idő, amikor a Messiás békét hoz a földre. Mindenhová. Nem lesz olyan nép, amelyet ne töltene be az Úr ismerete. Megszűnik a pusztítás és egymás bántása. Úgy lesz minden, ahogyan volt kezdetben, a teremtés eredeti elgondolása szerint. Ezt még csak elképzelni sem tudjuk. Olyan messze vagyunk Isten szerető, teremtő szívétől, hogy az emberi képzeletvilág is kevés annak látására, hogy hogyan ehetne például szalmát az oroszlán. Nevetünk rajta. Nevetséges. Pedig ilyen lesz a végső jövő. Teljesen békés lesz.
Fohász: Bocsásd meg, Istenem, ha annyi hitem sincs, mint a mustármag. Bocsásd meg, ha magamból indulok ki, meg abból, amit magam körül látok, nem pedig a Te lehetőségeidből. Emeld fel az én szívemet a porból magadhoz! Hozd el a Te békességedet! Ámen.