Ézs 1,18–31 és ApCsel 2,1–13 (ÚSZ) „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak" (4). Minden istentiszteleten, bibliaórán és minden egyházi alkalmon, amikor hirdetjük és hallgatjuk az Úr üzenetét – mindenképpen ez az ige kell legyen a kiindulási alap. Senki – különösen egy lelkipásztor – nem engedheti meg magának azt a kényelmes hozzáállást, hogy úgy hirdeti vagy hallgatja az igét, úgy lép az emberek elé vagy közé, hogy előbb nem töltekezik be Szentlélekkel. Az igehirdetés, az istentisztelet, a bibliaóra, egyetlen alkalom sem mehet rutinból. Persze, ettől függetlenül lehet áldásos, mert az Úr látja a szomjazó lelkeket. Jónás egymondatos, szívtelen igehirdetésére is megtért és megmaradt Ninive (Jón 3,4). De nem a Lélek nélküli, szívtelen igehirdetés és igehallgatás a követendő példa. Örüljünk, hogy pünkösd utáni gyülekezetek vagyunk. Kérjük a Lelket! Éljünk a Lélekkel!
Fohász: Istenem, könyörülj meg a Te szolgáidon, könyörülj meg a Te népeden! Kérlek, Szentlelked bőven áradjon ki újra és újra mindannyiunkra. Igehirdetőkre és igehallgatókra egyaránt. Ámen.