2Móz 23,14–33 és Kol 3,1–4 (ÚSZ) „Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" (3). Ebben az igében olvasható az egyik legvidámabb gyászjelentés. Az Úr Jézus kereszthalálával majd feltámadásával az egyedüli győztes lett bűnön, poklon és síron. És ő ezt a győzelmet hit által az övéinek is adja. Tudni kell azonban, hogy a keresztyén életben pont fordítva van az élet és halál sorrendje, mint amúgy, az életben. Először megszületünk, ekkor kapják szüleink a születési anyakönyvi kivonatunkat, aztán meghalunk, ekkor kapják szeretteink a halotti anyakönyvi bizonyítványunkat. Ám Isten országában fordított a helyzet! Először meg kell halni ahhoz, hogy élhessünk! Előbb van a Krisztussal együtt való meghalás, megfeszíttetés, s csak ezután következik be a vele való feltámadás, megelevenedés. Ehhez halálba kell adnunk a magunk bűnös természetét, meg kell tagadnunk önmagunkat. Ezután támadunk fel új életre. Van már ilyen életünk Krisztussal?
Fohász: Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy új életre hívsz mindannyiunkat. Kérünk, segíts levetkőzni bűnös, óemberi természetünket. Indíts minket arra, hogy a Te dicsőségedre és sokaknak hasznára tudjunk járni az új életben. Ámen.