2Móz 22 és Kol 2,8–15 (ÚSZ) „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára" (14). Nem tudom, kinek mi van a listáján, mivel tartozik Istennek, felebarátainak, mivel vétkezett ég és föld ellen. Nem jó dolog adósnak lenni. De nem tudjuk kifizetni a számlákat. Cselekedeteink nem békítenek meg Istennel, és olyan érdemeink sincsenek, amelyek számítanának az üdvösség szempontjából. Ahhoz, hogy üdvözüljünk, ahhoz, hogy Isten megmentsen minket, egyedül Krisztusra van szükségünk. Önerőből nem tudjuk kiérdemelni sem a szeretetét, sem az örök életet. Nem tudjuk helyrehozni, amit ősszüleink elrontottak. És azt sem, amit mi rontottunk el. De a teher mégis levétetett rólunk: Jézus Krisztus kereszthalálával kifizette a tartozásunkat. Mert ennyire szeret bennünket! Ezért: „senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek" (Róm 8,13).
Fohász: Urunk, Jézus, köszönjük Neked, hogy a mi adóságunkat is kifizetted, nem ezüstön és aranyon, hanem a Te drága véreden (1Pt 1,18). Köszönjük, hogy Te vagy az egyetlen közbenjáró, és a Beléd vetett hit által igazulunk meg ingyen, Atyád kegyelméből. Ámen.