2Móz 21 és Kol 2,1–7 (ÚSZ) „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne" (6). Ha már hiszünk, és a hitünk élő, akkor ennek valami látszatja is kell, hogy legyen az életünkön. Ez nem lehet csak annyi, hogy beszélünk a hitünkről, hogy elméletben nagyon jók vagyunk. Szépen kiműveljük magunkat, folyamatosan idézzük a Bibliát, tanácsolunk másokat. Viszont ha nem mondanánk el mindenkinek, hogy mi milyen nagyon hívők vagyunk, talán senkinek se tűnne fel: mert nem látszik rajtunk. Jézust elfogadni nem csak azt jelenti: végighallgatom őt, vagy időnként meghallgatom a róla szóló beszédet. Nem csak azt jelenti: valamiben egyetértek vele. Még csak nem is azt, hogy lelkesedem érte. Elfogadni Jézus Krisztust mint Urat, azt jelenti: őbenne meggyökerezve, őbenne felépülve, megerősödve a hit által, egyre bőségesebb hálaadások közepette, neki tetsző, engedelmes életet élünk.
Fohász: Szerető Istenünk, áldj meg bennünket azzal, hogy meg tudjuk mutatni: Hozzád tartozunk, Veled és Benned élünk, Te vagy a mi Urunk és királyunk. Ámen.