2Móz 14 és Fil 3,1–11 (ÚSZ) „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért" (8). Pál apostolnak a megtéréséig Mózes törvénye volt a legfőbb érték. A megtérése után viszont már Jézus Krisztus lett az abszolút tekintély. Pál úgy érezte, hogy valami addig elképzelhetetlen gazdagságot kapott Krisztusban, és ehhez képest minden, amit értékesnek tartott, elveszítette értékét. Az apostol nem azt mondja, hogy az életben objektíve minden, amit elérünk, értéktelen; hanem azt, hogy amit elérünk, a megigazulásunk szempontjából kevés. Senki sem tud Isten előtt igazzá válni a saját erejéből, még akkor sem, ha olyan képességekkel és elkötelezettséggel rendelkezik is, mint Pál apostol. Ma is minden igazi megtérés azt jelenti, hogy az ember kidob az életéből mindent, ami Krisztustól elválasztja, ami követésétől visszatartja, és felértékelődnek azok a dolgok, amelyek hozzá közelebb vezetnek, és kezében használhatóbbá tesznek.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy Te nem sajnáltál mindent odaadni értünk. Csak mi sajnálunk mindent feláldozni éretted. Bocsásd meg, ha nem tudtuk még leértékelni az életünkben a haszontalan dolgokat. Segíts nekünk ebben, kérünk! Ámen.