2Móz 12,21–51 és Fil 2,12–18 (ÚSZ) „Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek" (15-16). Ahol Isten gyermekei jelen vannak, ott mindig van remény. Nem azért, mert a mi emberi tudásunktól egy csapásra megemelkedik a tőzsdei index, nem azért, mert kedvezőek lesznek a gazdasági mutatók, hanem azért, mert a reménység Istene megerősíti bennünk azt, amit számunkra Jézus Krisztus feltámadása jelent! És akkor mi is reménységgel telünk meg. Manapság annyi csüggedt, reményvesztett, kétségbeesett ember él köztünk – vajon tudunk-e világítani ebben a sötétségben, mint csillagok az éjszakában? Jézus az övéiről azt mondja, hogy ők a lámpás a lámpatartóban, hogy világítsanak (Mt 5,15): segítsenek az eligazodásban, mutassák az irányt. Vajon tudsz-e Isten gyermeke lenni a legkeservesebb szituációkban, a legszomorúbb élethelyzetekben lévő emberek között? Vajon így ismernek Téged a barátaid, az ismerőseid, a családod, a gyülekezeted?
Fohász: Urunk, Istenünk, könyörülj meg rajtunk. Segíts felemelni a tekintetünket önmagunkról. Segíts, hogy ne a magunk érdemeiben és erényeiben, hanem egyedül a Te érdemedben és érettünk bemutatott áldozatod erejében bízzunk. Ámen.