2Móz 12,1–20 és Fil 2,1–11 (ÚSZ) „Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál" (3). Hű, milyen nehéz felszólítás ez! Mert rögtön jönnek az ellenérvek. Hiszen vannak, akiktől azért én egyértelműen különb vagyok. Különb, akár intelligencia, műveltség, eredményesség tekintetében. Isten talán lehetetlent kér tőlünk? Emberileg igen. Emberileg mindez lehetetlen. Krisztussal viszont lehetséges. Ha meg tudjuk magunkat alázni az előtt a Krisztus előtt, aki – Pál apostol gyönyörű himnuszának szövege szerint –„engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (8), és ebben az alázatban éljük át a megváltást, és teljesítjük ki az új életet, akkor van esélyünk arra, hogy valóban különbnek tartsunk másokat magunknál. Válogatás és fogcsikorgatás nélkül. Szeretettel, türelemmel, alázattal.
Fohász: Kegyelmes Istenünk, formálj át bennünket belülről, egészen: a gondolatainkat, az indulatainkat, a jellemünket, a szokásainkat. Te tölts meg minket minden értelmet felülhaladó, nagy szeretettel. Ámen.