Csütörtökön látogattunk el az egyházmegyei ifjúsági táborba, amikor a délelőtti lelki programokra való ráhangolódást segítette egy háromtagú, alkalmi együttes zenés-énekes szolgálata az alistáli imaház nagytermében. A harminchét fiatal napja azonban az ébresztőnek is beillő tornával indult, majd a reggeli elfogyasztása után dicsőítéssel folytatódott.

Az áhítatot, a szeptembertől másodikos egészségügyi szakközépiskolás Santúr Adrienn, a Galilea egyik fiatal szolgatársa tartotta Jóel próféta könyve második fejezetének huszonegyedik verse alapján: Ne félj, termőföld! Vígadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr!

Santúr Adrienn

Bevezetőjében elmondta, hogy amikor kimegy sétálni, a csendben mindig azon gondolkodik, hogy mennyire csodálatosak az Úr teremtményei. „Az emberek, a testvéreim, az állatok, akik szeretetükkel segítenek túllendülni a mindennapokban. Szeretem csodálni mindazt, amit a Teremtőm teremtett a világ számára. De a kedvenceim a virágok és a növények. Szeretnék én is néha növény lenni. Csak csendben létezni ezen a világon, lélegezni, és az én Mennyei Atyámmal lenni“ – fogalmazott Santúr Adrienn. Hozzátette: Egy másik igeversben, a Zsoltárok 46,11-ben ez olvasható: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Az ige alapján kifejtette, az a vágy, hogy olyan nyugodtan létezzünk, mint a növények – ez nem gyengeség, hanem egy mély vágy az Istennel való kapcsolat után. A csend nem hiány, hanem teljesség lehet az Úr jelenlétében. Amikor az Úr lenézett a földre és meglátta mennyi mindent tudna teremteni, te is ott voltál a tervei között. Jogos a kérdés, akkor mégis miért növényekről és gyomokról beszélek most? – tette fel a kérdést a korosztályához tartozó tiniknek.

Válaszában kifejtette, azért, mert te magad vagy a termőföld! Felül, mi magunk vagyunk a növények, de a lelkünk az, ami táplálja. Egy gazdag, tápanyagban dús talaj. De te is kiszáradhatsz, vagy megférgesedhet a lelked. Ezek a bűneink – magyarázza. Majd jön a gazda, amely felszántja a földet és gondoskodik rólad, mert tudja, mindezt szükséges megtennie a jó termés érdekében! Nem mindegy, hogy milyen a lelkünk talajának termése. Vagy gyom és száraz ugar van a szívünk helyén? Az Úr is úgy gondoskodik rólunk, mint a jó gazda a földjéről: felsegít, kezét nyújtja, és Szentlelkével betölt.

Gondolatait azzal zárta, hogy a világ olykor zúg, változik, fáj, sürget és elvár. De az Úr nem ilyen. Ő az állandó csend a szíved mélyén, a szelíd szellő, ami enyhíti a terhet.

Az Úr jelenlétében nincs szükség szerepekre, teljesítményre, megfelelésre,  csak arra, hogy Vele legyél. Istenben pihenhet a lélek, mert tudja, hogy szeretve van, akkor is, ha vihar jön, vagy ha elmarad az eső. A megnyugvás nem a világ elcsendesedése, hanem annak felismerése: Isten már ott van veled, a zajban is. És ez elég.

Cseh Lajos

Az áhítat után Cseh Lajos rozsnyói beosztott lelkész, aki az előző héten még a Firesz – Duna Mente martosi táborát erősítette, folytatta az Egyiptomban rabszolgának eladott, a családjától távol lévő József történetét. „Jól bánnak vele, bár szabadságában némileg korlátozva van. Potifár csak egyet tiltott meg tőle, a feleségét. Egy nap megjelenik előtte Potifárné azzal a kéréssel, hogy háljon vele. De József ellenállt a kísértésnek” – foglalta össze röviden a történetet.

Majd feltette a kérdést a fiataloknak, engedtek-e valamikor a kísértésnek? A válaszukat egy papírcsíkra kellett felírni. A lelkész megnyugtatásul azt mondta: „Aki igent írt, ne ijedjen meg, nem könnyű helyt állni. Józsefnek sem volt az. Volt már kútban, tanult belőle, ezért most arra összpontosított, hogy hű maradjon Istenhez, akit szeret” – magyarázta Cseh Lajos.

Az előadás után a témát csoportokban beszélték meg, amelyet egy játékos felvezető előzött meg. Ebéd után a chill következett, vagyis ahogyan Langschadl István, a Galilea egyik vezetője mondta, ez az idő a pihenésé, beszélgetésé és a közösség megéléséé.

A 18 éves Balogh Fanni Lakszakállasról érkezett, most először van ifjúsági táborban. Novembertől látogatja a Galilea alkalmait. „Itt mindenki nagyon kedves. Most már én is a Galileás vagyok, vezetőségi tag is. Mindig is vágytam arra, hogy segíthessek, szervezkedni is szeretek. Most ugyan itt részvevőként vagyok, de ha kell, szívesen segítek, akár a játékokban, vagy a terítésnél. Este pedig a felnőtt vezetőkkel kiértékeljük a napot és megbeszéljük a másnapi programot.” Mint mondja, jól érzi itt magát, lelki megerősítést is kap. Úgy véli, itt a táborban sokkal erősebb az üzenet, mint az egynapos alkalmaké. Jó ideig eltart, míg megemészti a hallottakat. Sok dolgokkal szembesült az előadások hatására, amelyen változtatnia kell.

Balogh Fanni

„A dicsőítő zenék mindig feltöltenek, illetve a barátaim. Az a történet volt rám a legnagyobb hatással, amikor Józsefet a testvérei bedobják egy kútba, mert ekkor eszmélt rá arra, hogy amit gondolt, az nincs teljesen úgy. Nekem is egy ráeszmélés volt a történet, mert arra mutatott rá, nem biztos, hogy mindig nekem van igazam. A kísértés is egy komoly téma volt, hiszen érnek minket kísértések, de helyt kell állni benne, ha pedig elbukunk, ne feledjük, Jézus megbocsát nekünk. Törekedjünk viszont arra, hogy mindig kiálljuk a próbát” – foglalja össze a tábor üzenetét Balogh Fanni.

Nemesócsáról érkezett a 19 éves Kovácsy Ilona Lili, aki második alkalommal vesz részt Galileás táborban. Mint mondta, azért jött a táborba, hogy még jobban, közelebbről is megismerhesse Istent, hogy az Ő szeretetét tovább adhassa a többi fiatalnak.

Kovácsy Ilona Lili

„Az idei téma, amely a családra is fókuszál, nagyon megszólított. Elég komolyan kapcsolódom az anyukámhoz, meg másokhoz is, akiknek szeretném átadni az örömüzenetet, Isten szeretetét. Az a vágyam, hogy minél több gyerek higgyen Istenben. Ez nagyon fontos, mert ha egyre kevesebben hisznek Istenben, akkor lehet, hogy a következő generáció, a mi gyerekeink talán már templomba sem fognak járni”.

„Idén én vagyok a R1 munkatárs, az eredj ide, eredj oda! – mondta viccesen Krechňák Dezső, a tábor egyik önkéntes, világi segítője. A Galileához való kapcsolódását visszavezette a kezdetekhez, amikor a padány-bögellői lelkész, Langschadl István egy Exodus képzésre invitálta, majd miután azt teljesítette, megkérdezte, lenne-e kedve a Galileában tevékenykedni, amire ő igent mondott.

Krechňák Dezső

Először külsősként, később már tagként segítette a Galileát. „Aki pedig már ide tartozik, akkor ebből adódik, hogy Galilea által szervezett alkalmakon is ott van, bár semmi sem kötelező” – mondja. Mindenki a saját szabadidejét áldozza fel erre a szolgálatra. Rám ez hatványozottabban érvényes, mivel a hivatásom nem lelkész, ezért, ahhoz, hogy itt lehessek, szabadságot kell kivennem, amihez párosul a családtagoktól való távolmaradás is. Nagyon sok függ a munkahelytől is, de a kollégáktól és a családtól is. Innen is köszönöm a főnökömnek, aki rugalmasan áll a nyári szabadságokhoz. Nem titkolja, hogy nincs itt egész héten, a legtöbbször csak munka után tud jönni, illetve fél napos szabadság árán, amit előre jelzett is a többieknek, illetve azt is, hogy amikor itt van, akkor bármilyen feladattal megbízhatják.

„A csoportvezetésbe és a délutáni alkalmak szervezésébe is bevontak. A fiatalok mindig megdöbbentenek. Nem ez az első táborunk, de tapasztaljuk a kommunikációhoz való passzív hozzáállásukat. 10-15 évvel ezelőtt sokkal nyitottabbak és beszédesebbek voltak a fiatalok, most pedig az elektromos kütyüknek köszönhetően passzívabbak lettek, úgy kell kihúzni belőlük a választ. Jó látni azonban, hogy a csoportokban a beszélgetés végére teljesen megnyílnak és el is akarják mondani, ami bennük megfogalmazódott. Ugyanakkor bátrabbak, mint a korábbi generáció, mert jobban felvállalják önmagukat” – összegzi a meglátását a mai fiatalokról Krechňák Dezső, akinek a legtöbbet főleg a csoportban lévőknek a történetei adják.

Bevezető játék a csoportos beszélgetéshez

„Mindenki hoz magával egy történetet, ugyanakkor kapnak egy másikat. Sokszor döbbenetes hallani azokat, de hálát adunk az Úrnak, hogy tudunk segíteni a gondokkal küszködőknek, akár külön beszélgetések keretében, akik igényt tartanak erre.”

László Bianka, a Padány-bögellői gyülekezetből érkezett, de már Dunaszerdahelyen él, ahol megismerkedett Gríger Krisztina beosztott lelkésszel. Rajta keresztül jutott el a táborba segítőként.

László Bianka

„Jól érzem magam itt. Nyaranta eddig kisebb gyerekekkel foglalkoztam a gyülekezeti táborokban. Újdonság a számomra, hogy az ifjakkal is foglalkozhatom. Sokszor tanulok is abból, amit tőlük hallok, nagyon értékesek a gondolataik, s az is, ahogyan a világot látják. A szeretetet sokszor elhangzik itt, de ez legfőképpen tettekben nyilvánul meg, ahogyan egymás felé fordulunk. Ez itt egy szeretetteljes közösség van. József történetéből a megbocsátást emelném ki: nem egyszerű, de tanulnunk kell a példájából. Különlegesek az imaközösségek is, a reggeli áhítatok. Felnézek a fiatalokra, hogy bátran kiállnak és elmondják a saját történetüket, s beengednek a gondolataikba, az érzéseikbe, ami által én is épülök.”

A zenei részt, a dicsőítéseket Nagy László, a Galilea zenésze vezeti. Mint mondja, az egyháztól és Istentől is annyi sok mindent kapott, hogy jólesik néha egy picit visszaadnia abból. „Ha valahol dicsőítek, akkor is sokkal többet kapok, mint amit adni tudok. Zenész vagyok, a győri konzervatóriumnak vagyok a diákja, ütősszakon, a zenekarban mindenes, attól függ, éppen mit kell megszólaltani. A Jóisten nekem adott ehhez tehetséget, sok hangszerhez értek és próbálok segíteni ott, ahol csak tudok.”

Nagy László

Máskor is volt már ifjúsági táborban, mert mint mondja, azért jó itt lenni, mert nyíltabban és őszintébben lehet beszélni olyan témákról, amelyekről istentiszteleten nem ildomos, holott az embereket foglalkoztatja, de ott nincs lehetőség a kérdezésre. Közösségben könnyebb kérdezni és Istent is imádni.

„A tábor számomra belső békét ad, feltöltődést. A nap végén mindig fáradt vagyok, a lelkem viszont szinte újraéled. Nagyon jó lelkészekkel vagyunk körülvéve, akikre felnézek. Tartalmas áhítatok, előadások hangzanak el, amelyek nyomot hagynak bennünk. Pontosan azért, mert nem egy hagyományos áhítatról vagy beszédről van szó.”

Elmeséli, hogy a szülei pár hónapos korában megkeresztelték, az édesanyja el is vitte őt az istentiszteletekre. Régóta hisz Istenben, de két éve járja az ő útját.

„Szeretnék hasonlítani Jézusra, bár tudom, ez nem fog sikerülni, viszont minden erőmmel törekedni fogok erre. Azt tapasztaltam, ha engem Isten tanítani vagy nevelni akart valamire, az sosem volt kellemes. Két éve váltak el a szüleim, s ez egy nagyon nagy törés volt az életemben. Amikor szertefoszlott a hamis biztonságérzésem, nagyon féltem mindentől. Isten egy számomra nagyon kedves emberen keresztül azonban megüzente: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Egyébként ez volt a konfirmációs igém is. Ez 18. születésnapom előtt pár hónappal történt, a hirtelen felnőttévállás gondolata ugyan megrémisztett, az ige viszont bátorított.”

Elmeséli, hogy mögötte van egy olyan életút, ami nyomot hagyott rajta. Pál apostolt idézi, akinek volt egy betegsége, kérte is Istent, hogy vegye el tőle, de nem tette. „Van, hogy az erősségeink a gyengeségeinkben rejlenek. Tavaly a Galilea táborban voltam először beosztva egy csoportba azzal a kéréssel, hogy imádkozzak velük. A gyors ötperces imából lett majdnem egy egyórás monológom, nem tudom miért nyíltam ki a 17-18 éves fiúk előtt, de éreztem, hogy el kell mondanom. Tudtam, hogy nem én, hanem az Isten szólt rajtam keresztül, ami rendkívül felemelő, semmihez sem hasonlítható érzés volt. Még aznap este a szobában mindenki imádkozott” – elevenítette fel egyik emlékezetes bizonyságtételét Nagy László.

Görög László és Nagy László

Az egy órás pihenés és kikapcsolódás után a tábor bibliatanulmányozással folytatódott csoportokban, amelyet a program alapján élő cluedo követett, vagyis nyomozás egy gyilkosság ügyében. Miután a résztvevők megismerkedtek a gyanúsítottakkal és megtudták hol lehet őket kihallgatni, elindultak, hogy kiderítsék, ki volt a gyilkos és mi volt az indító oka.

A Pozsonyi Református Egyházmegye ifjúsági tábora után szeptemberben tovább folytatódnak az egynapos Galileás alkalmak.

Kép és szöveg: Iski Ibolya