Langschald István

Hogyan és milyen céllal jött létre a Galilea szolgáló csoport?

2021 őszén, a Covid után megtartott első egyházmegyei konfirmandus találkozón indult el a közös szolgálatunk. Már akkor éreztük, ebben több van, mint az évenkénti két, tavaszi és őszi egyházmegyei konfirmandus nap. Azonban fontos megjegyezni, hogy mi elsősorban nem alkalmakat és programokat szervezünk, hanem közösséget építünk. Hisszük, hogy Istennek ez a szándéka velünk. A programok és az alkalmak egy református ifjúsági közösség építését szolgálják.

Miért volt szükség arra, hogy a Galilea „márkanév” alatt határozza meg magát ez a közösséget formáló csoport?

Nagyon hosszú volt és ügyetlenül hangzott, hogy „a Pozsonyi Református Egyházmegye ifjúsági szolgálatát végző lelkészek és világiak közössége” szervezi az alkalmakat. Ezért idővel a névválasztás mellett döntöttünk. Az egyik közös megbeszélésünkön vetődött fel, hogy válasszunk olyan nevet, amelyen keresztül azonosítani tudnak minket és felismerhetőek leszünk.

Ha már névben is meghatározza magát a konfirmandus korosztály találkozója, akkor miért éppen a Bibliában negatív kicsengéssel is bíró Galileát választottátok, bár ugyanakkor itt nevelkedett Jézus, innen indul el szolgálatára, és sok csodát is tett ezen a vidéken?

Igen, a Galilea név kettős valóságot fejez ki. Ez a terület a Biblia szavai szerint a pogányok Galileája. Azt tapasztaljuk, hogy egy posztkeresztyén társadalomban élünk, a fiatalok ebben nőnek fel, ez hat rájuk. Ugyanakkor Jézus ezen a vidéken nevelkedik, innen hívja el a tanítványait. Sok csodát tesz Galileában. Szereti ezt a pogány hatás alatt élő közösséget, nem fordul el tőlük. Ezt a kettősséget éljük át mi is. Egyrészt látjuk azt a valóságot, amelyben mindannyian élünk, sőt szeretnénk megismerni mélységeiben is, még ha néha ijesztő is, amit társadalmunkban látunk. Másrészt azzal a lelkülettel élünk, amellyel Jézus felruház minket: forduljunk a fiatalok felé, és abban a közegben is éljük meg azt, hogy Jézushoz tartozunk, ő a mi Urunk.

Kiben merült fel ötletként a Galilea név?

Arra emlékszem, hogy ültünk együtt az asztal körül, tervezgettünk, és aztán a sok ötlet közül valahogy ez maradt meg. Ezt találtuk a legkedvesebbnek azok közül, amit felvetettünk.

 Kik tartoznak a Galilea vezetői köréhez? Kik azok, akik aktív jelenlétükkel vagy a háttérben támogatják az alkalmakat?

Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy egyházmegyénk a saját ifjúsági szervezetének tart minket. Lelki és anyagi támogatást kapunk az Egyházmegyei Tanácstól. A vezetői körhöz néhány lelkipásztor, gyülekezeti tagok, presbiterek, pedagógusok tartoznak. Bár nem vagyunk sokan. Igyekszünk úgy elosztani a munkát, hogy azt senki ne érezze megterhelőnek, mivel köztünk mindenki önkéntes.

Egyébként a tervezésbe bevonjuk a hitben járó fiatalokat is, így már ők is a munkatársaink. Szakítani szeretnénk azzal a gyakorlattal, hogy mi, felnőttek tartsunk alkalmakat a fiataloknak. Akiken látjuk, hogy megvan bennük az Úr Jézus szeretete, azokat bevonjuk a saját korosztályuk felé való szolgálatba. Ezt nagyon hatásosnak és erősnek tapasztaljuk meg egy-egy megvalósult alkalom után. Ez a Galilea csoport egyik legnagyobb erőssége. Az Urat magasztaljuk értük.

Van felelőse annak, hogy egy adott alkalmon milyen témával foglalkozzanak a fiatalok, vagy a Galilea tagjai közösen ötletelnek a témán?

Általában ezen sokat gondolkodunk, és már ebbe is bevonjuk a fiatalokat. Jelentős felismerés, hogy az igei üzenet nemcsak meghirdeti, hanem létrehozza Isten országát: és csodálatos megélni, hogy mindez közöttünk történik. Mi a Jézusról szóló evangéliumot hirdetjük, viszont azon vagyunk, hogy ezt lelkigondozói módon tegyük. Ugyanis nem minden közénk jövő fiatalnak van már élő hite, nem tart még ott. Van, aki egész egyszerűen azért jön az alkalmainkra, mert igénye van egy jó közösségre, eljön a barátjával, esetleg kedveli valamelyik vezetőt. Már nyitott Isten szavára, de még nem tart az elköteleződésnél.

Nagyon fontos azért az üzenet kidolgozásában és átadásában, hogy azokban az élethelyzetekben segítsük a fiatalokat, amelyekben vannak, és felkínáljunk számukra a lehetőséget a továbblépésre az Úr felé. Ezek az élethelyzetek a családon és iskolán belüli nehézségek, a tanulási problémák, a szerelem és párkapcsolat témája, az online világ és a magányosság. Tulajdonképpen szeretnénk valóságos és válságos élethelyzetekben lelkigondozói segítséget nyújtani úgy, hogy közben a Jézusról szóló evangéliumot hirdetjük. Ezt a kettős szempontot igyekszünk érvényesíteni.

Tehát nemcsak kimondottan az evangéliumi történeteknek a magyarázása, átadása a cél, hanem a fiatalok élethelyzetükhöz illeszkedve megpróbáltok praktikus tanácsokat is adni nekik, hogy megoldásokat találjanak a problémáikra.

Olyan tanácsokat, amelyeket maga Isten mond, és olyan megoldásokat, amelyekre ő bátorít minket. A fiatalok számára az identitásuk keresése és megtalálása különösen fontos, viszont sok káros, deformáló hatás éri őket. E tekintetben is azt szeretnénk hirdetni, amit erről Isten mond. Legyen az identitásuk része, hogy ők Isten teremtményei, akik bár bűnösök, de Jézus Krisztus meghalt értük, mert Isten végtelenül szereti őket. Erre építve tudunk az egyes magánéleti helyzetekben segíteni nekik.

 

Ahhoz, hogy a megvalósítás előtt lévő alkalmak áldottak legyenek a fiatalok számára, mennyire játszik fontos szerepet a készülődésben az imádság?

Lehetetlen imádság nélkül végezni a szolgálatot, mert hisszük, hogy a missziót valójában Jézus Krisztus végzi közöttünk. Mi csupán az ő eszközei vagyunk. A vele való beszélgetés nélkül, az ő Szentlelke nélkül a munkánk nem is nevezhető szolgálatnak. Mi, szervezők nem csupán az alkalmak előtt imádkozunk, hanem van egy imaháttér csapatunk. Minden vezetőségi tagnak van három imádságos embere, akik felé elküldheti a közös imakéréseket. Ez a kapcsolat most kissé elvékonyodott, de az erre vonatkozó kérdés arra bátorít, hogy megerősítsük ezeket a szálakat. Egyébként, akinek élő kapcsolata van az Úrral, az képes lehet megérezni, hogy van-e élete, munkája mögött rejtettnek tűnő imaháttér. Sokszor kiderül, hogy kik emeltek és hordoztak minket imádságaikkal.

Hogyan áll össze egy-egy alkalom programja? Hogyan lehet hatásos és élvezhető a fiatalok számára, illetve mit lehet tenni, hogy befogadóvá váljanak az üzenetre?

Minden igyekezetünkkel olyan lelkület és hangulat megteremtésére törekszünk, amely már önmagában az üzenet. Az elsődleges üzenetünk az, ahogy a fiatalokhoz fordulunk. Velünk találkozva Jézus Krisztus szeretetével kell találkozniuk. Talán nem is kell más az ifjúsági szolgálathoz: csupán szeretni Jézust és a fiatalokat. Ennek a lelkületét, hangulatát igyekszünk elkérni, megélni. Az alkalmainkon ezért vannak a lelki részek és a játékos elemek is. Ez utóbbiak nem elsősorban a fiatalok szórakoztatása miatt fontosak, hanem azért, hogy akik közénk jönnek, könnyebben bízzanak bennünk. Ez alapfeltétele annak, hogy nyitottabbak legyenek és jobban megismerhessük őket. Nyilván úgy lehet igazán közöttük szolgálni, ha ismerjük őket. Az alkalmat áhítattal kezdjük, majd jégtörő játékkal folytatjuk. Aztán következik az úgynevezett irányított beszélgetés, amelyben az üzenetet adjuk át. Az irányított beszélgetés keretében 2-3 csoportra osztódnak a fiatalok, és az adott csoportvezetővel beszélgetnek a témáról. Ez a forma azért hasznos, mert könnyen le tudjuk szűrni, mi ment át az üzenetből, és szükség esetén el lehet varrni a meg nem értett tanítás szálait. A délután folyamán kerül sor a játékos részre. Az alkalmak végén imaséta szokott lenni, amelyet a fiatalok egyre jobban szeretnek.

Mire szolgálnak a jégtörő játékok, hiszen nem evangéliumi hátterűek, talán inkább az ismerkedést szolgálják játékos formában?

Az egyházmegyei alkalmakra sok fiatal úgy érkezik, hogy a résztvevők nagy részét nem ismeri. Egy kis játékkal segítjük az izgulást, a feszültségeket, a gátakat csökkenteni. Szeretnénk ezzel kifejezni, hogyha ide bejössz, lehetsz önmagad.  Mi nem akarunk megbélyegezni, megítélni. A hibáiddal együtt is lehetsz önmagad. Aztán kiderül majd, hogy nem kell önmagadnak maradnod. Persze ha olyan viselkedést, vagy olyan problémát látunk, amire reagálnunk kell, akkor megpróbálunk erről beszélni.

Említetted azt is, hogy a fiatalok is szolgálnak a fiatalok felé. Mindig akad olyan, aki elmondja a többieknek, miért jó ehhez a közösséghez tartozni és megosztja a hitbeli megtapasztalását a kortársaival? Illetve milyen erővel hat a fiatalok bizonyságtétele, saját történeteik megosztása a kortársaikra?

Hiszem és tapasztalom, hogy ennek nagy az Úrtól való ereje. Velem nemegyszer megtörtént, hogy egy fiatal bizonyságtételét nyelvi megfogalmazásában, talán az izgulás miatt is, kissé ügyetlennek éreztem, de az ifiseim vagy a konfirmandusaim éppen ezt emelték ki, mint az alkalom legjobb részét. Bizony, lelkészként sem lehetek okosabb, mint az ott lévő fiatalok. El kell ismernem, valóban hatásos, amikor egy kortársuk saját élettapasztalatából merítve beszél az Úr hatalmáról, jóságáról és szeretetének nagyságáról. Eleinte törekedtünk arra, hogy minden alkalmunkra bizonyságtevőt találjunk, de aztán ez teljesen önjáróvá vált. Nem szükségszerű, hogy legyen, általában a fiatalok maguk jelentkeznek bizonyságtételre.

Megbeszélitek előtte, hogy mit mondhatnak el, nehogy olyasmivel szembesüljenek a többiek, ami esetleg nem odavaló?

Pontosan. Mindenre, amit a munkatársunkká fogadott fiatalok ezeken az alkalmakon tesznek vagy mondanak, beleértve az általuk elkészített programelemeket, felkészülési időt adunk, illetve mindent megbeszélünk. A felkészülés egyébként a felnőtt vezetők idejét erősen koptatja, de így lehet igazán fejlődni. Hosszú távon hasznosabb, ha a fiatalokat munkatársként bevonjuk a szervezési folyamatokba. Tehát, aki bizonyságot tesz a többiek előtt, annak át kell mennie egy szűrőn, vagyis előzetesen megbeszéli velünk, mit szeretne közölni.

Ha szükséges, tanácsot kap, de törekszünk arra, hogy megmaradjon az egyéni hangja. Hallottam már két-három olyan bizonyságtételt, amely a legjobb értelemben megszégyenített, mert egyenesen nekem szólt: gyermeki bizonyossággal vetett fel olyan dolgot, amivel napról napra élhetnék, de nem teszem. Számomra ezek erős felismerések voltak. A kicsinyhitűségemre mutattak rá. Úgy összegeztem magamban, hogy: köszönöm, Uram, jó vagy, mert most ezáltal a fiatal által szóltál hozzám.

Bátrak a fiatalok bizonyságtevésben vagy azért kell őket ösztönözni? Gondolom sokkal nyitottabbak arra, hogy elmondják az érzéseiket, benyomásaikat.

Igen, nyitottabbak és bátrabbak, ahhoz képest, amit én a saját korosztályomban annak idején tapasztaltam.  Ne feledjük, a Szentírás tudósítása szerint a zsinagógai istentiszteleten minden férfiember hozzászólhatott az igerészhez. Számomra abban nincs semmi megbotránkoztató, hogy a mi közösségünkben mindenki megoszthatja a saját hittapasztalatát, megélését. Egyébként az egyes szolgálatok vállalásával egymást is bátorítják. Az alkalmaink biztonságos keretet adnak arra, hogy több feladatban kipróbálják magukat. Én ebben nagy erőt látok.

Hogyan lehetne jellemezni azokat a fiatalokat, akik részt vesznek ezeken az alkalmakon? Jó nekik együtt lenni ilyen közösségben, még keresők, vagy már elindultak a hit útján és lelki megerősödésre vágynak? Tehát mennyire vegyes ilyen tekintetben ez a társaság?

Nagyon vegyes, de ez így természetes. A fiatalok lényegében nem a gyülekezetekből, hanem személyes kapcsolatokon keresztül jönnek hozzánk. Az azonban minden eddigi munkánk fölött való áldás, hogy a Galilea csoportban van egy erős mag, egy belső kör: ők Isten ajándékának és egyben a sajátjuknak érzik ezeket az alkalmakat. Ők jelentik közösségünkben a cementet. Mert sokszor a személyes kötődések tartják meg a csoportban a fiatalokat. Vannak, akik egy jó közösséget keresnek. Vannak, akik egy hívő rokonuk, ismerősük biztatására jönnek. Vannak, akik Istent keresik, és vannak, akiket már megtalált az Úr Jézus. Amint a gyülekezeti közösségben, úgy van köztünk is. Van, aki előrébb, van, aki hátrébb tart az úton.

Mi csak kérhetjük és törekedhetünk rá, egyedül a Szentlélek adhatja meg, hogy a vegyes csapathoz alkalmazkodni tudjunk. Az alkalmaink minden egyes programelemét úgy készítjük elő, hogy mindenkinek igyekezzünk segíteni a hitben való járásában. Ha csak egyetlen lépést, de tegyenek előre. Sok időt szánunk arra, hogy befogadható legyen a ránk bízott üzenet. Azt a valóságos kulturális távolságot, amely egy-egy igeszakasz megfogalmazása és a mai fiatalok között van, megpróbáljuk áthidalni. Bátran merítünk Jézus Krisztus egyszerű, lényegre törő, képes beszédéből. Az élménypedagógiai módszert is alkalmazzuk. Az irányított beszélgetésben kérdéseket, feladatokat adunk a fiataloknak, amelyre a válasz vagy megoldás vezet tovább a végső üzenet felé. Általában három-négy kérdés, feladat vezeti őket a közös gondolkodásban. Az üzenet mindig arra irányul, hogy kicsoda nekünk Jézus Krisztus. De ha valakinek életnehézsége, elakadása van, és segíteni tudunk neki, hisszük, akkor sem hiábavaló a szolgálatunk.

Az alkalmak célja a hitre jutás vagy inkább egy jó közösség? Esetleg mindkettő egyben?

Igen, de van más cél is. Az ifjúsági szolgálatban két nagyon fontos alkalom van. Az egyik a rendszeres, heti típusú találkozás. A másik, amikor hosszabb ideig vannak együtt a fiatalok, a nyári tábor. A rendszeresség és a hosszan együtt töltött idő nagyon kedves Istennek. Azt mutatja a tapasztalat, hogy ezek az alkalmak lehetnek igazán hatásosak. Különösen a hitre jutás és abban való megerősödés tekintetében. Tudjuk, mindez egyedül Isten munkája. A Galileában táborunk már van, a heti alkalmunk viszont még csupán időszakos. A két-három havonta megrendezett egyházmegyei konfinapokon például nem sürgetjük a megtérést, mert tudjuk, annak más közegek adnak lehetőséget. Ezek célja a jó, vagy inkább: szeretetteljes közösség. De, mint mondtam, van más célunk is. Szeretnénk olyan szolgáló csapatot építeni, amely majd idővel átveheti tőlünk a missziót. A három célt egy mondattal úgy tudnám megfogalmazni, hogy: tanítványképzés zajlik nálunk. Hisszük, hogy Jézus Krisztus rajtunk keresztül tanítványokat szeretne nevelni, akiket elhív magának, és kiküld szolgálatra.

Azok a fiatalok, akik a felnőttekkel együtt segítik ezt a folyamatot, már szolgálók? S kik azok, akik szolgálókká válhatnak? Akik a hitükben már megerősödtek, és a rájuk bízott üzenetet már tovább is akarják adni?

Amint mondtam, akik szeretik az Urat és a fiatalokat, tehát a kortársaikat. A legelkötelezettebbek nyilván azok, akik már megtértek. Azonban mi komoly felkészítéssel és felügyelettel azokat is szolgálatba állítjuk, akik talán még nem adták át életüket Krisztusnak, de nagyon szeretik ezt a közösséget.

Hogyan tudjátok a szolgáló fiatalokat segíteni, hiszen nem könnyű a hit útján járni, lehetnek visszaesések? A lelki támogatásukra is van lehetőség?

Hadd éljek egy hasonlattal. Már gyermekkoromban szerettem, most pedig már a gyerekeimmel legózom. Ez a játék azért is jó, mert a különböző dobozban levő elemeik is összeilleszthetők. A képzeletünkön múlik, mit építünk belőle. A Galilea csoportban is arra törekszünk, hogy különböző alkalmaink legyenek, amelyek összeilleszthetők, kiegészítik, támogatják egymást. Nem tartunk olyan alkalmat, amely csak önmagáért van. Az időszakos heti alkalmunk az Exodus közösségünk találkozása. Ez egy kisebb csoport, amely egy néhány hónapos képzésen vesz részt.

Ők a keresztyén tanítás mellett felkészítést kapnak arra, hogy egy nyári táborban segítők, munkatársak legyenek. Korábban a konfirmandusaim és a Galilea felnőtt tagjai alakítottak ilyen csoportot. Azért hasznos ez a képzés, mert mély és gyakorlatias, intenzív felkészítést ad. Aztán havonta vannak az ifjúsági istentiszteleteink. Eredetileg két gyülekezetben a konfirmáció utáni korosztálynak szántunk, de mostanra teljesen elfoglalta a Galilea csoport. A sajátjukká tették. Volt, hogy az ifisek közül csupán négyen-öten jöttek, de most nagyon megugrott a látogatottságuk.

Ezen az alkalmon már lelkészek szolgálnak?

Két lelkész szolgál közülünk váltakozva. Egyébként formájában egy református istentiszteletről beszélünk, több énekkel, imaközösséggel. Talán a megszokottnál közvetlenebb hangnemben. Egyedül az üzenet átadása, az igehirdetés módja más. Nagy értéke, hogy ezen is szolgálnak fiatalok. Ennek az alkalmunknak köszönhető, hogy kialakulóban van a saját dicsőítő csapatunk. De ha szabad, visszatérnék a legó elemeink felsorolásához. Két-három havonta vannak egyházmegyei konfinapjaink. Ezek jelenleg a legtöbb fiatalt elérő alkalmaink. A konfinapokra készülve munkatársi összejöveteleket tartunk, amelyen közösen készülünk a szolgáló csapatunkkal. Az idén nyáron pedig reménység szerint harmadszor lesz ifjúsági táborunk.

Mint említettem, a hosszabban együtt eltöltött idő lehetőséget ad a fiatalok lelkének felpuhulására, hogy abban valami valóságosan új születhessen Isten segítségével. Végezetül visszatérnék az előző kérdésre. Amikor azt mondom, hogy közösséget szeretnénk építeni, abban bizony az is benne van, hogy a fiatalok válságosabb, problémásabb élethelyzeteivel is találkozunk. Nem egy galileás fiatallal van magánjellegű, négyszemközti, lelkigondozói találkozásunk. A növekedésben azonban ott tartunk, hogy ehhez már felnőtt szolgálók kevesen vagyunk. Többet kapunk Urunktól, mint amit elbírunk.   

Tudomásom szerint a Galileának vannak kiszállásai. Mit kell tudni ezekről az alkalmakról? Mennyire eredményesek?

Ebben az évben bővítettük a szolgálatunkat egy új kezdeményezéssel, a Galilea kiszállásokkal. Tavaly merült fel, hogy azok az ifis korosztályúak, akik gyermektáborban segítenek, kapjanak a tábor ideje alatt egy délutánt, amikor nekik szól az üzenetet, velük foglalkozunk. Ezen felbuzdulva a májusi konfirmandus napunk előtt már újabb két kiszállást teljesítettünk. Elmentünk két gyülekezet kátés csoportjához, és két-három órás délelőtti alkalmat tartottunk nekik. Azt remélve, hogyha megtapasztalják jóindulatunkat, szeretetünket, akkor majd az egyházmegyei konfirmandus alkalmakra is eljönnek. Szeretnénk ezt a szolgálatot folytatni. Hogy az eredményességről mit is mondhatnék? A legszebb példát említem. Az egyik tavalyi kiszálláson a nyári gyermektáborban segédkező ifiseknek tartottunk foglalkozást. Ezt követően csatlakozott hozzánk két fiatal, akik azóta egyetlen Galilea alkalmat sem hagytak ki. A kiszálláson találkoztunk először, és mára a csapatunk tagjai. Már kettejükért megérte.

Van még valami, amit a Galilea csoportról fontos lenne megosztani?

Tavaly történt meg először, hogy az említett erős mag, a belső kör az egyik egyházmegyei konfirmandus nap előtt pénteken találkozott. Együtt töltöttük az estét, készültünk, majd szombat reggel együtt indultunk szolgálni. Vagyis a csoportunknak már van saját identitása. Mivel sok időt szánunk a közös készülésre, a fiataljaink egyre ügyesebbek. A saját korosztályommal összehasonlítva azt tapasztalom, hogy míg mi elmentünk egy keresztyén alkalomra, és elfogyasztottuk, amit készen kaptunk, a mostaniak az alkalmakat akkor érzik a sajátjuknak, ha abba tevőlegesen, feladatot vállalva bekapcsolódhatnak. Nagyon bizakodó vagyok, mert kimondottan sokan jelzik azt, hogy szívesen lennének szolgálók. Márpedig tudjuk, hogy az a tanítvány, aki szolgál. Az Istentől kapott ajándékokat nem tarthatjuk meg magunknak, tovább kell adnunk.

Számodra, aki a Galilea csoport vezetője vagy, mit jelent ez a közösség?

A szolgatársakkal sok imádságunk, időnk, lemondásunk és fáradságunk van ebben, de minden alkalom után azt mondhatjuk, sokkal többet kaptunk Urunktól, mint amit beletettünk. Számomra jelenleg ez egy őskeresztyén élmény. A Szentírásban olvassuk, hogy milyen az a születőben levő közösség, amelyben a bűnös tanítványok átélik Jézus Krisztus szeretetét. Nekem ez a Galilea.

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Laczo Dávid