2Móz 6,28–7,25 és Mk 16,1–8 (ÓSZ) „Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta" (10). Te nem szeretnéd, ha elakadna a lélegzetük? Nem akarnád az orruk alá dörgölni? A hitetleneknek. Az istentagadóknak. Hogy a mi Urunk a leghatalmasabb. A botot is kígyóvá változtatja, az neki semmiség. Jó volna legyőzve látni a világ istentelen mágusait. Talán az erőből értenének, de mi sokszor gyengének, eleve vesztesnek érezzük magunkat. De hogyan olvassuk? Mózes és Áron az Úr parancsa szerint, engedelmesen jártak el. A részünkről is nagyobb engedelmesség kellene, hogy megmutatkozzon Isten ereje. Akár rajtunk keresztül. Ha nem hisszük el, hogy Urunk képes rá, nem történnek csodák. Ha nem harcnak látnánk ezt, amiben győzni kell, talán meggyőzőbbek lennénk. Ha erősnek is tűnnek, mi tudjuk, hogy amíg nem ismerik az Urat: halottak. Nagy a felelőssé- günk. Végre engedelmeskednünk kellene!
Fohász: Uram, megvallom, erősnek látom ellenségeidet. Zavarnak, fájnak. Annyira szeretném, ha megmutatnád nekik hatalmadat. De csendesül a szívem mindig, amikor Rád figyelek. Köszönöm, hogy szólsz. Igazad van, engedelmesebbnek kellene lennem. Sokkal. Igazad van, követnem kellene parancsolataidat. Hűségesebben. Kérlek, ezeket add meg nekem! Ámen.