2Móz 6,14–27 és Mk15,42–47 (ÓSZ) „Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból" (27). Igen, mi hiszünk a kegyelmi kiválasztásban. Az Úrnak úgy tetszett, hogy küldötteket, szolgákat, munkatársakat választ, hogy eszközei legyenek szabadító munkájának. Mózes és Áron is ilyen küldöttek. Ma tehát Isten szolgáiért legyünk hálásak! Akiket személyesen ismernünk adatott, vagy akiket a múltból, hallomásból ismerünk. Fontos, hogy megértsük, ne felmagasztaljuk tetteiket. Hiszen, ha az Úr szolgái ők, csak az Urat illeti dicséret értük. Mózesről és Áronról olvasva persze tudjuk, hogy a szolgák tekintélye kétségbevonható, sokszor a viszonyuk sem felhőtlen. Emberből vannak, de Isten használja őket. Ma is hallunk új nevekről, ha figyeljük Teológiánk egyháztörténeti műhelyének munkáját. A közelmúltból is vannak felvidéki református hőseink. Legyen emlékezetük áldott.
Fohász: Urunk, hálásak vagyunk hitvalló eleinkért. Az ismertekért és az ismeretlenekért. Magasztalunk, hogy Neked úgy tetszett, hogy kiválassz, szolgálatba állíts méltatlan embereket, és a Te országod munkatársaivá tetted őket. Kérünk, ma is válassz közülünk lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket, hitvallókat, hogy a Te dicsőségedre éljenek. Ámen.