2Móz 3 és Mk 14,53–65 (ÓSZ) „Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor" (2). Gazdag az üzenet, én sok fontos dologról mégsem teszek említést. Elnézést! De ami adatott, azt továbbadom. Ha az élő Istennel vagyunk kapcsolatban, akkor – azt hiszem – igaznak kell lennie a hitéletünkre, a szolgálatunkra, ránk magunkra, hogy „ég, de mégsem ég el". Ha Istennel élünk, bár lobogunk, de ő nem hagy kiégni. Ha már emészt, perzsel, fájdalmat okoz, akkor az Úrral való kapcsolatodban van a hiba. Nélküle akartál őérte élni. De ezt ő nem akarja! Hagyj mindent, és újítsd meg vele a kapcsolatodat! Ha az igére azt mondod, „perzselő tűzzé vált szívemben" (Jer 20,9), az jó hajtóerő. Ha Kálvinnal vallod: „szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram", az a hála kifejeződése. Ha Te vagy a meggyújtott lámpás a lámpatartóban (Mt 5,15), akkor a helyeden vagy, folytasd, amit teszel. De ha már felemészt, áll meg, mert nem Istennel jársz!
Fohász: Uram, régi természetem szerint hajlamos vagyok nélküled élni. Van úgy, hogy elhitetem magammal, hogy minden, amit teszek, az szerinted helyes, azt Neked teszem. Kérlek, állíts meg, ha nélküled próbálok élni, hinni. Kérlek, állíts meg ha már emészt, perzsel és fájdalmat okoz az, ami a legnagyobb öröm volna. Hogy melletted élhetek és szolgálhatok. Ámen.