„Azért jöttünk el most az Egységnapra Debrecenbe, mert itt voltunk hat évvel ezelőtt is, s még egyszer itt akartunk lenni. Elsősorban a találkozások miatt jöttünk. Itt nagy esély van arra, hogy ebben a kavalkádban összefutunk a régi ismerősökkel, ami felér egy nagyszerű feltöltődéssel” – mondja a nagykaposi gyülekezet tagja Bodok Éva.

„Én eddig minden alkalommal eljöttem, amióta megszervezik az Egységnapot” – tudom meg a szintén Nagykaposon élő Kiss Évától. „Ilyenkor lelkileg mindig feltöltődöm. Jó találkozni a kárpát-medence más részéről érkezett reformátusokkal és azokkal, akikkel egy nyelvet beszélünk, a magyarokkal. Ez egy nagyon jó érzés. Még a rossz idő ellenére is jó itt lenni, mert az ember lelkileg megnyugszik, főleg, ha olyan zenét hall, mint ami most a háttérből kiszűrődik. Ez nagyon szép.”

Sárközy Erzsébet is az ismerősökkel való találkozást említi meg, amikor az Egységnapon való részvétel felől érdeklődöm. „Profin megszervezett Egységnap, színes programok. Általában megnézzük a nagyszínpadon fellépők műsorát. A legjobban a közös úrvacsorás istentiszteletet várom. Az olyan megható és erőt ad nekem.

A korábbi gyakorlattól eltérően úgy tűnt, hogy az idén nem sokan hoztak településmeghatározó táblát magukkal és emelték a magasba az Egységnapon, egyrészt jelezve mások felé mely településről érkeztek, másrészt pedig ez egyfajta vállalása is annak, hogy itt vagyunk.

Az ilyen bátran vállalók közé tartozott a Marosvásárhelyről, pontosabban a Meggyesfalvi Református Egyházközségből érkezők kis csapata is, élükön a lelkészükkel, Csenteri Leventével, aki egyben a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese is.

„Akik most itt velem vannak, ez a kisebb csoportosulás, az a meggyesfalvi gyülekezetnek csak egy része. Egy kis busszal jöttünk huszonhárman, de az egyházmegyéből közel kétszázan. Most még úton vannak Debrecen felé, ugyanis elég körülményesre sikeredett ide az utazásuk. Az egyik autóbusz sajnos útközben lerobbant, a megjavítása pedig eltartott egy ideig, de már jelezték, hogy nemsokára mindannyian megérkeznek” – meséli az esperes-lelkész.

Elmondja, hogy elsősorban a református egység miatt jöttek el, ami ilyenkor fejeződik ki a legjobban, amikor a különböző helyszínekről érkezők találkoznak egymással ebben a fesztiválos, sok színes programokat kínáló eseményen, amelynek a kicsúcsosodása a közös szabadtéri úrvacsorás istentisztelet.

„Ez Egységnap megerősít bennünket minden alkalommal, akárhányszor csak eljövünk. 2019-ben is itt voltunk Debrecenben, de Gyulafehérváron is. Valójában, ha lehetőségünk van rá, akkor mindig részt veszünk ezeken a találkozókon. Ez az első ok, amiért eljöttünk most is, a második pedig az, hogy visszatértünk. Itt jártunk hat évvel ezelőtt is és visszahozott bennünket az a tapasztalat, amit itt átélhettünk” – fogalmazott az esperes.

Majd elmagyarázta, hogy a közös tapasztalat a találkozásokban rejlik. „Itt újra láthatjuk egymást, illetve találkozhatunk a régi ismerősökkel. De közös megtapasztalás az is, hogy itt reformátusok találkoznak egymással. Jó tudni azt, hogy bennünket ugyanaz a hit köt össze, s ezzel a tudattal megerősödve megyünk haza. Otthon pedig az itt szerzett élményekből, lelkileg feltöltődve jó visszanézni és visszagondolni erre a találkozóra.

Elmondta, hogy Marosvásárhelyen tíz gyülekezet van, de létszámban az övék a legkisebb, amely csupán 740 lelket számlál. „Tíz éve vagyok ennek a gyülekezetnek a lelkipásztora, amely többnyire már csak idősekből áll, viszont ennek ellenére, ha bármikor és bárhol meghirdetnek valamilyen hasonló rendezvényt, akkor biztos vagyok abban, hogy legalább húsz vagy harminc gyülekezeti tag azon lesz, hogy menjünk. Amikor értesültem arról, hogy idén megszervezésre kerül az Egységnap – tavaly sajnos elmaradt – akkor tudtam, hogy Meggyesfalváról biztosan fognak jönni. Jelentkeztek is a hívek és el is jöttek, vállalva a hosszú utazás nehézségeit, a többórás buszozást, vagy akár a rossz időt is.

„Mi mindezt felvázoltuk a híveknek, de ők azt mondták, akkor is jönnek, mert nekik megéri itt lenni. Ez azzal is járt, hogy hajnali négy órakor keltek, elmentek a megadott találkozóhelyre, mert öt órakor indult az autóbusz. Vissza pedig helyi idő szerint hét órakor indulnak haza, otthon másnap hajnali egykor vagy fél kettőkor lesznek. De mindez megéri nekik, hiszen egy teljes napot töltenek el itt együtt, sok élményt gyűjthetnek. Maga az élmény, a találkozás, megéri a fáradságot.”

Kép és szöveg: Iski Ibolya