A hideg és szemerkélő eső miatt a nap nyitó eseményére a tervezettől eltérően nem a Debreceni Református Nagytemplom mögötti Emlékkertben, hanem egy zárt helyen, a gyermekprogramoknak is hely adó Vojtina Bábszínházban valósult meg.

A közös kenyérsütés és -dagasztás alapjául szolgáló lisztet is közösen adták össze a Kárpát-medence egyházkerületei, amihez a perbeteiek öt helyett, tíz kilogramm liszttel járultak hozzá.

Erdélyi Zoltán lelkipásztor elmondta, elsősorban azért őket szólította meg Rákos Loránt püspökhelyettes, mert tudta róluk, hogy Perbetén néptáncolnak, népviseletes ruhájuk is vannak s így méltóképpen képviselhetik egyházunkat ebben a programban.

„A szervezők kérése az volt, hogy amennyiben lehetséges, akkor a különböző tagegyházakból érkezők népviseletbe öltözve adják majd össze az általuk hozott lisztet a bedagasztáshoz. Tíz kilogramm lisztre emlékeztem, ezért hoztunk ennyit, holott a szervezők eredetileg ötöt szabtak meg. Viszont, amikor megérkeztünk a helyszínre, kiderült, mégsem vész kárba a lisztünk, s jó, hogy több lett. Így a Felvidék erősen képviselte magát ezzel a dupla mennyiséggel való hozzájárulással” – mondta Erdélyi Zoltán.

Magyarázatként hozzátette, a jelenlévők számából látták, végül mégsem jött el mindenki, aki jelezte részvételi szándékát, s az otthonról hozott lisztük pótlásként jó szolgálatot tesz.

„Vág-garamközi a népviseletünk. Sötétzöld bársony anyagból készült, hosszú ujjú blúzzal. Most ebben a hideg időben jól is jön ez a melegebb öltözet, amelyhez fehér selyemkötény, fehér gyöngysor és csipkés gallér és díszítés is párosul. Ez kimondottan perbetei viselet, amely az eredeti alapján készült a tánccsoportunk részére” – részletezte a népviseletük összetevőit Erdélyi Adél, a gyülekezet beosztott lelkésze.

„A férfi népviselet egyszerű, magasszárú csizma, díszes gombozatú, magasan záródó mellénnyel, ami ennek a tájegységnek a jellegzetessége, illetve egy árvalányhajjal díszített kalap tartozik hozzá – mondta a férfi viseletről Erdélyi Zoltán.

A Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség Tájoló ifjúsági zenekarának és Szenn Péter horvátországi református püspök igei szolgálata után a kis vászonzsákokban érkezett lisztet az jelen lévő egyházkerületek képviselői egy nagy teknőbe szórták be a dagasztáshoz. Az eseményen elhangzott, hogy mivel kovásszal dolgoznak, csak 12-14 órás érési időszak után fogják csak megformázni, majd másnap kisütni az alapanyagból a kenyereket.

Az asztalon azonban már ott sorakoztak a névjegyzékkel ellátott korábban megsütött kenyerek, szimbolizálva ezzel mind a 16 tagegyházat. /Ezek a délután folyamán, kisebb részekre felszeletelve szolgáltak a közös úrvacsorás istentiszteleten./

Jó együtt lenni

„Nagyon jó megélni azt, hogy sok református tud együtt lenni ilyenkor, s nem elszakadva vívjuk meg a magunk kis harcát a saját helyeinken a mindennapokban. Itt tudjuk erősíteni egymás hitét és dicsőíteni az Úristent” – összegezte az Egységnappal kapcsolatban Erdélyi Adél.

A Komáromi Református Egyházmegye területéről két autóbuszt indítottak az Egységnapra. Az egyik már az előző nap folyamán a Vág mentéről gyűjtötte össze a jelentkezőket, akik Berekfürdőn töltötték az éjszakát, onnan jöttek kipihenve Debrecenbe. A másik autóbusz szombaton, negyed ötkor indult Perbetéről, Martos, Ímely, Marcelháza, Dunamocs, Madar, Bátorkeszi, Gúta érintésével vette fel a csatlakozó híveket.

„Mi korábban, hajnali négykor indultunk személyautóval, hogy nyolc órára megérkezzünk, mivel népviseletbe kellett öltöznünk és előkészíteni a hozott lisztet a kilenc órás közös lisztadagasztáshoz. Az egyházmegyénkből 80-90 fő vesz részt az Egységnapon. Debrecen tőlünk elég messze van, a korai kelés nagyban befolyásolta a gyülekezetekből jelentkezők számát. Sok idős testvérünk van, aki ugyan szívesen lenne itt, de már nem vállalja be a hosszú utazást, mert a közös alkalmak, együttlétek sokat jelentenek és erőt adnak a gyülekezeteinknek” – mondta a lelkipásztor.

Erre kapcsolódva megemlítette, hogy amikor a reformáció 500. évfordulóján a Komáromi Református Egyházmegye közös, hálaadó, úrvacsorás istentiszteletet tartott nagypénteken, akkor majdnem megtelt a komáromi református templom. Mintegy kétezren gyűltek össze és a mai napig ott él ez az érzés a gyülekezeti tagokban, hogy milyen jó volt ennyi sokan együtt úrvacsorázni annak ellenére is, ha egy órát kellett várakozniuk sorra kerülésükre.

„Az Egység napján részt venni az egy közösségformáló erő. Egyrész magunknak és a világnak is megmutatni, hogy jöhet és történhet bármi, akár háborúság és a gonosznak mindenféle cselszövése, de azért az Isten ereje mindezeknél nagyobb és hatalmasabb. Az ilyen alkalmakon keresztül mutatja meg Isten, hogy a közösség ereje és összetartozása az hosszú távon sokat jelent és ad is mindannyiunk számára” – tette hozzá Erdélyi Zoltán.

Kép és szöveg: Iski Ibolya