Újra megérkezett az év legjobban várt „égi csomagja”: a 2025-ös Vakációs Bibliahét anyaga! És hogy milyen? Hát, egyenesen KOEN-tasztikus! A tábori anyag az idén sem okoz majd csalódást! A dizájn, a történet és a foglalkozások a nagy nyilvánosság előtt titkosak, így csak néhány apróbb részletet tudonk veletek megosztani, illetve azoknak a tekintetét és reakcióit, akik néhány napja, május 11-én, vasárnap délután, Királyhelmecen kaptak egy komolyabb kóstolót az idei Vakációs Bibliahét kalandos napjaiból.

A téma: VÍZJELEK!!!

Mire számíts?

Arra, hogy Isten terve van veled!

Hogy még a „keserű” napokból is tud valami jót kihozni.

Megtanulunk hálát adni ott is, ahol eddig csak nyafogni tudtunk.

És hogy nem a nyugdíj, vagy a suli vége a cél – hanem van egy fantasztikus és dicsőséges megérkezés a Legnagyobbhoz!

Játékok, történetek,  beszélgetések, nevetés, zene, és rengeteg vízes történet! KELL-E ENNÉL ÜDÍTŐBB?!!

Ha pedig kíváncsi vagy a részletekre, hogy pontosan hogyan is érkezett meg hozzánk a program és milyen üzenete, lelki töltete van a tábori hét napjainak, arról a továbbiakban Molnár Éva és Blanár Gabriella számol be. Ők hozták el az anyagot, és segítettek abban, hogyan hozhatjuk ki belőle a lehető legtöbbet, hogy majd a saját táborban is igazán nagyot szóljon.

BLANÁR GABRIELLA:

A program címe: „Vízjelek”.

Abban bízom, hogy ezek az alkalmak olyanok lesznek a gyerekeknek, mint egy korty hideg víz a forró sivatagban. Frissítőek. Életmentők. Ezek az üzenetek tényleg erősek. Például az, hogy Istennek terve van velünk. Nem véletlenül vagyunk itt. Nem sodródunk, hanem vezetve vagyunk.

Ott van benne az a gondolat is, hogy az élet keserű pillanatai – mert hát vannak belőlük bőven – Isten kezében édessé válhatnak. Amire rámondjuk, hogy ...fúúúj, - Azt Ő valami különlegessé tudja formálni.

Sokszor hajlamosak vagyunk a panaszkodásra, a „már megint miért pont velem?” típusú kesergésre. De ezek a történetek segítenek más szemmel nézni. Kevesebb nyafogással, több hálával.

És aztán ott van a cél: megérkezni. Mint ahogy Isten népe is eljutott végül az ígéret földjére.

Őszintén? Én is sokáig azt hittem, hogy a „Kánaán” az a nyugdíj lesz. Negyven év meló után végre pihenés. De most már tudom: az igazi Kánaán nem itt van, hanem ott – a mennyben.

Ott vár ránk korona, hófehér ruha és egy kis kő, amin az új nevünk van. Egy név, amit csak Isten tud rólunk.

Van itt anyag bőven: üzenet, kaland és mélység. De ami a legszebb, hogy néha Isten halkan csak annyit mond:

„Gyere haza.”

MOLNÁR ÉVA:

Honnan származik a program, kik dolgozták ki, és hogyan zajlott az idei anyag megismerése?

A 2025-ös Vakációs Bibliahét programját az Erdélyi Református Egyházkerület KOEN önkéntes csoportjai dolgozták ki. Az anyagot elsősorban a kolozsvári és marosvásárhelyi munkatársak állították össze. A program hivatalos bemutatója – a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan – húsvét utáni hétvégén valósult meg Erdélyben, Kalotaszentkirályon Kolozsvár közelében. Ide kaptunk meghívást, itt ismerkedhettünk meg az anyaggal.

Ez egy háromnapos alkalom, amely csütörtök este kezdődik egy közös vacsorával és játékkal. Már ekkor kipróbáljuk azokat a játékokat, amelyek a tábori programban is szerepelnek, így első kézből tapasztalhatjuk meg a javasolt foglalkozásokat.

Pénteken kerül sor a tábori anyag részletes bemutatására: délelőtt és koradélután két blokkban ismerkedünk meg a napi tematikákkal, a bibliai történetekkel, azok feldolgozási módszereivel, az aranymondásokkal és az évre kiválasztott énekekkel. Ha lehetőség adódik rá, délután egy közös kirándulást is szerveznek – idén például egy gyönyörű vízeséshez látogattunk el, ami jó alkalom volt a feltöltődésre és a közösségépítésre is.

Szombat reggel áhítattal zárult az alkalom, majd imádságos légkörben veszütt búcsút egymástól. A programot mindig istentisztelettel kezdjük és zárjuk, Istenre bízva a gyermekmunkát és egymást is.

Hányan dolgoznak a felvidéki csapatban és hogyan néz ki az előkészület?

Felvidéken már több mint egy évtizede két munkacsoport működik. A keleti régió csoportja a négy keleti egyházmegyében – Ungi, Zempléni, Abaui-Tornai és Gömöri – szolgál, míg a nyugat-szlovákiai munkacsoport a Barsi, Komáromi és Pozsonyi egyházmegyék gyülekezeteit látja el. Ezekben a régiókban mutatjuk be a tábori anyagot, gyűjtjük az igényeket és segítjük a lelkipásztorokat a felkészülésben.

Az előkészületek, ahogyan már említettem is, az erdélyi központi bemutatón való részvétellel kezdődnek. Hazatérve kijelöljük a saját régiónkban tartandó bemutatónapok időpontjait és igyekszünk minél teljesebben átadni azt, amit Erdélyben láttunk és átéltünk. Elkészítjük a dekorációkat, a paravánt és kidolgozzuk a kézműves-foglalkozásokat is. Noha nem áll rendelkezésünkre annyi idő és erőforrás, mint a központi csapatnak, igyekszünk minél élvezetesebben, látványosabban és hitelesebben bemutatni az anyagot, hogy a résztvevők átfogó képet kapjanak a tábori programról.

Hol mutattátok be az idén a programot, és milyen visszajelzések érkeztek eddig?

Idén a keleti régióban már megtartottuk mindkét tervezett bemutatónapot. Az elsőt május 10-én, szombat délelőtt Rimaszombatban, a másodikat pedig május 11-én, vasárnap délután Királyhelmecen. A visszajelzések pozitívak voltak. A résztvevők hálásak voltak az átfogó és szemléletes bemutatásért, a hasznos ötletekért és a lelki tartalomért.

A nyugati régióban a két bemutatónapra június elején kerül sor. A munkacsoport tagjai nehezebben tudták egyeztetni az időpontokat, így számukra nem volt lehetőség a korábbi időpontra. A keleti bemutatónapok visszajelzései azonban biztatóak voltak. Úgy gondolom, hogy a lelkipásztorok örömmel fogadták az idei programot.

Természetesen, ahogyan minden évben, most is előfordul, hogy egyes elemeket különösen megszeretnek a gyermekmunkások vagy a lelkészek. – „Ez nagyon szuper volt!” –, míg más részeknél inkább bizonytalanságot éreznek: „Ezt nem biztos, hogy meg tudjuk valósítani.” De pont ez a KOEN-anyagok egyik legnagyobb előnye: sokféle feldolgozási módot kínálnak, rengeteg ötlettel. Így mindenki a saját gyülekezetéhez, gyermekcsoportjához tudja igazítani az anyagot. Nem kell mindent egy az egyben átvenni, de van miből meríteni és ez szabadságot ad a felhasználóknak.

Számodra mi a legmegragadóbb üzenete az idei témának?

A tábori anyag tartalmáról hivatalosan a regionális bemutatónapok lezárásáig nem illik részletesen beszélni – legalábbis ez a szokás. Bár a víz-jellegű szimbólumok már előre sokat elárultak az idei témáról.

Azt tudom mondani, hogy számomra ez a program nagyon is emberi és mélyen megszólító. Nem csupán gyermeknyelven szól, hanem olyan igazságokat hordoz, amelyek felnőttként is mélyen megérintenek. Én magam is ráismertem az életem bizonyos pontjaira ebben az anyagban. Úgy érzem, Isten mindannyiunkat megszólít – abban az állapotban, amiben vagyunk –, és kihív a bűnből, hogy elindítson egy úton.

Ez az út nem öncélú, nem „a folyamat a lényeg”, ahogy manapság divatos mondani – hanem igenis a cél a fontos: Isten országa vár bennünket és az Úr ezen az úton nem hagy magunkra. Próbákon keresztül is formál, vezet, erősít és velünk van, míg megérkezünk.

Számomra ez egy nagyon erőteljes üzenet: tudhatom, hová tartok, és azt is, hogy nem egyedül kell mennem. Az én Uram vár rám, és ezen az úton is velem van. Hozzá mindig fordulhatok és ő meg fog erősíteni.

Szöveg és kép: Böszörményi Tamás