Dukon András lelkipásztor

Az egyházmegyei majális nyitó istentiszteletére szinte teljesen megtelt a közeli és a távoli gyülekezetekből érkezőkkel a háromszáz férőhelyes református templom. A megjelenteket a gyülekezet lelkipásztora, Dukon András köszöntötte.

„A pozbai egyházközség, a barsbessei és barsbaracskai leányegyházak presbitériuma nevében köszöntök minden jelenlévőt az idei hagyományos, idén kilencedik majálison, amely alkalom egyházmegyénk legnagyobb rendezvénye. Örülünk, hogy az egész egyházmegyéből, sőt, a messzebbről érkezett testvérek is betöltik ma ezt a templomot és együtt dicsérhetjük az Urat, főleg ezen az istentiszteleten“ – mondta bevezetőjében a gyülekezet lelkipásztora, majd többek között köszöntötte a testvérgyülekezetből, Nagyigmándról érkezett híveket is.

Emlékeztetett arra, hogy 2019-ben Barsbaracska adott otthont az egyházmegyei majálisnak, melynek keretében megemlékeztek a templom építésének a 110. évfordulójáról, s a zselízi gyülekezettől vehették át a Reménység fáját, amelyet ma is tőlük veszek át. „Úgy adódott, hogy ma is szintén tőlük fogjuk átvenni. Erre kapcsolódva érdekes párhuzam még, hogy öt év eltelte után Pozbán is megmegünnepelhetjük a református templom fennállásának évfordulóját, amely az idén 240 éves.”

A templom építésének a történetéről a gyülekezet gondnoka, Mente Róbert, a barsi egyházmegye világi főjegyzője számolt be. Előadását történelmi kitekintővel, a reformáció barsi egyházmegyei elterjedésével kezdte, megemlítve, hogy a Kohári István országbíró által íródott legkorábbi hiteles adat szerint Pozba már 1680-ban a templommal rendelkező anyaegyházközségek között szerepel, akiknek híveit a dokumentum vallásgyakorlattal bírókként jegyez. 

Mente Róbert

Mint mondta, a gyülekezet első temploma nem a jelenleginek a helyén állhatott. Szájhagyomány szerint valószínűleg az akkori falu középpontjában helyezkedett el. A fából épült templomocskában közel kétszázan is járhattak. 1726 táján az országbíró által írt jegyzőkönyv tanúsága alapján Szentpéteri János lévitaként szolgált a pozbai reformált eklézsián, aki Isten igéjét a híveknek tiszta hittel, hazaszeretettel, szebb jövendővel és nagy kitartással hirdette.

Egy 1733. március 25-én kiadott megyei rendelet alapján Pozba azonban már az „occupált” /elfoglalt/ eklézsiák között szerepelt. Az ellenreformáció idején a falu református javait elkobozzák és a besei plébániának adják. A gyülekezetből elűzték a lelkipásztort és az iskolamestert is. Megkezdődik a teljes árvaság keserű ideje. Nagy valószínűséggel a templomot lebontották. A gyászos évtizedekben Pozbát Barsbaracska leányegyházaként jegyzik. A gyülekezet hosszú évtizedekre maradt templom nélkül, de bízott Istenben, mert hittel vallották: „Szeret minket az Úr, azért nincs még végünk” – hangsúlyozta a történelmi adatokat felsorakoztatva a gyülekezet gondnoka.

A félévszázados árvaság után csak II. József türelmi rendelete hozta meg Pozba számára az újjászerveződés kezdetét. „1784. május 7-e felejthetetlen dátum a pozbai eklézsiának, hiszen megkezdődött a templom építése Isten segítségével, óriási akaraterővel és lelkesedéssel” – idézte fel a munkálatok elkezdésének időpontját, hozzátéve, hogy a református templom egy év alatt készült el, s ennek pontosan 240 éve.

„Bár akkor még torony nélkül és a falu szélén épült fel. A bejárat sem nézhetett a főutcára, de ez a gyülekezetet nem kedvetlenítette el. A követ az alapozáshoz Győrödről és Mohiból hordták, a faanyagot a belegi erdőből szállították. Az erős tartógerendázatot a zsarnóci hegyekből hozták a Garam folyón leúsztatva Nagykálnáig, majd onnan nehéz szekerekkel.

a pozbai református templom

A jegyzőkönyvi jegyzés szerint jó szervezéssel, pontosan végezték a munkát. Ügyeltek arra, hogy minden család a képességei és lehetőségei szerint egyfomán kivegye részét a munkából. Szinte a templom építésével egyidőben készült el az egyházi iskola is, mely több mint 170 évig várta a diákokat” – elvenítette fel az építkezés egy-egy összefogásra utaló mozzanatát Mente Róbert. Végezetül megemlitette, hogy a megerősödött Pozba végül anyaegyházzá lett. Az elnyomás időszakában a nagyon megfogyatkozott és meggyengült barsbaracskai, újlóti és barsbesei anyaegyházak viszont leányegyházkká váltak, így csatlakozva Pozbához.

Előadása második részében a barsi egyházmegye történelmének főbb eseményeit idézte fel, melyet azzal a meggyőződéssel zárt, hogy: „Voltunk, vagyunk leszünk! Megfogyva bár, de erős hittel tesszük csendben a dolgunkat. A szürke mindennapok gondjai – bajai között egyházi közös alkalmaink adják az erőt a tovább haladásra, függetlenül attól, hogy ki milyen felekezethez tartozik!”

Rákos Loránt egyetemes lelkészi főjegyző

Az egyházmegyei nap vezérigéjéhez kapcsolódva választotta igehirdetésének alapjául a 2Móz 20, 16 és Mt 15, 11 verseket Rákos Loránt egyetemes lelkészi főjegyző, amelyek közül míg az első megtiltja a felebarát elleni hamis tanúskodást, addig a második arra figyelmeztet, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem az, ami onnan kijön.

„Ezen a fennkölt napon jó érzés szétnézni az ünnepi és egyben kikapcsolódni vágyó embereken, akik izgatottsággal várják az élménydús órákat, hogy máról holnapra talán gazdagabb lélekkel, kiszórakozottabban, mosolygósabban, jóleső fáradsággal eltelve, de összességében valamiféle többletként a szívükben előrébb érezhesse magát mindenki” – mondta az egyházmegyei majális lelki töltetére és a szórakozásra is utalva bevezetőjében a püspökhelyettes.

Ringató foglalkozás Révész Csillával 

Elmondta, hogy a Tízparancsolat ugyan a zsidóságnak adatott, mi viszont a nem a zsidó teológia szerint tekintünk rájuk, hanem úgymint Krisztus tanítása, aki még súlyosbított is rajta azzal a kijelentésével, hogy ezt az isteni elvárást csak akkor tudjuk hitelesen, nem pedig nyomás alatt teljesíteni, ha Isten iránti és embertársi szeretetből tartjuk meg őket.

„Ha viszont nem teljesítjük őket, akkor viszont utána nem vád fog megfogalmazódni az Úr Jézus részéről mi irántunk, hanem elsősorban az, hogy miért nem szereted az Istent, az embertársaidat, hogy nem tudod megtartani ezeket  parancsolatokat” – nyomatékosította Rákos Loránt.  

Igehirdetésében kitért a kilencedik parancsolatra is, melyet szerinte azért volt fontos megfogalmazni, mert a mindennapokban a szó a legegyszerűbb és mindig bárhol és bármikor bevethető fegyver tud lenni bárkivel. „Amikor a kilencedik parancsolatot szeretnénk értelmezni, akkor ez a szeretetkritérium legyen mindig előttünk” – hangsúlyozta. Isten nagyon jól tudja, hogy a bűnnel való megfertőződése következtében az ember képes bármikor bárkit bántani. Egy pillanat alatt képes úgy felgerjedni, hogy azonnal valami gonoszságot tervez elkövetni embertársa ellen. Isten ezen igékké vált parancsolatjai azonban a bűnre való hajlandóság elleni nyugtató szavak” – fogalmazott.

Az istentiszteletet színesítette énekszolgálatával a barsi egyházmegye lelkészi kórusa

Utalt arra is, hogy a hamisság és hazugság vállalásához bátorság kell. „Mi azonban az igazság Istenének nevében teljes vállszélességgel álljunk ki a becstelen hazudozókkal szemben. Küzdjünk azért, hogy mindenki rájöjjön arra, van más lehetőség is az embertársainkkal szemben viselkedni: lehet szeretni is őket, nemcsak bántani” – mondta többek között igehirdetésében Rákos Loránt.

Az elmúlt évben a zselízi gyülekezet kapta meg egy éves ideiglenes megőrzésre a Reménység fáját, amelyet a templomi alkalmon Révész Tibor esperes igei biztatásával, illetve az egyházmegye címerével és Jézus főpapi imájának egy részletével adták tovább a pozbai híveknek.

Reménység fájának átadása

Ugyancsak a nap témájával, a „hamis tanúbizonysággal” kapcsolatban tartotta meg előadását Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja, amelyben főleg egykori Duna TV-s külpolitikai hírszerkesztőként a hamis hírekre, a fake news jelenségre és a sajtó által nyújtott híranyagok hitelességére, illetve azok megbízhatóságának kérdésére összpontosított. Interaktív előadását azzal a megjegyzéssel zárta, hogy a világ azért ennyire bonyolult, mert nem tudjuk leegyszerűsiteni a dolgokat.

„Mi mindig megbonyolítjuk a dolgokat. Ezt úgy tudnám lefordítani, hogy ebben a megbonyolításban nem vagyunk őszinték. Mivel az emberek nem őszinték, ezért a dolgok mindig összetettebbek annál, mint ahogyan annak látszanak”.

Somogyi Alfréd dékán

A lelki feltöltődés után a délután színes programokkal folytatódott a helyi alapiskola udvarán, ahol az egyházmegyei nap résztvevői először a szorgos asszonyok és férfiak által kora reggeltől készített ételeket fogyaszthatták el, majd válogathattak a gyülekezetekből érkező sokféle süteményekből. Megkóstolhatták a meghirdetett süteményversenyre sütött és a zsűri által értékelt piskótatekercseket is. Az egyházmegyei nap témájával kapcsolatban rajzversenyt is hirdettek, amelyre idén csak hatan kapcsolódtak be. A nem könnyű témára készült rajzok alkotói is jutalmat kaptak.  

Stevár Andrea a kisölvedi gyülekezet tagja

A nap szervezői a gyerekekről sem feledkeztek meg. A délelőtt folyamán Révész Csilla zselízi lelkész Ringató foglalkozást tartott, a nagyobbak pedig Tóth Tímeával foglalkozásokkal egybekötött gyermek-istentiszteleten vehettek részt.

A délután folyamán pedig népi játékokat próbálhattak ki, vagy megnézhették a Nyitracsehiről érkezett Szent György Lovagrend Zoboralji Apródjainak íjász- és harci bemutatóját. 

Az udvaron felállított szinpadon először a komáromi gyülekezet Dics-Action dicsőítő zenekara szolgált lelki énekekkel, Barsbaracskából Hajtman Lívia és Wurczel Péter operettdalokat adott elő. Nagykérről a Mórinca Néptáncegyüttes táncát nézhette a közönség és hallhathatta meg Száraz Márk kurucnótáit.

De fellépett még Pozbáról Mészáros Lajos, Barsbeséről Besse Csenge és az Érsekkétyi Egyházi Alapiskola és Óvoda diákjai. Bemutatkoztak a helyi magyar Napocska Óvoda gyermekei is, akiknek az egyházmegyei napon befolyt perselypénz teljes összegét a támogatásként ajánlotta fel a pozbai gyülekezet.

Kép és szöveg: Iski Ibolya