Préd 11,9–12,14 és 2Pt 3,14–18 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején" (1). Ifjúkor. Milyen szép és gyönyörűséges. Eszembe jutnak a gondtalan idők, amikor elég volt csak felülni egy biciklire, és megszűnt minden. Csak én, a természet és a gondolatok cikázása, ahogy a bogarak cikáznak ide-oda a naplementében. Sokszor olyannyira gondtalan az ifjúkor, hogy tényleg nehéz Istenre gondolnia. Pedig ekkor hozzuk életünk legfontosabb döntéseit. Hol tanuljak tovább? Kivel éljem le az életem? Vagyunk annyira merészek, hogy ezekből a döntésekből kihagyjuk Istent?! És vagyunk annyira merészek, hogy életünk bármely döntéséből kihagyjuk őt? Nem az életkor számít, hanem a beismerés: Isten jobban tudja. Bárcsak minél hamarabb beismernéd!
Fohász: Köszönöm, Atyám, hogy mindig számíthatok arra, hogy Te velem vagy döntéseimben. Ez tisztán látható, ha előbb segítséget kérek Tőled, és figyelmesen hallgatok Rád. Bocsáss meg, hogy sokszor gyáva vagyok megkérdezni Téged, és eléd vinni a helyzeteket, amelyekben döntenem kell. Kérlek, adj bölcsességet az előttem álló döntésekben. Ámen.