Préd 11,1–8 és 2Pt 3,1–13 (ÓSZ) „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat" (4). Lustaság. Henyélés. Csak nézni és várni, hogy történjen valami. Ismerős helyzet? Mostanság sokat bosszankodom dolgokon, emberek viselkedésén. Azon gondolkodom, mi lenne, ha nemcsak nézném a helyzetet, de cselekednék is. Odalépnék és határozottan elmondanám, hogy mi bánt, mi a gond. Ez is ismerős? Mindezeket e gondolatokat egy kényelmes, szürke színű fotelben szoktam magamban forgatni. Szép kilátás nyílik onnan, ami valóban segíti a szemlélődést. Viszont fel kell kelnünk! Tapasztalatból mondom. Itt az ideje, hogy Te is felkelj a kényelmes óvatosságból és önsajnálatból! Engedd, hogy Isten használjon téged!
Fohász: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy adtál kezeket és lábakat. Adtál szájat, hogy legyen mivel elmondanom másoknak, amit látok és gondolok. De nehéz felkelnem a fáradtságból és csalódásokból. Egyszerűbb csak nézni, és nem tenni semmit. Kérlek, adj erőt, hogy azt cselekedhessem, amire elhívtál. Hadd tegyem ezt a Te dicsőségedre! Ámen.