Préd 9 és 2Pt 1,12–21 (ÓSZ) „Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még" (12). Halál. Szomorú téma. Mindannyiunkat érint. Igaza van a Prédikátornak, hogy bármikor elérhet minket. Ezért bátorítalak: ne töltsd akármivel az idődet. Kiszámolták, hogy az életed folyamán hat hónapot állsz a piros lámpánál és öt évet utazol. Nem beszélve életed harmadáról, amit alvással töltesz. Ott van még az okostelefonod is. Mennyit van a kezedben? És vajon Istennek mennyi időt adsz? Nem tudod mennyi időd van, ne légy hát ostoba, ne alapozz a holnapra. Mindig csak: majd. Majd elkezdem olvasni a Bibliát. Majd foglalkozom azzal, hogy jobb családtag legyek. Pató Pál szavaival: „Ej, ráérünk arra még!" (Petőfi: Pató Pál úr). Nem, nem és nem. Nem érünk rá!
Fohász: Köszönöm, Atyám, tanításodat és a Tőled ajándékba kapott időt. Bocsásd meg a ráérősségemet. Bocsásd meg, kérlek, halogatásaimat és a sok majddal kezdődő mondatomat. Tudom, nem érek rá arra, hogy elmulasszam azt, amit Te szeretnél mondani nekem. Szólj hozzám a mai napon! Ámen.