Préd 8 és 2Pt 1,1–11 (ÓSZ) „Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet, és senkinek sincs hatalmában megszabni halálának idejét" (8). Újra fontos igazságot fogalmaz meg a Prédikátor, amikor azt mondja, hogy nem mi vagyunk az urai életünknek, nem mi irányítunk. Fiatalként sokszor érzem magam lázadónak. Úgy érzem, én szeretnék irányítani helyzeteket. Ismerős az érzés? De azt is érzem ilyenkor, hogy ott van bennem egy késztetés, amely nem épít, hanem rombol. Ezért jó hallani Isten üzenetét, ahogy most is: nem Te vagy az ura annak, mennyit élsz vagy mi zajlik körülötted. Sokszor elfelejtjük, hogy csak arra lenne szükség, hogy felemeljük a fejünket, és kimondjuk: köszönöm, Istenem, hogy velem vagy! Te vagy az Ura életemnek! Ha ezt kimondod, akkor már azt is tudod, hogy az életed Isten irányítása és gondoskodása alatt van. Emeld fel a fejed!
Fohász: Atyám, oly könnyen megfeledkezem arról, hogy Te velem vagy, hogy Te vagy az, aki kezedben tartod életem. Ezt belátni egyszerre jó és nehéz dolog. Jó, mert így nem kell aggódjak azon, mi történik velem. Nehéz, mert ez azt is jelenti, hogy Rád kell bíznom magam teljesen. Szeretnék egyedül Benned bízni! Ámen.