Préd 6 és 1Pt 4,12–19 (ÚSZ) „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket" (12). Az első keresztyének már megtapasztalták a hitükért való szenvedést, amikor a római hatalom eleven fáklyaként égetett meg némelyeket a császári kertekben. A hívő ember ma is támadások között éli életét, hiszen a széles úton sokan vannak, a keskeny ösvényen azonban kevesen. Jézust és a tanítványokat is gúnyolták, vádolták, bántották, sőt halálra adták. De a hitünkért elszenvedett sérelmek megerősítenek bennünket! A sérelmeket átélni nehéz és fájdalmas, mert érző emberi lények vagyunk, azonban Isten Lelke megerősödve vezet ki minket az átélt mélységekből. Vár ránk egy olyan világ, ahol „halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé" (Jel 21,4). De ez még nem ez a világ. Ahol Jézus Urunkat bántották, mi se várjunk vállveregetést! Ne feledjük azonban, hogy ő velünk van!
Fohász: Úr Jézus, mi csak a töredékét éljük át annak a szenvedésnek, amit Te értünk megtapasztaltál. Jó tudni azt, hogy nem eshetünk mélyebbre a Te tenyerednél. Hálásak vagyunk ezért! Ámen!