Préd 5,9–19 és 1Pt 4,1–11 (ÚSZ) „Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába" (4). Az előző, harmadik vers felsorol a kicsapongó életvitel megvalósulásaiból néhányat. Azt mondja az ige, hogy így a pogányok, az Istenre nem figyelő emberek élnek. A hívő ember életében viszont a megtérés egy erős választóvonal. Ami előtte volt, az már a múlt. Akkor, amikor Isten nélkül éltem, még amolyan volt az életem, de miután megismertem az én drága Megváltómat: hogyan élhetnék ugyanúgy tovább? A rokonok, barátok, kollégák persze nem értik. Ugyan már – mondják – miért ne lehetne ezt vagy azt megtenni?! Belefér! Nem kell túlzásba vinni a hitet! Nem kell szenteskedni! De hiszen nem arra szólítja fel az ige a keresztyén embert, hogy Isten képmásaként: őt tükrözzük, ahogyan Jézus tette? „Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,16).
Fohász: Uram, Jézus, szeretnék Rád hasonlítani, akkor is, ha ezen sokan csodálkoznak vagy emiatt akár gúnyolnak is. Rajtad is csodálkoztak, Téged is gúnyoltak. Fogd a kezem, kérlek, Veled könnyebb elviselni. Ámen!