Préd 4,7–16 és 1Pt 3,8–17 (ÚSZ) „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet" (15). Jézus Krisztus a szívünkben csodálatos változásokat végez el. Ehhez persze meg kell nyitni előtte a szívünket, mert ő csak akkor lép be egy szívbe, ha oda behívják, beengedik.
„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz" (Jel 3,20). Aki ezt a csodát átéli, annak az életében minden megváltozik, kiteljesedik. A félelem és bizonytalanság fokozatosan békességgé és reménységgé változik. Az ige felszólít bennünket, hogy ezt a megtapasztalást, és a Krisztusban elnyerhető mennyei reménységet nehogy elhallgassuk. Legyünk olyanok, mint az a koldus, aki talál egy helyet, ahol ingyen osztogatnak kenyeret, és azonnal elmondja társainak, hogy ők is jóllakhassanak.
Fohász: Urunk, Te ránk bízod, hogy tegyünk bizonyságot Rólad, hogy így általunk is terjedjen a jó hír a környezetünkben és mindenütt, ahol járunk. Bátoríts, vezess és tarts meg bennünket ebben a szolgálatban. Ámen!