Préd 1,12–18 és 1Pt 1,13–21 (ÚSZ) „Teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok" (13). Miben reménykedem? A kegyelemben? Hiszem is, hogy az Úr kegyelme elég? A kegyelem azt jelenti, hogy bűneim meg vannak bocsátva. Átéltem már azt a csodálatos pillanatot? Megvallottam már a kereszt tövében bűneimet, és átéltem, amint az Úr így szól:„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz" (Jn 8,11)? Azonban azt is látnunk kell, hogy a kegyelem ugyan ingyen van, de nem olcsó, Istennek sokba került. Nem pénzzel, hanem Fia, az Úr Jézus Krisztus életével fizetett értem. Ilyen drágának és becsesnek tart. Mindez azonban azt hozza magával, hogy hálából ennek az Úrnak szentelem egész életem. Most már csak őreá figyelek, és azt teszem, amit mond. Földi vándorlásom róla szól.
Fohász: Köszönöm, Uram, az adósságelengedést. Magasztallak, mert kész voltál értem az életedet odaadni. Szeretnék hálából Neked élni, Rólad bizonyságot tenni! Ámen.