Péld 30 és Gal 6,11–18 (ÚSZ) „Aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára" (14). Az apostol nagyszerű bizonyságot tesz, nemcsak másoktól vár krisztusi életet, hanem rámutat: ő azt él. Megvallja, hogy megfeszíttetett a világ számára és a világ is az ő számára. Ez a tanítványság lényege. Már egy másik valósághoz, Isten országához tartozik, annak a törvényei határozzák meg az életformáját. Így van ez már a Te életedben is? Elmondhatod, hogy számodra már halott a világ, már nem vonz, nem akarsz hozzá hasonló lenni? Bizony, gyakran látni, hogy az egyház is hallgat a világra: a pénztől, a társadalmi kapcsolatoktól függ, hogy mit teszünk. Pál azt mondja: meghaltam a világ számára, Krisztusnak és Krisztusból élek, Isten országára építek. Nem akarok a világnak megfelelni, Isten országát és igazságát keresem. Te is el tudom ezt mondani? Ha igen, akkor megtapasztalhatod az ige szavát: „tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8).
Fohász: Uram, csak Neked akarok élni és a Te országodért munkálkodni. Köszönöm, hogy Te pedig vállalsz engem, gondviselőm vagy, törődsz velem és a megélhetésemmel is. Ámen.