Péld 22,1–16 és Gal 3,6–18. (ÚSZ) „Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul" (6). Isten Ábrahám hitét számította be igazságul, ami azt jelenti, hogy az Isten és ember közötti kapcsolat alapja a teremtő és megváltó Istenbe vetett hit, nem pedig a cselekedetekkel kivívott isteni elismerés. Ábrahám hite abban mutatkozott meg, hogy hitt Isten ígéretének, bár az ígéret megvalósulása emberileg teljesen lehetetlennek tűnt. Így teljesedett ki élete, s lett a hívő emberek egyik nagy példája. József Attila Kész a leltár című versében pontosan fogalmazza meg ennek az ellenkezőjét: „Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre." Fontos kérdés: rá merjük-e bízni magunkat Isten bennünket Krisztusban megváltó és nekünk örök életet adó szeretetére, vagy a mulandókba kapaszkodva a mulandó sorsot választjuk?
Fohász: Kegyelmes Atyánk! Sokszor csak a mulandó dolgokba kapaszkodunk, elfeledve azt, hogy egyetlen biztos és örök dolog van, az pedig a Te hatalmad és szereteted, melyre bátran rábízhatjuk magunkat, mint egykor Ábrahám. Lelked által erősítsd meg hitünket, hogy Rád merjük bízni életünket, tudva, hogy az a Te kezedben van biztos helyen! Ámen.