Neked is menned kell, s a fiad is elkísér. Ő még kiskorú, neki nem kell vért adnia, de ragaszkodik hozzá – ezért engedsz a kérésnek. Nemsokára az orvosok a te fiad nevét kiabálják, őt keresik. A világon ő az egyetlen ember, akinek a vére megfelel. Az emberek örvendeznek, hálát adnak, és imádkoznak. Az orvos aláírat veled egy beleegyező nyilatkozatot, akkor veszed észre, hogy a vérmennyiség rubrikáját üresen hagyták, hát megkérdezed, mennyi vérre lenne szükség? Az orvos arcáról eltűnik a mosoly. Nem tudtuk, hogy gyerekről van szó... Az összesre…

De ő az egyetlen fiam! – vágod vissza. Csak a fia mentheti meg az emberiséget, mondja az orvos. Nincs más, akinek a vére megfelelő lenne. Fogod a papírt, aláírod… Bemész elbúcsúzni tőle. Kifelé jövet hallod a fiadat: Apa, anya, miért hagytok el?

A következő héten, mikor a fiad temetése van, alig jönnek el a búcsúztatásra. A megjelentek is szenvtelen, fásult arccal állnak ott. Vajon nem akarnál felugrani és ezt mondani: Elnézést, a fiam érted halt meg! Ennyire nem érdekel? Egyáltalán jelent ez neked valamit?

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? Vajon nem így élhette meg, mint a történetbeli apuka? Senki sem mentheti meg a világot a kárhozattól, mert mindenki a maga útját járja. „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak (…). Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. (...) romlás és nyomorúság jár a nyomukban” (Róm 3,10–16). Mindnyájan bűnben fogantatunk és születünk meg. Menthetetlenek vagyunk. Nincs a földön senki, aki meg tudna menteni a kárhozattól. Isten tudja, hogy csak Jézusnak, az ő Fiának vére tisztíthat meg minket minden bűntől (vö. 1Jn 1,7). Ez az egyetlen gyógymód. Jézus is tisztában van ezzel, ezért mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lk 5,31), „hogy aki hisz, annak örök élete legyen” (Jn 3,15).

Milyen nehéz lehetett elküldenie a Fiát? Mennyire szívszaggató lehetett hallania, amikor Jézus a vérét adta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46).

És mégsem lépett közbe, hogy megszabadítsa… Miért? Azért, hogy annak, aki elfogadja az ő vérét, vagyis felismeri és hisz, az meggyógyulhasson, és mennyei, örök élete lehessen. Aki a mennyben lesz, senki sem dicsekedhet a saját cselekedeteivel, csak ezt mondhatjuk: az ő sebei árán gyógyultunk meg (Ézs 53,5). „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8–9).

Drága olvasóm, elmondhatod-e magadról, hogy Jézus vére megtisztított, ezért szabad vagyok? Ha nem, gyere minél előbb a kereszthez, hogy megszabadulhass és élhess! Mennyibe kerül? Neki a legdrágábba, neked ingyen: „Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által” (Róm 3,24). Élj vele, amíg nem késő!

Izsmán Jónás