Görözdi Miklós esperes beiktatja Horváth Ritát 

2023 őszén üresedett meg a lelkészi állás a Gellér és Bogyai Egyházközségben, miután a négy évig ott szolgáló lelkipásztor, Lőrincz Gábor elfogadta a komáromi gyülekezet meghívását a kialakított ifjúsági lelkészi állás betöltésére. A saját lelkész nélkül maradt gyülekezetet a szomszédos Lakszakállasról, Varga László lelkipásztor szolgálta be.

A hívek azonban nem szerettek volna sokáig saját, megválasztott lelkész nélkül maradni. A személyes megkeresések után úgy döntöttek, pályázatot írnak ki azzal a reménységgel, hogy több érdeklődő közül könnyebben tudjanak választani. Végül Horváth Ritát, a Zempléni Egyházmegye zempléni gyülekezetben szolgáló beosztott lelkészt választották meg az egyházközség élére.

„Nagyon váratlanul érte a gyülekezetet amikor megtudtuk, hogy a lelkészünk, Lőrincz Gábor itt hagy bennünket. Úgy gondoltuk, fiatal lelkészként itt lesz tíz vagy akár harminc évig is közöttünk, de sajnos nem így történt”  – mondja Varga Mária, a gyülekezet egyik presbitere.

„Komáromba kapott elhívást. Nekünk az már gyanús volt, amikor megjelent Gelléren a komáromi gyülekezet gondnoka Farkas Gáspár három presbiterrel együtt. Akkor gondoltuk úgy, hogy valószínűleg máshová megy innen szolgálni. Az igazat megvallva, nem ezt vártuk, de ez történt, sajnos” – teszi hozzá Puzsér Erzsébet, aki már 23 éve presbiter.

Puzsér Erzsébet és Varga Mária

„Szomorúan fogadtuk a bejelentését, hiszen a parókiát is az elképzelése szerint tettük rendbe. A gyülekezet megtett mindent annak érdekében, hogy jól érezze magát Gelléren. Az összhang is megvolt közöttünk. Nagyon szerettem őt. Gondoltuk, hogy akár negyven éven át is a lelkészünk lesz. 

A beiktatásakor meg is jegyezte az előző lelkészünk, Tóth Mihály, biztosan sokáig marad itt, mert itt mindig szerettek hosszú ideig szolgálni a lelkészek. Erdélyi Pál ötven évig, sőt, a kántora, Szelle Géza is ugyanennyi ideig szolgált. Tóth Mihály harminc évig. Úgy véltük, hogy fiatalemberként elődeihez hasonlóan, a családalapítása után ő is eltölt a falunkban pár évtizedet.” 

Személyes megkeresés és pályázati felhívás

A presbiterasszonyok elmesélik, hogy mivel a 2019-ben beiktatott lelkészük a távozás mellett döntött, megüresedett a lelkészi állásuk. A rendszeres szolgálatok, az istentiszteletek és bibliaórák azonban nem maradtak el. Görözdi Miklós esperes a lakszakállasi lelkészt, Varga Lászlót bízta meg a helyettesítéssel. Amikor megkérdezték tőle kiket ajánlana, akiket megszólíthatnának a lelkészi állásra, két olyan lelkész nevét említette meg, akik nem megválasztott lelkészként szolgálnak egyházunkban: a csicsói beosztott lelkészt, Bognár Juditot és az Apácaszakállasról származó, de Zemplénben szolgáló Horváth Ritát.

„A csicsói tiszteletes asszony nem fogadta el a felkérést. Horváth Rita vállalta, hogy szívesen eljönne. Majd Görözdi Miklós esperes tanácsát megfogadva úgy határozott a presbitérium, hogy mivel csak egy lelkész mondott igent a megkeresésünkre, írjunk ki pályázatot és jelentessük meg a Kálvinista Szemlében. Erre a kiírásra is Horváth Rita jelentkezett, mások nem mutattak érdeklődést. Így végül megkerestük őt és meghívtuk, jöjjön el hozzánk egy bemutatkozásra” – összegzi az eseményeket Varga Mária.

A lelkészbeiktatáson igét hirdetett Géresi Róbert püspök

Puzsér Erzsébet úgy véli tudni, hogy ha bizonyos ideig a gyülekezet nem választ magának lelkészt a megüresedett lelkészi állás betöltésére, akkor elveszítheti anyaegyházi státuszát és leminősítik eányegyházközséggé.

„Valószínűleg Lakszakállashoz csatolnának bennünket s ez állapot aztán így is maradna „örök időkre”. Mivel azonban Gellér mindig is anyaegyházközség volt, úgy döntöttünk, legyen saját lelkészünk, nem akarunk másokhoz tartozni. A tiszteletes úrral egyébként meg voltunk elégedve, nem ő jelentette a gondot. Hanem inkább az, hogy mi ki akartunk tartani az anyaegyházközségi státuszunk mellett, hogy ne minősítsenek le bennünket.

Végül úgy döntöttünk, ha csak egy lelkész jelentkezett a pályázatunkra, akkor hívjuk meg őt. Egyik presbiterünk el is sírta magát, amikor felvázolták mivel jár az, ha nem választunk rövid időn belül lelkészt magunknak. Sírva mesélte el, hogy az anyukája 1947-től szolgált Erdélyi Pál tiszteleteséknél, onnan is ment férjhez, s mindig is volt saját lelkésze Gellérnek. Azt mondta, többet nem is megy templomba, ha nem választunk magunknak lelkészt.

Természetesen nem emiatt döntöttünk a lelkészválasztás mellett. Az esperes is támogatott bennünket ebben az elhatározásunkban, s biztatott is, hogy ragadjuk meg ezt az alkalmat. Elsősorban azért is, mert egyházunkban az utóbbi években kevesen végeznek a református teológián, holott igény pedig lenne irántuk a gyülekezetek részéről. Korábban, tíz-tizenöt évvel ezelőtt még sok volt a végzett teológus, most meg állítólag nagyon kevés, ezért inkább úgy döntöttünk, nem hagyjuk elszalasztani, hanem megragadjuk a lehetőséget” – magyarázza Puzsér Erzsébet.

„Felvállaltuk a lelkészi állás fenntartásával járó költségeket is, hiszen szerettük volna, ha állandó lelkészünk van a parókián. Mivel a tiszteletes asszony nagyon fiatal, reméljük, hogy itt lesz velünk akár hetvenéves koráig. Mi nagyon bízunk ebben. Segítjük is őt mindenben, amiben tudjuk, hogy otthon érezze magát köztünk” – mondja reménnyel telten Varga Mária.

Horváth Rita lelkipásztornak a beiktatása alkalmából egy új palástot ajándékozott a gyülekezet

2024. március 1-jén egy közös bibliaóra keretében mutatkozott be a gelléri és bogyai híveknek az Apácaszakállasról származó, de akkor Zemplénben szolgáló Horváth Rita. A lelkészválasztó közgyűlést négy hónappal később, július elején tartották meg. Ezt követően foglalta el az új szolgálati helyét. Görözdi Miklós, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese március 9-én a gelléri református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten iktatta be az egyházközség élére. Az alkalmon tiszteletét tette Géresi Róbert püspök is igehirdetéssel szolgálva.

„A beiktatásom egy mérföldkő volt az életemben, hiszen ez az első egyházközség, ahol megválasztott lelkipásztorként szolgálhatok. Ugyanakkor önálló lelkésznek lenni kihívás is. Végezni kell a gyülekezet rendszeres szolgálatait, mellette oldani az ügyes-bajos dolgokat, de ugyanakkor nagyon nagy örömet is jelent számomra” – mondja Horváth Rita.

A lakszakállasi gyülekezet kórusa énekszolgálattal köszöntötte a beiktatott lelkipásztort

Elárulja, hogy amikor a Gellér-Bogyai Egyházközség meghirdette a pályázatát a megüresedett lelkészi állás betöltésére, nem döntött hirtelen, hanem elgondolkodott ezen a lehetőségen: mi lenne, ha jelentkezne, s talán így közelebb kerülhetne a szülőfalujához. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy megpróbálja, jelentkezik a felhívásra és elküldi a szükséges dokumentumokat.

„Szerettem volna egy olyan gyülekezetben szolgálni, ahol önálló lelkész lehetek és a családom is közel van. A beiktatással ugyan nem változik meg az a szolgálat, amit eddig is végeztem itt, de mégis más lesz, mert a felelősség is nagyobb. Mellesleg ez egyfajta házasságkötés is a lelkész és a gyülekezet között, a tartóssága pedig függ a kölcsönösségen” – fűzi hozzá.

A Selye János Egyetem Református Teológiai Karának elvégzése után, 2015-ben egyházunk Zsinati Tanácsa első szolgálati helyként Nagykapost határozta meg számára, ahol segédlelkészként segítette Pándy Árpád lelkipásztor munkáját az Ung vidéki településen, illetve a hozzá tartozó leányegyházközségben, Veskócon. Mint mondja, ez az időszak azonban elég rövid ideig tartott, nem teljesen egy évig, ugyanis hamarosan megszületett a kislánya. Két évnyi gyermekgondozási szabadság után jelezte, szeretne visszatérni a szolgálatba. 2018-ban azonban már nem Nagykaposra helyezték vissza, hanem az akkor nemrég megüresedett Zempléni Református Egyházmegye zempléni anyaegyházközségbe és a hozzá tartozó Szentmáriára.

Úrvacsorai kancsó 1835-ből

„Nagykaposon, Veskócon, Zemplénben és Szentmárián is nagyon szerettem szolgálni. Az emberek kedvesek és barátságosak voltak. A lelkészi közösség is ugyanilyen volt: kedves, összetartó, akik közül néhányat meg is hívtam a beiktatásomra. Amikor a zempléni gyülekezeti tagok megtudták, hogy elmegyek tőlük és máshol fogok szolgálni, nagyon megértően fogadták a bejelentésemet. A gyülekezetből többen elmondták, számoltak azzal, hogy egyszer vissza fogok menni „nyugatra”, a szülőfalum közelébe, s teljesen megértik a döntésemet, de mégis nagyon sajnálják, hogy eljövök tőlük” – emlékszik vissza arra az időszakra, amikor már a gellér és bogyai egyházközségtől megérkezett a visszajelzés a megválasztását illetően.

„Nagyon szerettem ott lenni. Egy idő után az ember számára otthonává válik a gyülekezet, a közösség, s nehéz a váltás. Sokat is gondolkodtam azon, hogyan döntsek, milyen lépést tegyek, ennek ellenére mégis úgy éreztem, el kell onnan jönnöm. Nem a gyülekezet, hanem főleg a családom miatt, hogy közelebb legyek hozzájuk.” 

Az úrasztala a gyülekezet első gondnokának, özvegy Csorba Lászlóné Csepy Katalin ajándéka

Beszélgetés közben kiderül, hogy nem volt számára teljesen idegen Gellér, hiszen a Református Teológiai Kar hallgatójaként, 2015 húsvétján legátusként szolgált a templomban. A második látogatása pedig már arra az időszakra esett, amikor célirányosan rákérdeztek, eljönne-e Gellére lelkésznek. Miután igent mondott, szívesen várták őt egy bibliaóra megtartására.

„Egy kicsit beszélgettem a hívekkel a bibliaóra után s láttam, hogy szívesen fogadnának a lelkészüknek, amennyiben tényleg így döntenék. A következő alkalommal már a templomban tartottam istentiszteletet. Miután meghallgatták a szolgálatom, ezt követően döntött a presbitérium a megválasztásom mellett, amelyet az egyházközségi közgyűlés is megerősített. Én pedig örömmel fogadtam a döntésüket. Az elmúlt év augusztusában költöztünk Gellére. A gyülekezet tagjai nagyon kedvesek voltak, szeretettel vártak. Úgy érzékeltem, örülnek nekem, mivel teljesült az egyik legfontosabb vágyuk, hogy ismét saját lelkészük legyen”.

Teológiára lelki indíttatásból jelentkezett. Már kisgyerekkora óta vágyott arra, hogy egyszer lelkész legyen. Ebben főleg az Isten-ember közötti kapcsolat motiválta.

„A lelkész mindig Istenre mutat. Én pedig szerettem volna felkiáltójel lenni. Példát adott nekem ebben Tóthné László Éva, aki 2000-ig volt az apácaszakállasi gyülekezet lelkipásztora, ő tanította nekünk az általános iskolában a hittant is. Őt váltotta az akkor éppen végzett Somogyi Alfréd, a Református Teológiai Kar jelenlgi dékánja, akinek a szolgálati idejében kezdtem rendszeresen előbb vasárnapi iskolába járni, majd káté oktatásra, később pedig ifibe. Szolgálatokat is vállaltam a gyülekezetben. Eleinte a táborokban segítőként, majd vezetőként. Közben pedig a vasárnapi iskolában is tanítottam a gyermekeket. Vállaltam istentiszteleti helyettesítést is az egyetemi évek alatt a gyülekezetben. Egyáltalán nem bántam meg, hogy teológiára jelentkeztem. Éreztem ebben Istennek az elhívását és a bíztatását is: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Nagyon örültem, hogy 2010-ben felvételt nyertem a református teológia szakra, amit 2015-ben fejeztem be.” 

Horváth Rita beiktatott lelkipásztor megtartja szószékfoglaló igehirdetését

A beiktatásakor a szószékfoglaló igehirdetésének alapigéjét János evangéliumának 10. fejezetéből választotta, ahol Jézus úgy mutatja be magát, mint szőlőtőt, Istent pedig szőlősgazdaként. „Mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Kapcsolódjunk Jézushoz és tekintsünk rá. Úgy éljünk és formáljuk a mi életünket, hogy tudjuk, ő velünk van és megsegít bennünket. Tudatosítsuk, hogy neki minden egyes alkalommal gondja van ránk és soha nem hagy bennünket egyedül. Az Úr táplál minket, Ő adja éltető Igéjét és Szentlelkét, hogy általunk is terjedjen Isten országa ebben a világban” – többek között ezt szerettem volna a hívek felé közvetíteni szolgálatommal.

Emlékezés az elődökre

Puzsér Erzsébet a hívek összefogásának példájaként említette meg az 1786-ban épített templomukat, amikor Gelléren még kevesebb lakos élt, mint most, bár közös összefogásban a bogyaiakkal. A templomot a Gellér és Bogyai Egyházközség első gondnokának, Csepy Józsefnek az idején kezdték el építeni, de sajnos nem élte meg a felszentelését, mivel nagyon fiatalon, a negyvenes éveiben meghalt.

Utána a fia, Gábor lett a gondnok. A lánya, Csepy Katalin készítette a templomba a márvány úrasztalt. A terítőt, keresztelő edényt és a kenyeres tányért is adományként kapta annak idején a gyülekezet. A korsót műemlékként tartják nyilván, 1835-ben készült, ez a legrégebbi. Az úrvacsorai kelyhek is nagyon régiek, kovid előtt az úrvacsorakor mindenki abból itta a bort, de most már nem használják, hanem már mindenki kisebb poharakba kapja a bort. Ezeket a kis poharakat pedig egy presbiter, Herczeg Erzsébet adományozta a gyülekezet részére.

Egyetlen egy köztéri szobor van a faluban. A templom előtt áll, vörös márványból készült, az 1848/49-es szabadságharc áldozatainak a neve olvasható rajta, valamint a pályafutását 1942 februárjában itt kezdő, ám rövid ideig /hat hónapig/ Gelléren szolgáló Gulyás Lajos mártír-lelkész neve is, akit a kommunisták 1957. december 31-én végeztek ki.

A nyilvántartás szerint a gyülekezetnek 63 tagja van, a falu 90 százalékban református. A múlt század hetvenes éveiben tilos volt építkezni Gelléren, így a fiatalok máshová költöztek. Most viszont mintha ezen a téren is változás állt volna be az új lakások építésével. „Vannak beköltözöttek is, akiről nem tudjuk milyen felekezethez tartoznak, ugyanis nem járnak templomba. Keresztelő is van, sőt, előfordul, hogy valakit később, már felnőtt korában keresztelnek meg, de az is, hogy éppen a házasságkötése előtt. Erre is volt nem egy eset. Esküvő már nagyon ritkán köttetik a templomunkban, de bízunk abban, hogy idővel ez is változni fog” – teszi hozzá Varga Mária.

Varga Mária

Puzsér Erzsébet úgy emlékszik, hogy lánykorában, a múlt század hetvenes éveiben a templom padjai teljesen megteltek, alig maradt hely a gyülekezet fiataljainak ágendázásakor, holott akkor a padok egészen a falig húzódtak, sőt még a karzat is megtelt. „Karácsonykor mindenki sietett időben ott lenni az istentiszteletre, hogy legyen helye. Sok év telt már el azóta, sajnos ma már ez nem igy van. A tévés istentiszteletek közvetítésekor irigykedve nézem a gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel megtelt templomokat. Nem tudom, hogy a miénk valamikor megtelik-e még.” 

„Bogyáról két család jár rendszeresen az istentiszteletre. Valamikor a bogyarétiek is a templomunkat látogatták, mert az ottani reformátusok is hozzánk tartoztak. Hét-nyolc kilométerről érkeztek az istentiszteletre ki hogyan tudott, pedig akkoriban még autók sem nagyon voltak, ma meg az alig egy kilométerre tőlünk lévő Bogyáról sem nagyon. Bár az elmúlt hónapokban ismét vannak a templomban onnan olyanok is, akik korábban nem jártak. Reméljük, hogy többen leszünk a jelenlegi 18-20-as létszámnál vasárnaponként” – mondják bizakodva a presbiterek, s hozzáteszik, hogy ha a tiszteletes asszony összefogja a gyerekeket és a fiatalokat, akkor talán velük együtt a szülők is eljönnek a templomban.

„Idén öten kezdték el a konfirmációs előkészületüket, a tiszteletes asszony bejár mindkét óvodába hittant tartani a gyerekeknek. Bízunk abban, hogy valamilyen mozgolódás elindul a fiatalok között.” 

Tenni a közösségért

Az egyházközség a hívek adományaiból, a perselypénzből, az egyházfenntartói járulékból és a földek után járó bérleti díjakból tartja fenn magát. Megjegyzik, hogy néha Isten dicsőségére is érkezik adomány. Az egykori református iskola épületét bérbe adták egy vállalkozás számára, ahonnan szintén származik bevételük.

Puzsér Mária

„A gyülekezet jövője érdekében jó lenne, ha azok a fiatalok, akik eddig nem indultak el a templom felé, megtennék az első lépést. A rendszerváltozás előtti negyven év sajnos megtette a maga hatását, bár azóta már eltelt harminc év. Mi a testvéremmel, még ha ketten is voltunk, mindig mentünk a templomba. Megszoktuk, ez volt a szokás, hogy vasárnap délelőtt a templomba megyünk. De, aki nem járt korábban, akinél ez nem vált rendszeressé, azt sajnos nehéz arra szoktatni, hogy járjon. Ugyanakkor hiszünk Isten munkálkodásában és elindítja azokat, akiket ott akar látni” – mondja Puzsér Erzsébet.

A lelkipásztor tervei között szerepel az óvodai hittanon kívül is a gyermekekkel való foglalkozás, hogy közelebb hozza őket Istenhez. Elmondani nekik, hogy van Isten, aki szereti őket, de akihez mindig lehet fordulni az örömünkkel és a bánatunkkal is. Isten mindig ott van mellettünk, szeret bennünket, nem hagy el. Valójában nagyon sok az elmagányosodott ember. Hamar elfelejtik, hogy Isten mindig ott van mellettük. Szereti őket bármilyen élethelyzetben és életszakaszban is legyenek.

Horváth Rita

„A gyülekezeti tagokkal együtt szeretnénk húsvéti családi délutánt, nyáron pedig tábort szervezni a gyerekek számára, de másféle alkalmakat is. Felmerült még egy bál ötlete is valamelyik őszi hónapban. Tervezünk gulyásfőző délutánt is, s közben gondolkodunk azon, hogy mit tudnánk még tenni közösen a közösségünkért”.

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Gellér és Bogya Egyházközség képalbuma