Hogyan értékeli az elmúlt négy évet és mik a tervei a következő évekre? Mi adta a motivációt az újbóli jelöltségre? Maradtak-e esetleg befejezetlen tervek, amelyeknek megvalósítása így folytatódhat az újabb négyéves ciklusban?

Nagyon egyszerű a válasz a kérdés első felére. Azért indultam, mert nem volt más, aki vállalta volna, hogy a Református Teológiai Kar dékánjaként vezesse az itt zajló oktatói és tudományos tevékenységet. Ami a kérdés második felét illeti, igen, ez is közre játszott ebben, hogy vannak befejezetlen tervek. Négy évvel a hátam mögött rosszabb állapotban kellett volna, hogy elbúcsúzzak dékánként a kartól, mint ahogyan átvettem. Ez a következő négy év viszont esélyt ad arra, hogy legalább olyan helyzetbe tudjuk hozni a kart a munkatársaimmal együtt, mint amilyenben négy évvel ezelőtt volt.

Ennek hátterében az áll, hogy a Selye János Egyetem karai közül a Református Teológiai Kar volt az első, amelyik docens és professzor kinevezésre, vagyis úgynevezett habilitációs és inaugurációs jogokat szerzett. 2022-ben indult el egy teljesen új akkreditációs folyamat, melynek keretében eléggé erőteljesen változtak meg, sőt, inkább szigorodtak azok a kritériumok, amelyeknek alapján ezt a jogosítványt korábban megadták az egyetemeknek, illetve a karunknak.

Somogyi Alfréd és Tóth János 

A szigorított szabályozás miatt végül úgy döntöttünk, inkább önmagunk mondunk le erről a jogukról, minthogy elvegyék tőlünk. Ugyanis, hogy ha elveszítjük ezt a jogunkat, akkor bizonyos évig nem is kérhetjük vissza. Ha viszont magunk mondunk le róla, akkor, amennyiben teljesítjük az új feltételeket, ismét visszakérhetjük. A mi esetünkben ez az utóbbi döntés született.

Jelen pillanatban prioritásnak érzem az előttünk álló időszakban a tanulmányi programjaink – református teológia és a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás – megtartását, amire esélyünk van. Ide tartozik a már említett habilitációs és inaugurációs jogosítványunk visszaszerzése, amire szintén esély mutatkozik.

Milyen új kihívásokkal kell még szembenéznie a következő négy évben az említetteken kívül?

A Jóisten valahogy úgy vezet bennünket itt a Református Teológiai Karon, hogy 3-4 hónapnál előbbre nem nagyon sikerül előre látni. Ez részben köszönhető annak, hogy Szlovákiában a felsőoktatással kapcsolatos politika még nem egészen kiforrott. Nyolc év alatt tizenkét oktatási miniszter váltotta egymást, s ez azért elgondolkodtató. A felsőoktatási törvény pedig csak ebben a 2025-ös évben már a harmadik változatát éli. Az egyik változata január elsejéig volt hatályos, a másik február végéig. Március elsejétől lépett életbe egy újabb változat. Nagyon egyszerűen megfogalmazva: a kereteket, amelyek között a felsőoktatásnak működnie kellene egy kicsit idegesen rángatják azok, akiknek inkább nyugalmat kellene teremteni ebben a szférában. Nem nagyon tudom ezért előre megmondani, hogy miként alakul a jövő.

Jelenleg a tanulmányi programjaink közül a mesterképzések átértékelése zajlik. Jövőre az alapképzések kerülnek sorra. Nem vagyok biztos abban, hogy ugyanolyan feltételek között fognak tovább folytatódni.  Egy év alatt ugyanis nagyon sok minden változhat.

Református Teológiai Kar 

Mit jelent az, hogy átértékelik a tanulmányi programokat?

Ennek hátterében az áll, hogy lejárt a tanulmányi program meghatározott ideje. A mesterképzésnél ez egy kétéves időszakot tesz ki. Ilyenkor kötelező megnézni, hogy az eltelt két év alatt milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a tanulmányi programmal kapcsolatban az oktatók és a hallgatók, ugyanakkor ennek alapján nyílik lehetőség módosítani a tanulmányi programot.

Meg lehet változtatni egy-egy tantárgynak a tartalmát úgy, hogy ne azt tanítsuk, amit eddig, hanem valami mást. Sőt, ki lehet venni egész tartalmakat az adott tantárgyon belül és mással helyettesíteni,  illetve akár elhagyható az adott tantárgy is, amit más tantárggyal lehet helyettesíteni. Olyan ez az egész folyamat, mintha újra akkreditálnánk, szinte nulláról indítanánk az egész tanulmányi programot.

Azonban nem kell félve tekinteni erre, hisz nem olyan rossz dolog ez. Ugyanis menet közben kristályosodik ki, hogy mi az, ami nem működik, mi az amin érdemes lenne javítani a rendszerben. Ennek most van itt az ideje.

Terveznek-e új tanulmányi programot indítani, amellyel megnövekedhetne a kar hallgatóinak a létszáma? Az előző években szó volt arról, hogy esetleg indítanának ápolónői képzést. Van e erre jelenleg esély vagy inkább szeretnék megtartani az eddig meglévő tanulmányi programokat?

Az ápolói szak beindítására egyáltalán nincs esélyünk. Ez mostanra bebizonyosodott, letisztázódott. Két fontos tényező miatt. Legalább két professzorra és három docensre lenne szükségünk ahhoz, hogy ezt a szakot elindíthassuk. Olyan szakemberekeket igényelne ez a tanulmányi program, akik ápolói szakon habilitáltak, illetve inauguráltak.

Mellesleg a Selye János Egyetem esetében feltétel az is, hogy magyarul is tudjanak előadni. Legjobb tudomásom szerint Szlovákiában egyetlen egy ilyen ember van, aki magyarul is képes volna oktatni és ezen a tudományterületen szerezte meg a kvalifikációját. Ilyen előfeltételekkel azonban szinte lehetetlenség elindítanunk az ápolói szakot.

Másrészt, ez azon kevés szakok közé tartozik, amelyeket nemcsak az oktatásügyi, hanem az egészségügyi minisztériumnak is jóvá kell hagynia. Egyszerűen nehéz ezeket a feltételeket teljesítenünk, ezért nem tudunk új tudományterületet nyitni a teológián. Nekünk így megmarad a teológia tudományterülete, amelynek keretében van lelkész és diakónus képzésünk.

Bizonyára továbbra is kihívást jelent, hogy megfelelő számú hallgatója legyen a Református Teológiai Karnak. Bár elképzelhető, hogy ha minden évben legalább 10 teológus hallgató végezne, akkor gyorsan megtelnének a szabad helyek. A jelenlegi helyzet azonban nem ezt mutatja. Be kell rendezkedni arra, hogy ez a kar hosszú ideig egy kis létszámú hallgatót fog majd kibocsátani a munkaerőpiacra?

Igen, ez a jelenlegi helyzet és az utóbbi éveknek is ez a tapasztalata. De erre én nem szeretnék berendezkedni. Nyitottak vagyunk a Jóistennek olyan csodái előtt, hogy például szeptemberben a református teológiára húsz, a diakónia, missziológia, szociális gondoskodás szakra pedig  huszonöt hallgató iratkozik be. Mi teljesen nyitottak vagyunk erre, állunk elébe. Ugyanis ott, ahol jelenleg három és öt hallgatót tanítunk, tudnánk akár tizenötöt vagy akár huszat is felkészíteni a jövőbeli pályájára. Nem a létszám jelenti a többletmunkát. 

Sőt, sajnos az utóbbi időszakban azt tapasztaljuk, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban egyre nagyobb a lelkészhiány. A teológia iránt érdeklődő fiatalok száma pedig egyre kevesebb.

Már megéltem azt, hogy egyszer egy gyülekezetnek a gondnoka jött be hozzám a teológiára azzal, hogy küldjek hozzájuk egy rendes lelkészt, mert már régen nincs lelkészük. Akkor kénytelen voltam neki megmondani, hogy mi nagyon szívesen küldenénk, majd feltettem neki a kérdést, de küldtek-e önök ide valakit, akit mi ki tudnánk képezni és felkészíteni arra, hogy Isten igéjét szolgálja és lelkipásztorként visszaküldhetnénk önökhöz?

Úgy, hogy nem teszünk annak érdekében gyülekezeti szinten semmit, hogy nekünk legyen majd a mostani lelkészünk után is valaki, aki betölti a helyét bizonyos év eltelte után. Ha nem figyelünk a fiatalokra, nem irányítjuk őket, nem imádkozunk értük, nem buzdítjuk őket, akkor nagyon nehéz lesz lelkészekkel feltölteni a megüresedett helyeket.

Tóth János és Somogyi Alfréd

Megragadva az alkalmat, most nem a lelkészkollégákat kérem, hogy akiben látják az elhívást, azt  irányítsák ide, hanem a gyülekezetek felé fordulok. Imádságot kérek és odafigyelést. Ha 10, 20 vagy 30 év múlva is szeretnének lelkészt, akkor azért imádkozni és tenni is kell. Az nem csak úgy adatik.

Milyen reménység mutatkozik arra, hogy szeptemberben meglesz az elvárt 20-30 fős hallgatói létszám szakonként vagy ennek legalább egy része?

Nagyon hiszem, hogy meglesz, mert az ember hitből él. A valóság viszont egyelőre az, hogy ennek a töredéke fog jönni felvételi vizsgát tenni a tavasz folyamán és majd beiratkozni szeptemberben. De akik jönnek, őket is nagy szeretettel várjuk és hálásak vagyunk minden egyes hallgatóért az Úrnak.

Ha az elmúlt négy évet röviden össze lehetne foglalni, akkor mit tart visszatekintve erre az időszakra a legnagyobb sikernek vagy előrelépésnek?

Nehéz a teológián sikerről, eredményről és előrelépésről beszélni. A legfontosabbnak tartom azt, hogy az egyetemünk a komplex akkreditáció időszakában helytállt. Ugyanígy a Református Teológiai Kar is. Minden egyes tanulmányi programunkat, ami közvetlenül a fiatalok felé, vagyis a felvidéki magyar értelmiség képzésében a ránk eső részt biztosítja, azt megtartottuk, sőt egy kicsit fejlesztettük is.

Megmaradt a teológusképzésünk úgy, ahogy korábban egy új akkreditációval. Megmaradt a diakónia, missziólógia, szociális gondoskodás képzési szakunk alap- és mester szinten, bár egy picit átalakítva. Megmaradt a doktori iskolánk is, ahol ugyancsak a felvidéki magyar teológiatudomány iránt érdeklődő és teológiai végzettséggel rendelkező értelmiséget tudjuk képezni.

Az, hogy egy teljesen új akkreditációban helyt álltunk, az nagyon nagy dolog. Az egyetemnek voltak olyan tanulmányi programjai, amelyek megszűntek a komplex akkreditációkor. De volt olyan, ami újra indult. Nekünk sikerült biztosítani a folytonosságot. Továbbá nagyon nagy dolog az, hogy sikerült megtartani a teológiai karnak azt a lelkületét és hangulatát, ami húsz éve, a kezdetek óta jellemző rá. Vagyis, hogy olyan családiasan, olyan békében, olyan szeretetben tudunk együttműködni. Az oktatói és a hallgatói közösségre is igaz ez a megállapítás. Olykor hallunk olyan észrevételeket is másoktól, hogy, de jó nálatok,  mert ott a Református Teológiai Karon olyan jó hangulat van. Ez nagy dolog, s az is, hogy ezt sikerült megtartani.

A tudományosság tekintetében pedig jókora lépéseket tettünk előre. Évente három-négy komoly kiadványt sikerül megjelentetni: tanulmánykötetet, monográfiákat, értékmentést célzó kiadványokat. Nagyon örülök annak és hálás vagyok az Úrnak azért, hogy az oktatói gárdánk is tudott fejlődni. A nyugdíjba lépő –  más bennünket elhagyó oktató nem volt az utóbbi négy évben – kollégákat sikerült a javaslatuk alapján és alkalmazotti pályázat révén jó szakemberekkel pótolni.

A dékáni pályázatában mire helyezte a következő négy évre a hangsúlyt?

Arra, amit általában mindig mondok a kollégáimnak. Négy évvel ezelőtt és idén is csak azt tudtam és tudom ígérni: munkát és imádságot javaslok, kínálok és kérek.

Iski Ibolya

Fotó: RTK