Igen, itt a világ alatt bizony ezt a földet kell érteni a benne élő emberiséggel. Ez a lakóhelyünk. Úgy gondoljuk, hogy nagyon helyesen járunk el, mikor éppen saját érdekünkben hozzá igazodunk. Önálló és minden tökéletlensége ellenére mozdíthatatlan hatalomnak mutatja magát. Megvannak a törvényei, és megtartásukra megfélemlítéssel is kötelez. Eseményeivel dönt sorsunkról, leköti gondolkozásunkat, a benne kialakult szokásokkal, divatokkal irányít. Valójában az övéi vagyunk, kedvében akarunk járni.

Mi a rossz ebben? Az, aminek mutatja magát: az önállósága. Ugyanis a bűn befolyására elszakadt Istentől, önállósította magát Teremtőjétől. A jónak alkotott világba bejött a bűn az ember elbukásával, és ez a bűn nemcsak az embert, de világát is megfertőzte, elrontotta.

Egy ilyen megromlott világnak vagyunk a lakói, a rabjai. Minden megnyilvánulásával a hatalmát bizonyítja felettünk, tulajdonának tekint születésünktől halálunkig, végül magába temet. Ha ez a helyzet, akkor képtelenség a felhívás: „Ne szabjátok magatokat e világhoz!” Ahogy egy anyagdarabot egy mintához szabunk, úgy életünket mi máshoz szabhatnánk, mint ehhez a világhoz?

Számunkra azonban Isten lehetővé tette, hogy ne csak ezt a világot lássuk. Mi már nem akárkik, hanem hívő emberek vagyunk. Ennek megfelelően mérjük fel helyzetünket! Itt élünk ebben a világban, de már nem ennek a világnak élünk. Ez az annyira egyeduralkodónak, legyőzhetetlennek tartott világ ugyanis elveszítette hatalmát. Még fennáll, még rettent, de már elhangzott Jézus Krisztus szava: „Bízzatok, én meggyőztem a világot” (Jn 16,33), mert „nekem adatott minden hatalom” (Mt 28,18), hogy „kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint” (Gal 1,4).

Ez a világ az Istené, Jézus Krisztusé, ő rendelkezik vele. Isten országa, benne partra szállt, hogy megváltsa, megszabadítsa azt, aki elveszett. Evangéliumával a valódi uralomváltozást hirdeti. Nála végbement a régi világ legyőzése és a mi bekapcsolásunk az újba, az örökkévalóba. Isten végzése szerint „megszabadított minket a sötétség hatalmából és általvitt az ő szerelmes Fiának országába” (Kol 1,13). Ez „elvégeztetett” (Jn 19,30). Csak ideiglenesen tartózkodunk ebben a világban, „a mi országunk a mennyekben van” (Fii 3,20), ez az életünknek célja, oda érkezünk. Tehát lehet teljesíteni a felszólítást: „Ne szabjátok magatokat e világhoz.” Azon fáradozzunk, arra tegyük rá életünket, hogy annak a másik világnak törvényéhez szabjuk magunkat már most, oda tartva töltsük az itteni jövevénységünk idejét.

Kedves Testvérek! A húsvét előtti böjti időszak azért különösen fontos nekünk, mert a keresztyén hitünk szempontjából egyik legfontosabb ünnepünkhöz vezet el minket. Ilyenkor Jézus halálának és feltámadásának titka felé fordulunk, ami a keresztyén hitünk és reménységünk alapja. A böjt ezt a titkot segít megérteni, és ebben segít elmélyedni.

Megkérdezhetné valaki Talán kötelező a keresztyén embernek böjtölni? Biblikus és református módon erre azt válaszolhatnánk: Nem kötelező, de nagyon hasznos! Annak nincs értelme, ha valaki csupán parancsra, vagy akár egyházi előírásra, tehát külső kényszer hatására böjtöl. Viszont érdemes önként beleengedni magunkat a böjt önfegyelmező keretébe a lelki gazdagodás érdekében!

A keresztyén böjt egy lelki gyakorlat. Hitünket mélyítő, Istennel való kapcsolatunkat erősítő dolog, amire érdemes rászánni magunkat! Jézus böjtölése mutat nekünk példát, aki szolgálata megkezdése előtt negyven napig böjtölt. A pusztába ment ki, távol mindentől és mindenkitől, hogy Atyjához még közelebb lehessen.

A keresztyén böjtnek része lehet az elfordulás a világtól, a hangosságtól, viszont odafordulás a csendben, a mi Urunkhoz. Nemet mondás a testnek és követelőzésének, viszont igenlése a léleknek, a Szentlélek vezetésének. Visszafogottság. Igen, a böjt áldozattal, lemondással jár. Talán lemondás egy időre a finomságokról, akinek az a gyengéje. Talán szóböjt, akinél a sok beszéd jelent veszélyes terepet. Esetleg internet-böjt, aki abba van belegabalyodva.

Az önkéntes lemondás vonatkozhat sok mindenre, de ennek a böjtnek egyetlen célja van: a belső értékekben, lelkiekben gazdagodás! A Jézussal való kapcsolatunk erősödése, kibékülés Istennel, visszatalálás Hozzá, több imádság, csendesség révén. Csak bíztatni lehet erre mindenkit: ilyen értékekért igenis érdemes böjtöt, valamilyen lemondást vállalni, - mindenkinek.  

Jakab apostol arra figyelmeztet, hogy a mi életünkhöz is hozzátartozik a próbatétel, a kísértés, viszont megmutatja azt is: Jézushoz hasonlóan mi is győzhetünk ezek fölött! „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját.” Az ige egyik súlypontja a tennivalóinkról szól, a másik a győzelemről. Mit kér tőlünk Urunk az igében? T! Hagy szemléltessem ezt egy ószövetségi példával:

A ninivebeliek az erőszakosság, a gyűlölet, a harag, az önzés útján jártak. Amikor az Úr Isten Jónás által belekiáltott az életükbe, hogy még negyven nap és elpusztul Ninive, akkor egyszerre megváltoztak, szinte beledermedtek abba a gondolatba, hogy hátha van Isten, és hátha megbünteti őket az Isten. Megváltozott a szívük, és odafordultak Istenhez. Böjtöt hirdettek!

Különös volt ez a böjt. Nemcsak abból állt, hogy nem ettek, hanem a böjt igazi értelme és lényege szerint lemondtak arról, ami számukra kedves volt, és odatették azt az Úr Isten elé. Azt nézték, hogy mivel tudnak kedvesek lenni Isten előtt. Ez a böjt abból állt, hogy azt, ami eddig az életelemük volt, most megtagadták.

Vajon van-e az életünkben valami, amiről le kellene mondanunk? Vajon gondoltunk-e arra, hogy a mi böjtünknek is olyannak kell lennie, hogy valamiről lemondjunk és odategyük az Úr Isten elé? Lehet, hogy egy rossz szokásunkról, lehet, hogy egy nehéz bűnünkről, lehet, hogy valami anyagi vágyunkról kell lemondanunk.

A ninivebeliek, amikor meghallották Isten szavát, levetették magukról a szép ruhát, a király is a királyi palástot, és zsákba, koldusruhába öltöztek, mert beismerték, hogy mindannyian egyformák. Addig talán az egyik szebb akart lenni, mint a másik. A böjt idején ruhát cseréltek. Valamiképpen nekünk is meg kellene tenni ezt a ruhacserét. Nem testileg, de lelkileg.

Lelkileg akarjunk mindannyian szépen öltözni. De vigyázzunk! Mert miközben úgy érezzük, hogy magunkra vesszük a jóság, a kegyesség, az igaz emberség ruháját, sok mindent eltakarunk vele. Eltakarjuk a bűneinket, önzésünket, haragtartásunkat, irigykedésünket. Magunkra vesszük a jó modornak szép ninivebeli ruháját, és eltakarjuk lelkünk mélyén azt, hogy nem tudunk megbocsátani egymásnak.

Magunkra vesszük a szép mondatok ruháját, és eltakarjuk közben azt, hogy a lelkünk mélyén csúnya gondolatok születnek. Mi is egyre szebbek akarunk lenni, és ezért — elpalástoljuk érzelmeinket és gondolatainkat. Igyekszünk szépen becsomagolni külsőleg az életet. De belül sokszor romlott az élet.

Böjt idején, amikor az ember igazán az Úrhoz tér, ruhát kell cserélni. Ilyenkor le kell vetni a szép ruhát, vagyis le kell vetni a bűneinket, és szakítani kell annak takargatásával. A Szentírás tanítása szerint le kell mondanunk bűneink takargatásáról. Ezért nem szabad többet elfedezni belső emberünket, mivel többé már nem a külső csomagolás számít, hanem a belső, a lélek embere.

A ninivei böjt során a király is — mert hozzá is eljutott az Ige — kicserélte ruháját, és királyi trónusáról leszállva, leült a porba.

Többek, hatalmasabbak akarnak lenni a másiknál. A családban, a rokonságban, a munkahelyen mi is azt akarjuk, hogy valamiképpen a másik fölé emelkedjünk. Amikor az ember megtér Istenhez, akkor helyet cserél, akkor önmaga előtt is nevetségessé válik. Le kell ülnünk a porba, és át kell adnunk a helyet az igazi trónuson annak az Úr Jézus Krisztusnak, akit megillet.

Amikor pedig magunkra vesszük a zsákruhát, akkor válik az igazán szép ruhává a lelkünkön. Amikor leszállunk a királyi trónusról, akkor találkozunk igazán az Úr Jézus Krisztussal. Mert Ő a porban levőkhöz jött. Ő a legdicsőbb királyi trónuson ült a mennyben, de megszánt bennünket, önmagát megüresítette, és hozzánk mindenben hasonlóvá lett, kivéve a bűnt. Leszállt közénk a porba. Eljött a betlehemi istállóba. Meghalt a nagypénteki keresztfán. Vele mindig csak akkor tudunk találkozni igazán, amikor vélt királyi trónusunkat elhagyjuk, amikor leszállunk mi is a porba, az alázat porába.

Jézus tőlünk is ezt kéri. Próbatételek idején kitartást, tűrést, a próbák között kiállást, állhatatosságot kér. A hangsúly azon van, hogy a megpróbáltatás elől nem futunk el, és a terhet nem dobjuk le magunkról! Hűségesek maradunk azok alatt is Urunkhoz! Bizony, nagyon nehezet kér tőlünk az ige! A ma emberének általános megoldása ezzel éppen ellentétes! Ha baj van, lelépünk. Ha fenyeget valami, kitérünk. Ha valami súlyos teherré lett számunkra, akkor mielőbb kilépünk alóla: legyen az akár házasság, vagy más kapcsolat, család, vagy éppen közösségi feladatok.                                                          

- De nekünk Isten igéje arról tesz bizonyságot, hogy van győzelem, és van győzelemért járó jutalom! Isten megígérte, és el is készítette a jutalmat övéinek, és nagyon fontos tudnunk erről! Nézzünk fel győztes Urunkra! Nézzünk előre, és lássuk meg, hogy nemcsak pálya van, amit végig kell küzdenünk, nemcsak terhek, próbák alatti kitartás van, hanem hazaérkezés is: Jézusunkkal együtt ünneplés.

Jakab apostol ezért kezdi így a mondatot: Boldog az ilyen ember! Boldog, aki hűséges, boldog, aki kitart, mert elnyeri az élet koronáját. Tudjuk, hogy Jakab kitől tanulta, amit itt ír, hiszen hasonlóan tanított a földön élt Jézus is: Boldogok a szelídek, boldogok a tiszta szívűek. Mert ők öröklik a földet, mert meglátják az Istent, mert övék a mennyek országa. Ugyanezt üzeni a feltámadott Krisztus is a Jelenések könyve elején, a gyülekezetnek: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját! Ez az ige is jó útitársunk lehet az idei böjti időszakban: engedjünk vezetésének!

Vigyük el magunkkal az ige ígéretét, mely segít előre nézni, felnézni a mi győztes Urunkra! Tőle nyerhetünk mi is bátorságot küzdelmeinkhez. Ő tehet bennünket hűségessé. Az Ő ajándéka számunkra ma is az erő, a kitartás, és az állhatatosság! Ámen

Reformata