Nehéz kezdet után áldásos folytatás

2025. március 12., szerda

Több mint öt évvel ezelőtt, 2019 októberében adták át Kassán a református egyházközség új nevelési intézményét, a Fénysugár Református Óvodát. Mivel az illetékes minisztérium már az iskolaév megkezdése közben hagyta jóvá a működési engedélyét, így a kapunyitásra csak a következő év szeptemberében kerülhetett sor. Bár volt elég idő arra, hogy meghirdessék a jelentkezést a beiratkozásra, az induláskor mégsem telt meg teljesen a kétosztályos, 39 gyermek számára kialakított óvoda. Azóta viszont, köszönhetően az óvónők áldozatkész munkájának, egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a szabad helyek iránt.

Fénysugár Református Óvoda

Orémus Zoltán esperessel, a gyülekezet lelkipásztorával látogattunk el az egyházközség óvodájába. A legrövidebb úton, bár kissé kanyarogva jutunk el a Szent Erzsébet-dóm mögötti utcán át, majd balra letérve a Tajovský utcába és pár perc múlva meg is érkezünk, mintegy negyedórás séta után a református parókiától. Az épület a belváros egy csendes, kevés forgalmú utcájában található. A bejárati ajtaja jelzi, hogy ez a Kassai Magyar Református Egyházközség Fénysugár Óvodája.

Az első években az egyházi alapítású és fenntartású óvodát Kostsánszky Ildikó vezette megbízott igazgatóként, majd két év eltelte után Mózes Angéla váltotta őt, aki amint meglátta az egyházközség által meghirdetett pályázatot a Fénysugár Református Óvoda igazgatói posztjának a betöltésére, azonnal élt is ezzel a lehetőséggel.

– Szerettem volna magam kipróbálni intézményvezetőként. Az előző munkahelyemen alap- és középiskolásokkal foglalkoztam ugyan, de mivel kisgyermekeket nevelek, úgy véltem, a velük való foglalkozás sem jelentene majd gondot a számomra – idézi fel a kezdeteket az igazgatónő, aki bevallja, hogy inkább a vezetői pozíció betöltésétől tartott a legjobban, ugyanakkor kihívásnak is érezte egy ilyen poszt betöltését. Az igazgatói szerep felelősséget, vezetést és nagy kihívást jelent, de ugyanakkor nagy megelégedettséggel is jár.

– Amikor kineveztek igazgatónak, bevallom, az elején nem volt egyszerű, kevés segítséget kaptam. Úgy éreztem, belecsöppentem egy tengerbe és csak úszok az árral. Az igazgatói feladatok ellátása mellett ott volt a rám bízott óvodai csoport is, közben pedig szükségszerűen fokozatosan tanultam és képeztem magam, de ez most is folyamatban van. Az előző igazgatónő készségesen felajánlotta a segítségét azzal, hogy bármikor bármilyen elakadás esetén nyugodtan kereshetem őt. De felvettem a kapcsolatot más református óvodavezetőkkel is, úgymint a királyhelmecivel és a nagykaposival, de a somorjai igazgatónőhöz is bármikor fordulhatok bizalommal. Ez pedig jó érzés, hogy mégsem vagyok egyedül és számíthatok másokra is.

Mózes Angéla igazgatónő

Hitre nevelni

Óvoda pedagógiai programjának vezérfonala a református keresztyén szellemiségű hitéleti nevelés. Az óvodai nevelésük keresztyén értékeket képvisel és közvetít a gyermekek számára, amely nemcsak a kiemelt napi tevékenységekben jelenik meg, hanem az óvodai élet minden mozzanatában. A rájuk bízott gyermekeket Isten előtt kedves nevelésben részesítik, melynek középpontjában a szeretet áll.

Pályázatában is megfogalmazta, de ez egyébként irányadója is volt az óvodának, hogy a fő koncepciójuk a hitre való nevelés. Ez pedig úgy történik, hogy az óvónők a gyerekekkel való mindennapi tevékenységükbe igyekeznek tudatosan beleépíteni az Istennel való kapcsolatot. Már a reggelt is így indítják. Miután minden gyerek megérkezik az óvodába, a napot áhítattal kezdik. Az óvónők felolvasnak az adott áhítatos könyvből egy részt, majd röviden imádkoznak.

Igyekeznek a gyerekeket megtanítani az étkezés előtti és utáni imára, majd az ebéd utáni lefekvéskor elmondott imára is. Az egyházi óvoda másik sajátossága, hogy az imádságok megtanítása mellett hitbeli ismeretekkel is igyekeznek felvértezni a gyermekeket. Hetente egy alkalommal látogat el az óvodába az Abaújszinán beosztott lelkészként szolgáló Géresi Takács Klaudia, aki egy hatvanperces hittanfoglalkozást tart a gyerekeknek játékos formában.

 

– Mindig kiválaszt egy részt a Bibliából, amit felolvas, majd átadja az üzenetet a gyermekek nyelvén, majd az elhangzottak köré építi fel az ehhez kapcsolódó foglalkozást. Ez általában egy mozgásos tevékenység vagy pedig kreatív alkotási folyamat. A gyerekek nagyon szeretik ezeket az alkalmakat. Én mindig részt veszek rajtuk csendes megfigyelőként az óvónőkkel együtt tanulás céljából, hogy mi is be tudjuk majd építeni a hitre való nevelést a mindennapi munkánkba – mondja az igazgatónő.

– Sok szempontot vettünk figyelembe, hogy az óvodánkat vonzóvá tegyünk a szülők számára. A Kassán található összes óvoda közül a miénk magyar tannyelvű és a magyar gyermekek számára kínálunk anyanyelven való foglalkozást. Bár nem minden szülő magyar ajkú, ennek ellenére mégis hozzánk íratták be a gyermeküket azzal a céllal, hogy megtanuljanak a szlovák mellett még egy másik nyelvet, illetve elsajátítsanak egy másik kultúrát is. Mi ennek örülünk. De az anyanyelv szépségének a megismertetése mellett ahogyan már említettem, fontosnak tartjuk a hitéletet is. Sok református gyermek látogatja az intézményünket, de a legtöbb mégis a katolikus, ugyanakkor vannak evangélikus vallásúak is, illetve ketten olyanok, akik nincsenek megkeresztelve.

Az igazgatónő elárulja, hogy eddig még egy szülő sem tiltakozott amiatt, hogy a gyerekének a más felekezet templomában kell ünnepi műsort előadni. Sőt, örülnek ennek és ha éppen vasárnapra esik egy ilyen alkalom, akkor szívesen elkísérik őket. Egyébként nagyon segítőkészek is, felajánlották, hogy bármikor és bármiben segítenek. Amikor elmegyünk a diakóniára meglátogatni a gyülekezet időseit, ahol foglalkozásokkal várják őket, ott is szükség van a szülőkre, hiszen együtt készítenek valamilyen érdekességet, s oda is mindig szívesen jönnek.

– A legtöbb szülő azért dönt az óvodánk mellett, mert az állami nevelésű részből álló programunk mellé ugyanis mi még egy nyolcadikat is beiktattunk Ember és az értékek címmel. Ez egy olyan pluszt ad a gyermekek számára, amelyet más óvoda nem nyújt. Ez a Biblia megismerését és a Jézussal való kapcsolat megerősítést szolgálja. A gyerekekbe játékos módon próbáljuk belenevelni ezeket az értékeket, hogy később, felnőttként rutinjukká váljon számukra az imádság, szeretet, megbecsülés, mások tisztelete. Mi ezt a kiegészítést, illetve ezeket az értékeket nagyon fontosnak tartjuk, mert ez valahogyan lassan kiveszik a mindennapi életből – magyarázza Mózes Angéla az óvoda sajátosságait.

Pozitívak a szülők visszajelzései is, akik úgy látják, hogy hogy az itt kapott ismeretektől intelligensebbé válnak a gyerekeik. Nagyon sok hitre nevelő mondókákat, verseket, énekeket tanultak már meg. – A szülők kérik is az szövegeket, hogy azokat otthon is gyakorolhassák és elmondhassák a közös együttlétek alkalmával – teszi hozzá az igazgatónő, aki elárulja azt is, hogy az óvoda Montessori játékokkal is fel van szerelve, használják is azokat fejlesztés céljából az óvodásoknál, de az oktatói-nevelői munkájukban mégsem erre helyezik a fő hangsúlyt.

Anyák napján, az adventi időszakban, az idősek és a könyv hónapjában, karácsony előtt vagy más ünnepek alkalmával az óvodások meglátogatják a gyülekezet szeretetszolgálatának, a diakóniának tagjait, a szépkorúakat. Egy vagy másfél órás látogatás keretében énekekkel, versekkel kedveskednek nekik, beszélgetnek velük, sőt közösen ajándékokat is készítenek, például húsvét vagy karácsony előtt a kézműves-foglalkozás keretén belül, így is ápolva a kapcsolatot a fenntartóval.

Egyre nagyobb az érdeklődés

A Fénysugár Óvoda Csillag és Napocska csoportjait az idei év januárjától már 39 gyermek látogatja, ami az óvoda maximális kapacitása. Már a tavalyi beíratási időszakban is jóval többen igényelték volna a szabad helyeket, így voltak, akiket vissza kellett utasítani. Az idei évben is hasonló a helyzet. Mint kiderült, ha van szabad hely, akkor menet közben is vesznek fel gyermekeket, a szülő pedig megfizetik a többletköltséget, mivel a később jelentkezőre már nem jár állami támogatás.

Szeptemberben a tanév 34 óvodással indult, akikhez az új évben, miután elérték az előírt korhatárt és teljesítették az óvodába lépés feltételeit, öten csatlakoztak. Akiket a szülők már most szeretnék beíratni, megtehetik ugyan, de várniuk kell szeptemberig, hogy betölthessék az előkészítősök, vagyis iskolába menők helyét – magyarázza Mózes Angéla. Örülünk, hogy ilyen nagy az érdeklődés az óvodánk iránt. Előfordult, hogy más intézményből hoztak hozzánk át gyermeket, mert a szülők úgy látták, itt több foglalkozást biztosítunk, mint másutt és több szakkör is működik. Ez pedig vonzotta a szülőket, mert szerették volna, ha a gyermekük minden irányból fejlesztve lenne, illetve minél többet kapjon.

S hogy milyen szakkörök közül lehet válogatni? A nagycsoportosok hetente egy alkalommal külön fizetett angol nyelvű foglalkozáson vehetnek részt szakképzett pedagógussal. A Kassai Labdarúgószövetséggel karöltve szerdánként egyórás ovi-foci mozgásos szakkört kínálnak. A legkisebbek van gimnasztika. A folklór szakkörben pedig a néphagyományok, népzene, néptánc elemeivel ismerkednek a gyerekek az egyik óvónő segítségével.

A turisztikai szakkör keretében a városban tett séta alkalmával ismerkednek a történelmi épületekkel, de nemcsak beszélgetnek róluk, hanem visszaérkezéskor a látottakat, hallottakat építik fel az óvónők a fejlesztő tevékenységüket. – Az alvás rovására egyik szakköri tevékenység sem megy, hiszen előírás szerint meg kell lenni legalább a félórai pihenésnek. Az angol szakkör délután valósul meg, a többi pedig a délelőtt folyamán – magyarázza az igazgatónő. 

Kiderül, hogy mindegyik óvónőnek van valamilyen specialitása, valaki néptáncol és énekel, a másiknak szép a hangja, az igazgatónőnek viszont ügyes kezei vannak, így ő a díszítésekből veszi ki a részét, vagy vezeti a kézműves-foglalkozásokat. A jelenleg betegszabadságon lévő negyedik óvónő szintén ebben éli ki magát.

A jó kollektíva főnyeremény

– Az óvodai kollektíva olyan, mint egy család. Igyekszem a kolléganőket hétvégén nem zavarni, de ha váratlan esemény jön közbe és hétfőn vagy akár hét közben nem tudok időben bejönni, vagy a hivatali ügyek intézése miatt hamarább el kell mennem, akkor helyettesítsenek. Ez viszont oda-vissza működik, sokszor én helyettesítem a hiányzó kolléganőket. De mindent közösen beszélünk meg. A műszakok beosztásától kezdve mikor mit csinálunk, hová megyünk, ki mennyit foglalkozik a gyerekekkel. Bármikor számíthatok rájuk és ők is énrám. Szeretik a munkájukat és nagyon lelkesek. Tanácsokkal is ellátjuk egymást, ők nekem, én pedig nekik adok abból a célból, hogy minél minőségesebbé tudjuk tenni a foglalkozásokat. Szeretem a visszajelzéseket is, mert ez arra ösztönöz, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a hibát, hanem dolgozzunk annak a kijavításán – hangsúlyozza az igazgatónő.

Az óvónők továbbképzésekre is járnak, nemcsak az egyházunk által szervezettekre. Minden éven felvállalja valamelyik református óvoda egy három napos bibliai-egyházi jellegű képzés megszervezését. – Én az elsőn vettem részt, amit Somorján tartottak meg budapesti képzők bevonásával, a legutóbbira pedig Királyhelmecen került sor, ahol drámapedagógiát tanultunk és bábokat készítettünk, nagyon jó volt.

Bodnár Andrea az óvoda segédnevelője nem helyi, Szepsiből jár be naponta. Elmeséli, hogy egy vasárnap délután érzéseire hagyatkozva felutazott Kassára és részt vett a délutáni istentiszteleten a református templomban. Éppen akkor jelentette be a gyülekezet lelkipásztora a híveknek, hogy óvónőt keresnek a Fénysugár Református Óvodába. – Ennek a hírnek nagyon megörültem. Akkor éppen nem volt állásom, de szerettem volna valahol testhezálló helyen elhelyezkedni. Huszonkilenc évig dolgoztam a vasgyárban, kezdetekben három és fél évig fizikai munkát végeztem, aztán adminisztratív munkaerőként foglalkoztattak, végül felmondtam. A lányom már évekkel ezelőtt mondogatta, hogy nekem gyerekekkel kellene foglalkoznom. Így miután meghallottam a hirdetést, nem akartam elhalasztani ezt a lehetőséget. Benyújtottam a pályázatomat, felvettek és azóta itt vagyok. Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet – közli elégedettséggel az arcán.

Az óvónőknek segít a gyermekek öltözködésben, amikor sétára indulnak, de az étkezésnél és a tisztálkodásnál is. Ha a gyerekek kérik, akkor szívesen olvas nekik mesét. Ha valakinek nem megy az ecsetfogás vagy a festés, akkor megfogja és irányítja a kezüket. Vagy ha vízfestékkel kell színezni, sem megy olyan jól, akkor abban is segíti őket, illetve akinél szükséges ott a papírlapok nyírásában is, hiszen nem mindenkinek állt még rá a keze az olló fogására.

Bodnár Andrea

A reggeli áhítattal indul a nap

A reggeli áhítatoknak is nagyon örül. Elmondja, hogy a családjában étkezés előtt és után mindig imádkoznak, így nem idegen számára az itteni imádkozás sem. Egyik ismerősük éppen ezért kérte fel őt és a férjét keresztszülőnek, mert mindig imádkoznak otthon étkezés előtt. – Amikor új kisfiú érkezett az óvodába, nem akart imádkozni a többiekkel, nem tudta ugyanis, hogyan kell. Bátorításként mondtam neki, vele fogok imádkozni. Leguggoltam mellé, mutattam az összekulcsolt kezemet és így imádkoztunk együtt. De most már ő is megtanulta hogyan kell, így már az ima alkalmával csatlakozik a többiekhez. Nagyon családiasnak tartom az óvodát. Nincs túl sok gyerek egy csoportban, s ezért jobban oda tudnak rájuk figyelni az óvónők és kielégíteni az igényeiket. Ha valaki sír, azt igyekszünk megnyugtatni. A gyerekek nagyon szeretnek tevékenykedni, rajzolni, gyurmával különféle formákat alkotni, játszani. Úgy látom, jól érzik magukat itt.

Mura Melinda református, de ő sem helybeli, hanem Abaújszináról jár be. Az előző munkahelyén anyasági szabadságon lévőt helyettesített, viszont szeretett volna olyan helyen elhelyezkedni, ahol meghatározatlan időre kötnének vele munkaszerződést. Tudta, hogy Kassán hamarosan megnyitja kapuját a református óvoda, ahol szükség lesz óvónőkre. Amikor az egyházközség megjelentette a pályázatát erre a posztra, azonnal elküldte jelentkezését, mivel úgy gondolta, reformátusként itt a helye.

Mura Melinda

– Több minden motivált a jelentkezéskor. Az állandó munkahely mellett főleg az újonnan induló óvodával járó kihívások. Másrészt óvodai beállítottságú, gyerekközpontú vagyok. Az előző munkahelyemet is szerettem, mert sokat adott a szakmai fejlődésemhez, de ez itt mégis egy teljesen új hely, új motivációkkal és új lehetőségekkel – foglalta össze röviden az óvoda melletti döntését.

Melinda zenei beállítottságú, hétvégenként a Rozmaring néptánccsoportban táncol. Az ott szerzett tánctudását szeretné átadni a gyerekeknek, beleértve a népi szokásokat, hagyományokat. – Szakkörként szeptemberből vezettük be a néptáncot, viszont más foglalkozásokba is beépítjük a zenei elemeket. A délelőttök folyamán fejlesztjük a gyermekek értelmi és érzelmi képességét és igyekszünk azokra a részképességekre nagyobb hangsúlyt fektetni, amelyekben tehetségesek.

A gyerekek reggeli áhítata különös színfoltja az óvodának. –  A gyerekek körbe ülnek, majd elővesszük a kis imádságos könyvünket, amelyből minden reggel felolvasunk egy-egy igerészt vagy bibliai történetet, majd ennek alapján beszélgetünk, illetve egyházi énekeket is tanítunk. Az imádság sok gyereknek nem okoz gondot, főleg a templomba járóknak nem, akik viszont ritkábban vagy egyáltalán nem járnak, azoknak ugyan idegenként hat, de ezen a téren sok új dolgokat tanulhatnak meg – mondja az óvoda lelki részével kapcsolatban.

Palkó Valéria az óvoda honlapján szerzett tudomást arról, hogy óvónőt keresnek az induló oktatási-nevelési intézménybe. Korábban dolgozott magyar tannyelvű óvodában, de létszámcsökkenés miatt más lehetőség hiányában kénytelen volt szlovák nyelvűben elhelyezkedni, ahol több éven keresztül foglalkozott a gyerekekkel. Már óvodás korában eldöntötte, hogy óvónő szeretne lenni, s ez így is lett, nem is szeretne már ezen változtatni, azért sem keresett más munkát magának.

– Ekkor merült fel bennem, hogy jelentkezem és ha felvesznek, akkor visszajöhetnék újra a magyar gyerekek közé óvónőnek. Régóta vágytam ugyanis arra, hogy ismét magyar gyerekeket taníthassak, hiszen mégis ez az anyanyelvem. Az anyanyelven való tanítás számomra rendkívül fontos. Én és a gyerekeim is magyar iskolába jártak, sőt magyar középiskolában érettségiztem.

Palkó Valéria

Úgy látta régi vágya teljesül azzal, ha egy most induló magyar tannyelvű óvodában folytathatná az óvónői pályafutását. – Felkerestem az igazgatónőt, akkor azzal fogadott, hogy a fiatal jelentkezők a szóbeli meghallgatás után végül visszaléptek, így esélyem lehet, majd miután elmondtam a motivációmat, munkaszerződést ajánlott. Ez már a harmadik itt töltött iskolai évem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy váltottam és átjöttem a Fénysugár óvodába, amely nagyon családias, jó kis együttműködő munkatársakkal. A szülőkkel is nyugodtan meg tudjuk beszélni a felmerülő problémákat és mivel a csoportszobák befogadóképessége húsz fő, így nagyobb lehetőségünk van jobban megismerni a gyerekeket.

Elmondja, hogy nem hitoktató, de vallásos családban nőtt fel, gyerekeiket is ebben nevelték.  Az óvodában igyekeznek a gyerekeket rávezetni a hitbeli dolgokra. – A reggeli körben, amikor leülünk beszélgetni mindig felvezetünk valamilyen témát, például a családról, meghallgatjuk a gyerekeket, de van idő arra is, hogy reagáljunk a különféle felvetéseikre.  – A reggeli áhítatok nekünk is jót tesznek, egyfajta többletet jelent. A hit úgy vélem nagyon fontos minden ember számára. Amikor egy nagyobb egyházi ünnepre készülünk, akkor még nagyobb teret adunk az arra kapcsolódó bibliai történeteknek. Verseken, dalocskákon keresztül készítjük fel a gyerekeket az ünnepi műsorra. Fellépünk a templomban és a gyülekezet idősei előtt. A gyerekek szeme ilyenkor csillog az örömtől és a szülőké is, mert nagyon boldogok, hogy sok éneket és dalocskát tanítottunk meg nekik. Ez pedig nekünk is öröm.

Matisz Erzsébet

Matisz Erzsébet az óvodai konyhában serénykedik, éppen porciózza a finoman gőzölgő ebédet a gyerekeknek. Szakácsnői pályafutását óvodában kezdte éppen a rendszerváltozás idején, majd iskolai konyhán folytatta. Elmeséli, hogy görögkatolikusként hogyan került a református óvodába. – Olyan személyt kerestek, aki rendelkezik üzemi vagy iskolakonyhai tapasztalattal, mellesleg beszél magyarul is. Eljöttem, megnéztem, kipróbáltam és maradtam. Előző munkahelyemen többen voltunk a konyhán, itt viszont egyedül vagyok. De már megszoktam, a kollektíva nagyon jó, meg vagyok elégedve. A gyerekekeket szeretem.

– Fél nyolctól fél négyig vagyok itt. Elkészítettem a rendelés alapján a hozott alapanyagokból a tízórait, megfőzöm a teát, amit az óvónők kivisznek az étkezőbe a gyerekek asztalához. Miután elmosogattam, átöltözöm, kimegyek az udvarra, ahol tavasztól egészen a tél beköszöntéséig mindig akad tennivaló. Ebédet nem kell főznöm, azt rendélés alapján hozzák az egyik magán óvoda konyhájáról, csak ki kell porcióznom a tányérokba a levest és a második főtt ételt. Az uzsonnát viszont szintén én készítem el, hasonlóan a tízóraihoz. A takarítónő délután jön, de addig is mindig van mit tenni – foglalja össze a napi teendőit Matisz Erzsébet.

Nem tudtuk mi mindennel jár ez a vállalás

Az igazgatói irodában ülünk le beszélgetni Orémus Zoltán esperessel, az alapító és fenntartó egyházközség lelkipásztorával, akivel felidéztük a kezdeteket, amikor a magyar kormány a 2015-ös évben meghirdette és elindította a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programját, amelybe elsősorban a városi egyházközségeket kívánta bekapcsolni egyházunk vezetése, de később néhány falusi gyülekezet is az intézményalapítás mellett döntött.

– Amikor lehetőség nyílt arra, hogy Kassa is bekapcsolódjon a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programba, akkor először a presbitériumban tárgyaltunk erről. A többség azon a véleményen volt, hogy el kell indulni ezen az úton és legyen nekünk is egy óvodánk. A gyülekezet előjárói és később a gyülekezet tagjai részéről is egyértelmű támogatottságot kapott ez a gondolat. Amikor először tárgyaltunk erről a lehetőségről egyházunk vezetésével, akkor még el sem tudtuk képzelni milyen sok feladattal jár egy óvodának a megalapítása, a szükséges épületnek a megtalálása vagy az intézménynek a fenntartása. De nem voltunk teljesen magunkra hagyva az előttünk álló úton, hiszen mellettünk állt egyházunk vezetősége, akikkel együttműködve sikerült elindítani az új intézményünket – foglalja össze röviden a történéseket a lelkipásztor. 

Orémus Zoltán espres, a gyülekezet lelkipásztora

Az óvoda alapításának elvi elfogadását követően az első lépés a helyszínnek a kiválasztása volt. Kassa esetében nagy feladat hárult rájuk, de ebben is támaszkodhattak egyházunk vezetőségére, illetve az ebből a célból létrehozott bizottságra. Ennek az összefogásnak az eredményeként sikerült is egy akkor eladásra kínált épületet találni, amely megfelelt az általuk megfogalmazott szempontoknak: ne legyen túl messze a református templomtól, a gyülekezet közösségétől, a város középpontjában helyezkedjen el és közel legyen a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolához.

– Tudtuk, hogy nagy óvodáról nem lehet szó a behatárolt követelmények miatt sem, de az, hogy hány csoportos lesz, azt az épület helyiségei, területi nagysága döntötte el. Mivel korábban adminisztratív célokat szolgált a megvásárolt épületet, a szakemberek javaslatai alapján változtatásokra került sor. Az épület kívülről nem változott meg, hanem a belső működési rendszerét kellett célszerűen átgondolni, ami ugyan nem járt nagy falmozgatásokkal, de helyet kellett találni külön mindkét csoportszoba számára a mosdóknak, az irodának, a kiszolgáló helyiségeknek, a kiadó konyhának és az étkezőnek. A kisebb helyiségek egybenyitásával pedig tágas háló- és foglalkoztatói termeket sikerült kialakítani. Az épület megvásárlásától kezdve, a felújításán keresztül egészen a berendezéséig minden az egyetemes egyházunkon keresztül valósult meg az óvodafejlesztési alapokból. Így egy olyan óvodája lehetett a Kassai Református Egyházközségnek, amely egy felújított, korszerű, új bútorokkal berendezett épületben kezdhette meg a működését – magyarázza Orémus Zoltán. 

A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében a magyar kormány támogatásával az épületet 425 ezer euróért vásárolták meg. Több mint 16 ezer euróért készült el az átépítési terv. Az átalakítási munkálatok 202 ezer eurót tettek ki. Az óvoda teljes berendezését is az erre a célra létrehozott alapból finanszírozták.

A Fénysugár óvodát 2019 októberében adták át a rendeltetésének, de csak a következő év szeptemberében fogadhatta a gyerekeket. Azóta már az ötödik tanév kezdődött el. – Mi reménységgel néztünk kezdettől fogva erre az óvodaprogramra, bár a kezdeti lépések nehezek voltak. Sok felvetést kellett átgondolnunk és tennünk, hogy minden rendben legyen, de hála Istennek, a 2020/21-es tanévben megnyithatta kapuját az óvodánk. Visszatekintve erre a rövid időre, azt kell mondanunk, áldással működik. Úgy érezzük, a gyermekek részére ez egy nagyon jó lehetőség, hogy az itteni keretek között az intézmény ne csak oktatást és nevelést nyújtson, hanem lehetőséget is adva az evangéliumnak, Isten igéje hirdetésének a gyermekek szintjének megfelelően.

– A gyülekezet és az óvoda kapcsolatának a kialakítása lépésről lépésre történik. Az óvodás gyerekek célirányos alkalommal, főleg ünnepek idején jönnek el a templomba és műsort adnak, így építve be a gyülekezet tudatába, hogy van egy óvodája, amelyért szükséges és kell is imádkozni. Bennük a jövő generációját látjuk. Ezen kívül nemcsak a templomban, hanem a gyülekezeti teremben is tartunk olyan alkalmakat, amikor az óvodások találkozhatnak az idős, bibliaórás testvérekkel és örvendezhetnek egymásnak. Az igazgatónő pedig rendszeresen beszámol a presbitériumnak az óvoda életről, a gondokról és a sikerekről, megoldási javaslatokról. Mi pedig mint alapítók és fenntartók így tudunk részt venni a Fénysugár mindennapi életében.

Ha szükséges, akkor anyagilag támogatjuk az óvoda fenntartását

Az egyházközség számol azzal, hogy ha úgy adódik, akkor hozzá kell majd járulnia az óvoda rezsiköltségéhez vagy az épület karbantartásához.  – Ezzel számolunk is a költségvetésünkben. Olyan nagyobb jellegű kiadásunk, amely megterhelte volna a gyülekezet kasszáját eddig még nem volt. A bértámogatásra sem kellett fordítanunk, mert a gyermekek létszáma alapján olyan mértékű állami támogatásban részesül az óvoda, amely egyelőre fedezi a szükséges bérezést. Kezdetben, amíg a gyermekek létszáma alacsony volt és az állami támogatás nem fedte le a bérköltségeket, akkor a hiányzó részt, egyfajta kiegészítést az egyházunk központján keresztül kaptuk meg. 

Az óvoda udvara

Az épület átadása után a következő lépés volt az óvoda alkalmazottainak a kiválasztása szakmai szempontok alapján. A presbitérium létrehozott egy bizottságot a gyülekezeti tagok részvételével, amelybe olyan tagok kerültek, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeztek a gyermekekkel való foglalkozáshoz és figyelembe tudták venni a kiválasztásnál szükséges szempontokat. – Az ő segítségükkel tettük meg a következő fontos lépést, amely alapján kialakult az első közösség, a megbízott igazgatónővel, illetve a pályázaton megfelelt óvónőkkel. A bizottság figyelembe vette a szakértelmet és az egyházunk szempontjából fontos hitbeli elkötelezettséget is.

Orémus Zoltán elmondja, hogy egy induló óvoda esetében fontos volt mérlegelni azt is, hogy a környező óvodák milyen illetéket kérnek a szülőktől, s abból kiindulva meghatározni a református óvodáét is. – A szülők által befizetett összegről a szülői tanács döntött, s a környező óvodák illetékeinek az átlagából határozták a Fénysugár óvoda illetékének a nagyságát. Kezdetben még alacsonyabb összegűt határoztak meg, de ez azóta már változott – tette hozzá.

Felvetődik a kérdés, hogy magáénak érzi-e a gyülekezet a magyar tannyelvű református óvodát? Kassán a református gyülekezet 1644-ben alakult I. Rákóczi György erdélyi fejedelem jóvoltából. Ekkor egy ígéretes iskola is létesült négy tanítóval, míg például Sárospatakon ekkor csak két tanár tanított. Az intézmény az ellenreformáció idején sajnos leépült, de négy osztállyal működött 1873. július 27-ig 229 éves működés után. – De ennek a tudata már nincs ott a gyülekezetben, még emlék szintjén sem, csak az egyházközségi feljegyzések tanúskodnak erről, hogy mi volt itt Kassán ezekben az években – fűzi hozzá a felvetéshez a gyülekezet lelkésze. 

Ez az új intézmény egy nagy lehetőség a gyülekezet számára, hiszen közel 150 év után lett ismét oktatási intézménye a Kassai Magyar Református Egyházközségnek. Ez pedig fokozatosan érkezik meg a köztudatába. – Vannak, akik ezt a tényt jobban figyelembe veszik, főleg azok, akik aktív tagjai a gyülekezetnek. Tudják, van egy óvodánk, sőt, előfordul, hogy a család vagy a rokonság körében már van olyan, aki ezt az óvodát látogatta vagy még látogatja – mondja Orémus Zoltán.

Kezdetekben elsődleges szempontnak tartották, hogy legalább biztosítsák a nyitáshoz szükséges létszámot. Azóta azt látják, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az intézményük iránt, köszönhető az itt folyó kiváló szakmai munkának és a lelki háttérnek. Az, hogy itt a gyerekek lelki többletet is kapnak, az sok szülő számára igenis fontos szempont, ezért is választják gyermekük számára a református óvodát. Másoknál előnyt élvez az, hogy az óvoda a belvárosban található, mert útközben leadhatják a gyermeküket a munkahelyükre menet.

– De elsődlegesen nem ez a mérvadó, hanem az óvoda lelkülete, illetve az, amit nyújtani tud. A nevelési nyelve a magyar. Ez az alapüzenete, küldetése ennek az óvodának, beleértve a magyar kultúra terjesztését. Nem mellesleg a hitoktatás nyelve is magyar.  Óvodánk egyfajta misszióként is szolgál a gyerekek és a kívülállók felé. Hisszük, hogy Isten ezen keresztül is munkálkodik közöttünk – foglalja össze az oktatási intézmény előnyét Orémus Zoltán esperes, a gyülekezet lelkipásztora.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →