Mennyei Atyánk megáldotta szigeteinket. Az óceánon túli északi szigetektől a déli szigetekig aranyló nap süt át a tiszta kék égen, és a madarak szabadon repülnek. A ragyogó fehér homokos partoktól egészen a legmagasabb hegy csúcsig szigeteink bővelkednek friss gyümölcsökben, színes növény és állat világban.

A lagúnák bővelkednek tengeri élőlényekben, halakban és drágakövekben (például fekete gyöngyökben), a gazdag óceán pedig összeköt minket a világ más országaival. Minden szigeten kimagaslik a hatalmas kókuszfa, az erő és a jóság szimbóluma. A kókuszpálma gondoskodik egészségünkről és jólétünkről. Felfedeztük, hogyan használhatjuk fel a fa minden részét, a levelektől a nagyon mély gyökerekig: étel, ital, gyógyszer készülhet belőle, de menedéket is nyújt.

A kókuszfa nélkülözhetetlen a túlélésünkhöz, így népünk az élet fájának tartja. Hálásak vagyunk, hogy a kereszténység 200 évvel ezelőtt megérkezett partjainkra. Az új hit reményt, békét és világosságot hozott, Jézus Krisztus evangéliumának megértésével. Idővel kultúránk összefonódott a kereszténységgel, és az áldások ma is nyilvánvalóak. Isten csodálatos csele kedeteinek őrzőiként és gondozóiként mindig kincsként őrizzük ezeket a szavakat: „Csodálatosan megalkottál”.

A nők létfontosságú szerepet játszanak örökségünk és hagyományaink életben tartásában. Ők a tehetségek őrzői, tanárai és mentorai. Az anyáktól a lányokig az élet, a hit és a szeretet körforgása folytatódik itt, paradicsomi szigeteinken. Az ének és az ima harmóniájában mutatjuk meg tiszteletünket és szeretetünket Isten és egymás iránt. Az értékes Tivaevae paplanjaink a türelmet, a szeretetet és az egységet jelképezik. 

Isten szeretetét és irgalmát tiszteljük a templomban viselt kalappal, amelyet ügyes, szerető kezek szőnek a rito szálakból, a fiatal kókuszlevélből. Édes illatú Tiare trópusi virágokkal díszítjük magunkat, koszorúk és füzérek formájában. Szívből tanítjuk és ne veljük szeretett gyermekeinket, a fiatalabb generációt, vagyis a jövőnket.

Bármilyen együttléten vagyunk együtt, az idősek mindig ezekkel a bátorító szavakkal köszönnek el: „Kia mau te serenga! Kia mau te napena! Kia mau!”, ami azt jelenti, „kapaszkodj szorosan abba, aki vagy életed minden területén!” Isten csodálatosan alkotott meg minket, ezért meg kell becsülnünk magunkat! – olvasható az imanapi füzet bevezető soraiban.

Az imanapi program és a hozzá kapcsolódó dokumentumok itt tölthető le. 

Reformata