Ez 46,16–24 és Lk 23,50–56 (ÚSZ) „Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét" (55). Elköszönni a szeretteinktől sohasem egyszerű, legyen szó akár egy rövid távollétről, vagy különösen a végső e világi búcsúról. Mindig bennem van a kép, ahogyan legközelebbi szeretteim elkísérnek egészen a kapunkig, aztán addig néznek távolodó autónk után, amíg az a közeli magaslaton végleg el nem tűnik a szemük elől. Hasonlóan van mai szakaszunkban is. A galileai asszonyok addig kísérik Jézust, amíg csak emberileg lehetséges. Igénkben az asszonyok megnézik a sírboltot, és azt, hogy miképpen helyezik el Jézus Urunk testét. Később aztán még illatszereket és drága keneteket is készítenek. Ami ebben a helyzetben lehetséges, azt megteszik, nem is sejtve az emberileg felfoghatatlan folytatást. Vigyázz Testvérem, nehogy Te is csak a földiekkel törődj, megfeledkezve az odafennvalókról (Kol 3,2)!
Fohász: Istenem, minden helyzetben hinnem kell, amit tapasztaltam is már, hogy Te reményteljes jövőt készítettél számomra (Jer 29,11). Ha földi elfoglaltságaim közt ez mégis kiesne a szívemből, kérlek, Lelked által segíts erről mindig megbizonyosodnom. Ámen.