Ez 40,48–41,26 és Lk 22,39–71 (ÚSZ) „Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek" (40)! Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakát. Amikor megérkeztek, imádkozásra szólította fel a tanítványokat. Ebben az imaharcban Jézusnak szüksége lett volna a tanítványaira is, ezért kérte őket, hogy imádkozzanak vele. A tanítványok azonban fáradtan, elnehezülten többször is elaludtak imádság közben. Egészen egyedül maradt Jézus, nem támaszkodhatott rájuk. Mégis vállalta az imaharcot. Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor különösen fontos, hogy imádságban keressük Istennel a kapcsolatot. Hányszor megtörtént már velünk, hogy belealudtunk könyörgéseinkbe?! Vagy abbahagytuk az imádkozást a kísértésnek engedve?! Jézus, aki Istennek kedves életet élt, aki Istennek Fia, minden időt megragadott, hogy Atyjával beszéljen. Tanuljunk mi is tőle, legyünk állhatatosak az imádkozásban!
Fohász: Mennyei Atyánk, könyörülj rajtunk, amikor kísértések közé jutunk, adj nekünk kitartást az imádkozásban, közösséged keresésében, a Krisztushoz való ragaszkodásban. Könyörülj, rajtunk, amikor a láthatók elbizonytalanítanak, add nekünk a hit látását! Ámen.