Ez 39 és Lk 22,1–6 (ÚSZ) „A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre" (3–4). Nehéz megérteni, hogyan jutott el Júdás oda, hogy elárulja Jézust. Mindennap mellette volt. A Sátán sugallata mellett ismerte azt a másik, szelíd hangot is, amely a békességet, az üdvösséget hirdette, hiszen Júdás egyike volt a tizenkettőnek. De valamiért elbizonytalanodott Jézus követésében, megrendül. Ezt a rést használja ki a kísértő. Júdás feltárhatta volna Jézusnak belső vívódásait, de nem tette, úgy gondolta, hogy majd megbirkózik ezzel, elrendezi magában. A gonosz pedig hatalmába kerítette. Gyengének bizonyult. Figyelmeztet hát mindnyájunkat az ige: „Vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan" (1Pt 5,8–9).
Fohász: Úr Jézus, kérünk, őrizz meg minket a földi siker, a pénz csalóka vágyától, hogy az örökkévalót soha fel ne adjuk a mulandóért; végtelen szeretetedet fel ne áldozzuk semmit sem érő emberi elismerésért, dicséretért. Erősíts minket hitünkben, hogy megállhassunk a Sátán minden kísértésével szemben! Ámen.