Ez 34,1–10 és Lk 20,41–47 (ÚSZ) „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn... Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet" (46.47). Amikor Isten Igéje az ítéletről szól, akkor féltő szeretettel figyelmeztet bennünket arra, hogy egyszer mindannyiunknak meg kell majd állnunk ítélőszéke előtt. El kell számolnunk az életünkkel, az időnkkel, a javainkkal, tehetségünkkel, azzal, hogy miként éltünk ezekkel az ajándékokkal, mert mindent, amink van, az Úrtól kaptuk. Mit mond az írástudókról Jézus? Azt, hogy örömest járnak hosszú köntösben. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy ők tekintélyes emberek. Az Úr viszont világosan látja, kinek-kinek mi van a szívében. Részt vehetünk alkalmakon, ismerhetünk számos éneket, s mindeközben is lehetünk komorak és örömtelenek. Sokan élnek úgy Jézus mellett, hogy ő nem lakik a szívükben.
Fohász: Bocsásd meg, Úr Jézus, hogy sokszor olyanok vagyunk, mint az írástudók. A külsőségekben minden rendben van, de belül zűrzavar és sötét indulatok uralkodnak. Köszönjük, hogy szeretetedből fakadóan nem hagysz minket ilyennek. Te tudsz minket átformálni, nekünk békességet, örömöt és boldogságot adni. Köszönjük, hogy Te senkit nem küldesz el magadtól! Ámen.