Ez 30 és Lk 19,45–48 (ÓSZ) „Ezt mondja az én Uram, az Úr: Véget vetek a hatalmas egyiptomi népnek Nebukadneccar babilóniai király által" (10). Isten népe korának egyre szorongatóbbá váló politikai helyzetében nem Urában, hanem Egyiptomban bizakodott. Azt gondolta, és prófétái is azt hirdették, hogy Egyiptom képes lesz megállítani Babilóniát, és a segítségével ők is megmaradhatnak. Nem Istent kérdezték, nem hozzá fordultak megtartatásért, hanem Egyiptomhoz, aki azelőtt igazi segítséget soha nem nyújtott nekik. Pedig Isten egyszer már kimentette őket éppen Egyiptomból, átvitte őket a Vörös-tengeren, gondjukat viselte a pusztában, és bevitte őket az ígéret földjére. Ezért Isten Ezékiel által azt üzeni nekik és nekünk is: ha nem Istenben, hanem bármi másban bizakodtok, el fogtok pusztulni, mert Istennél semmi sem hatalmasabb. Minden az ő kezében van, még ítéletében is csak őhozzá menekülhetünk.
Fohász: Istenünk, add, hogy mindig mindenben Hozzád tudjunk fordulni, egyedül Benned reménykedjünk, mert aki Benned bízik, az soha nem szégyenül meg (1Pt 2,6). Ámen.