Ez 26 és Lk 19,1–10 (ÓSZ) „Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr" (21). Az, hogy Isten megítélte saját népét, nem adhat okot más népeknek a csúfolódásra. Isten népe még az ítéletben is Istené marad, aki nem hagyja büntetlenül övéi kigúnyolását. Ítéletét viszont mindig a sajátjain kezdi. Népe bűne fáj neki a legjobban. Akiket elhívott, akiknek kijelentette magát, akik megismerték őt és törvényét, akik megélték féltő szeretetét, ingyen kegyelmét, azok nem hozhatnak rá szégyent. Ítélet és ítélet között azonban különbség van. A pogány népek, akik életük során nem ismerték fel Istent az egyetlenként, mindenek Uraként, örökre elvesznek: akik keresik, nem találják meg őket. Isten népe viszont soha el nem veszik. Az ítéletben megtisztítja, majd a világ négy tájáról újra összegyűjti az övéit, megkeresi elveszettjeit. Téged megtalált már, vagy még keres?
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy Krisztusban a Tiéid lehetünk! Add, hogy miattunk ne gyalázzák a Te neved! Inkább találjanak meg Téged rajtunk keresztül is mások, hogy örökre el ne vesszenek! Hadd töltsük be így küldetésünket! Ámen.