Ez 21,1–12 és Lk 16,13–18 (ÓSZ) „És látni fogja minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel, nem is fog elaludni" (4)! Az igerészben szereplő Délvidék erdeje nem más, mint Jeruzsálem, amelyben egyszerre vannak igazak és hamisak, zöldellő és száradt fák. Amelyben sem társadalmilag, sem vallásilag nem volt rend. Mondhatni: nőttek, mint erdőben a fa. A maguk esze és nem Isten törvénye szerint éltek. Ezért az Úr tüzet bocsát rájuk, megítéli őket. Ez a tűz pedig nem más, mint az ellenséges Babilónia, majd a babiloni fogság. Az előzőekben az egyéni felelősségvállalásról szólt az Úr, most arra hívja fel a figyelmet, hogy a hamisak bűne miatt az igazak is szenvednek. A bűn mindig az ártatlanok szenvedésében látszik meg leginkább! Isten ítélete olyan, mint az erdőtűz, amelyben a száraz fákkal együtt a zöldek is megperzselődnek. A bűnös ezért nem mondhatja: én vétkeztem, én szenvedek. Bűneinek következményei környezetét is sújtják.
Fohász: Atyánk, szeretteinkért, családunkért, gyülekezetünkért, környezetünkért kérünk, tisztíts meg bennünket, és segíts elhagyni bűneinket! Szeretnénk, ha a Te jóságod látszódna meg rajtunk. Ámen.