Ez 20,1–31 és Lk 15,11–32 (ÓSZ) „Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, nem hagyom, hogy kérdezgessetek" (31)! Annál szörnyűbbet nem is lehet elképzelni, hogy az Úr ne álljon szóba velünk. De miért is mondja ezt, amikor Jézus arrabiztat, hogy kérjetek, keressetek, zörgessetek (Mt 7,7)!? Nem mindegy ugyanis, hogy milyen szívvel és hogyan kérdezzük őt. Izráel véneinek a mai fejezetben azt mondja az Úr: „Tisztátalanokká teszitek magatokat, amikor ajándékot hoztok, és elégetitek áldozatul fiaitokat bálványaitoknak mindmáig!" Úgy kérdezték az Urat, hogy közben szívük még mindig nem az övé volt. Elhurcolták őket Babilóniába, otthonukat feldúlták, templomukat lerombolták, de még mindig nem jutottak bűnbánatra, továbbra is bálványokat imádtak, még gyermekeiket is feláldozták. Istentiszteletük formális volt csupán. Így áldozataik öröm helyett szomorúságot okoztak Istennek, nekik pedig áldás helyett átkot.
Fohász: Urunk, bocsátsd meg, hogy nekünk is vannak bálványaink, amelyeknek időt és pénzt áldozunk, és amelyeket gyermekeink életébe is beengedünk. Segíts, hogy Neked éljünk, hogy mindenkor bizalommal forduljunk Hozzád. Szeretnénk, ha örömödet lelnéd bennünk! Ámen.