Gyermektábor Bátkán 

GY. Á. A kilencvenes évek elején jókai székhellyel jött létre a Gyermek-evangelizációs közösség, melynek főmunkatársa a kezdetektől Andrássy Zsuzsa volt. Ő vette át az akkor Pozsonyban élő Dancák Arankától a magyar nyelvű gyermekekkel való levelezését, amely arra irányult, hogy a leckéken és az ahhoz kapcsolódó feladványokon keresztül minél több ismeretet szerezzenek a Bibliából, illetve elmélyítsék a korábban megszerzett tudásukat.

A gyermekek felé irányuló szolgálat a kezdetekben levelezés formájában indult el. A gyerekek bibliai leckéket tartalmazó füzeteket kaptak, amit az áttanulmányozás után kitöltöttek. Ehhez kapcsolódott egy személyes levelezés is, amelyben nemcsak a Bibliával, hanem személyes életükre vonatkozó kérdéseiket is feltehették annak a személynek, akikkel leveleztek. Ez alapozta meg a gyermekek közötti szolgálatot, ami csodálatos volt. Andrássy Zsuzsa ugyan csak pár levelezési címet vett át Arankától, ami néhány év alatt a tudatos és folyamatos munkának köszönhetően megsokszorozódott, több százra emelkedett. Ez a fajta szolgálat lényegében az egész Dél-Szlovákiát lefedte: Pozsonytól egészen a keleti hármas határig, Tiszacsernyőig.

V. SZ. A kezdetekhez nekem is személyes emlékeim fűződnek. A levelezésbe többek is elsősorban személyes megszólítás révén kapcsolódtak be. Még alapiskolás voltam, amikor Zsuzsa néni eljött hozzánk és felhívta a figyelmünket arra, hogy a Bibliát alaposabban megismerhetjük leckék sorozatából álló levelezés által. Akkor kezdtem el én is több osztálytársammal együtt a levelezést. Később pedig már a táborokba is bekapcsolódtunk résztvevőkként.

Sok esetben a hitoktatók és lelkészek a maguk környezetében, a gyülekezetben a gyerekek között igyekeztek felhívni erre a lehetőségre a figyelmet, illetve bekapcsolni őket a levelezésbe. Később maguk a gyerekek vitték tovább ennek a hírét. Ha a családból már levelezett az egyik gyermek, akkor ebből a testvére sem akart kimaradni, beleértve az unokatestvéreket, szomszédokat is. Lassan így bővült ki egyre jobban azoknak a száma, akik részesei lettek ennek a lehetőségnek.

Kiket szólítottak meg a kezdetekben levelezés formájában történő szolgálatra, amely a Levelező Postaláda Klub nevet kapta, és ki volt a célcsoport? Hogyan is történt konkrétan ez a szolgálat? Azokat is föl kellett készíteni, akik végezték ezt a levelezési szolgálatot?

Gyurkovics Árpád

GY. Á. Tulajdonképpen a szolgálat kiterjedése az első egyházmegyei táborok idején indult el, amelyet Peres Zsuzsanna tiszteletes asszony szervezett, az egyházmegye lelkészei pedig bevonták a gyülekezetek által küldött fiatalokat is, s fokozatosan alakult ki egy munkatársi csoport, amelynek tagjait Andrássy Zsuzsa szólított meg a levelezési szolgálatra.

Ő már a kilencvenes évek derekától főállásban levelezett a gyerekekkel. Jókán, a Betlehem Missziós Központban kapott helyet az iroda, ahonnan a leckéket küldte tovább, illetve tároltuk a segédanyagokat. Lényegében nagy felkészítést, iskolázást vagy tanfolyamot nem tartottak azok számára, akiket bekapcsoltak a gyerekekkel való levelezésbe. Egyébként ezek nagyon egyszerű kis füzetecskét voltak korosztályokra lebontva, külön az alsó- és külön a felső tagozat számára. A feladat abból állt, hogy a megismertetett szöveg alapján kellett a feltett kérdésre pár szóval válaszolni, illetve pótolni azt a hiányzó részbe. Ennek révén alakultak ki nagyon jó kapcsolatok a levelezők és leveleztetők között, és így folytatódott a munka.

Nagyobb volt a munkatársi kör. Kezdetben én is a Levelező Postaláda Klub keretében válaszoltam meg a leckében feltett kérdéseket, Andrássy Zsuzsa levelezett velem, majd 1998-ban meghívtak az első táborukba, ahol már személyesen is tudtunk találkozni. Három évvel később, 2001-ben már munkatárs lettem és én is leveleztem a gyerekekkel.

V. SZ. Ez a szolgálat nem csak a reformátusok között zajlott, hiszen a célunk felekezettől független: elvinni az evangéliumot, az örömhírt minél többek, elsősorban a gyerekek felé. Katolikus gyerekek ugyanúgy bekapcsolódtak a levelezésbe, mint a reformátusok és a munkatársak között is voltak katolikus fiatalok, akik munkatársakká váltak. Az elsődleges célpont az volt, hogy legyen személyes Isten-kapcsolatuk, hitben járjanak, jó Bibliaismerettel rendelkezzenek. Erre azért volt szükség, mert a személyes levelezés során sok esetben kialakult egy bizalmi lelki-gondozói kapcsolat és az esetlegesen felmerülő kérdésekre tudjanak az ige alapján választ adni vagy tanácsokat megfogalmazni.

Van-e még ma is igény a levelezésre? Hány címet tartanak jelenleg számon?

GY. Á. A 2009-es évtől, amikor már Emmausként működött tovább a szolgálatunk, szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a postai úton való levelezés egyre gyérebb és kevesebb gyereket tudunk megszólítani ebben a formában. Mára már teljesen minimálisra csökkent a levelezők száma. A bátkai alapiskolában a hitoktató által kerülnek a gyerekekhez a leckék, aki beviszi azokat az órára és közösen oldják meg a feladatokat, válaszolnak a kérdésekre, majd elküldik nekünk a válaszokat. Most már főleg az idősebbek azok, akik folytatják a levelezést, de ők már komolyabb, több témakörrel és kérdéssel is dolgozó füzeteket kapnak, amelyekre válaszolniuk kell. De ma már ez sem jellemző.

Ez főleg abból adódik, mert megváltozott a kommunikációs lehetőség?

GY. Á. Biztosan ez is hozzájárult ehhez. Ma már nem „divat” írni, illetve a gyerekek nem is tudnak már írni, pontosabban nem nagyon szeretik írásban megfogalmazni a gondolataikat. Volt egy olyan igény a részünkről, hogy online formában folytatódjon a levelezés, de végül úgy tapasztaltuk, erre sincs kereslet a gyerekek, fiatalok részéről. Helyette igyekszünk más formában megszólítani és személyes találkozókra meghívni őket, hogy a rohanó és az online világból kivéve őket tartalmas és minőségi időt tölthessünk az ige körül más gyerekekkel.

Szükséges volt elvégezni valamilyen tanfolyamot azoknak, akik leveleztek a gyerekekkel?

V. Sz. Vannak bibliatanulmányozási füzeteink az idősebbek számára, ez igényelhető most is, tehát velük még működik a levelezés, Bibliatanulmányozás, ismeretgyűjtés, egy-egy bibliai résznek vagy könyvnek a tanulmányozása bővebb ismeretszerzés céljából, tehát tulajdonképpen ilyen jellegű felkészítésben ők is részesültek, akik aztán a gyerekekkel bekapcsolódtak ebbe a levelezésbe.

GY. Á. Minden levelezőnek az összes leckesorozatot el kellett végeznie. A megoldásokat nem kaptuk kézhez, arra nekünk kellett rájönnünk. Tehát úgy lettünk mi is felkészítve a levelezésre, hogy a leckéket a kezdetektől a végéig alaposan áttanulmányoztuk, majd megoldottuk és ennek alapján javítottuk ki a hozzánk beérkezett válaszokat.

Gyermektábor Bátkán 2024

Milyen feltételeknek kellett teljesülniük ahhoz, hogy más szolgálatok is beépüljenek és közelebbi kapcsolatba kerülhessenek a gyerekekhez? Említettük, hogy a Levelező Postaláda Klubot, amihez elég volt egy íróasztal, papír, írószer, leellenőrizni a válaszokat vagy visszajelezni, de ahhoz, hogy több szolgálatot tudjanak elvégezni, ahhoz többre is szükség volt.

GY. Á. Elsősorban szükség volt Uwe Martin Schmidt német misszionárius lelkészre, aki a kilencvenes évek elejétől szolgált Jókán és ott is élt a családjával jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy ez a szolgálat kibontakozhasson. Tudniillik az egész Gyermek-evangelizációs Közösség megalapítása, hogy székhelyünk legyen és tervezni tudjunk táborokat, ahhoz elengedhetetlenek voltak az anyagi források. Köszönhető volt ez Uwe Martin Schmidt tiszteletes úrnak, aki mindezt biztosította a számunkra elsősorban németországi adományozók jóvoltából. Így épült meg Jókán a református gyülekezet területén a Betlehem Missziós Központ, ahol minden körülmény adott volt egy táborozó hely kialakítására szobákkal, fürdőszobával, vagyis, hogy a levelezés mellett szerveződhessenek pár napos alkalmak is a gyerekek és fiatalok számára. Többek között én is itt kerültem először kapcsolatba Jókával, Zsuzsa nénivel és magával az egész szolgálattal.

Mikor volt az első tábor megszervezve és hány résztvevővel? Vannak erre vonatkozólag adatok?

GY. Á. 1998. február 25. és 27. között, a tavaszi szünidőben szerveződött meg az első, akkor még csak három napos alkalom. Nem voltunk sokan, talán harminc körül lehetett a résztvevők száma. Az első nyári táborunk viszont már telt házzal zajlott. Az elmúlt évek során arra is volt példa, hogy nyaranta két tábort is meg kellett szerveznünk, mert annyian jelentkeztek. Nyolcvan – kilencven gyerekkel foglalkoztunk egy-egy táborban, ami legalább százhúsz – százötven résztvevőt jelentett.  

V. Sz. Én is először a levelezésbe kapcsolódtam be, és aztán meghívást kaptam a táborba. A tavaszinak ugyan még nem, de az első nyári tábornak már a részese lehettem. Ha jól emlékszem, akkor attól kezdve egy tábort sem hagytam ki, sem gyermekként, sem felnőttként. Ott ragadtam, ott nőttem fel és élhettem meg azt, hogy az Úr Jézus belenyúlt az életembe, személyesen engem is megszólított, illetve megtapasztalhattam, mit jelent Neki szolgálni. Mindezeket az ott szolgáló munkatársaktól, segítőktől én már gyerekként megtapasztalhattam. Valahol azt a vágyat is ébresztgette bennem az Úr Jézus, hogy valamikor majd engem is tudjon használni az Ő szolgálatában. 

1998-ban szervezték meg az első tábort, amely nagyon sok érdeklődőt vonzott. Minek tudható ez?

GY. Á. Azzal, hogy Istennel, az Úr Jézussal találkozhatunk, sok ismeretet szerezhetünk a Bibliából, tanulmányozhatjuk a Jézussal kapcsolatos történeteket, én Jókán szembesültem először, ahová a szüleim többek között azért is engedtek el, mert nagyon olcsó volt. A németországi támogatásoknak köszönhetően ugyanis olyan családok számára is elérhetővé vált a táborozás, akik nem engedhették meg maguknak, hogy jelentős összeget költsenek gyerekeik táboroztatására. Így nem gördült akadály a nagycsaládosok elé sem, hiszen csak szimbolikus összeget kellett befizetni, könnyebben is engedték el gyermekeiket Jókára. Én az ikertestvéremmel és néhány barátommal együtt érkeztem a táborba, de tényleg nagyon sokat nyomott a latban az, hogy anyagilag mindenki számára elérhetővé vált. Emlékszem, hogy az első tavaszi tábor 1998-ban 20 koronába, nem egészen egy euróba került. Ez az összeg szinte csekély volt ahhoz képest, amit a természeti iskoláért vagy bármilyen más, nyáron szervezett táborért fizetni kellett akkoriban. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sok szülőnek segített az, hogy nyáron legalább ez a lehetőség a rendelkezésére állhatott. A másik, ami a legfontosabb és hiszem is ezt, hogy aki eljön a táborunkba és megszólítja őt az Úr Jézus, annál ez nem múlik el nyomtalanul. Akinek az Úr Jézus belép az életébe, az vágyik a Vele való kapcsolatra. Most is ezt látom, hogy amikor megérkeznek a gyerekek a táborba, először teljesen elképzelhetetlennek tartják, hogy mobil meg mindenféle kütyü nélkül kibírják az ittlétet, de rövid időn belül már nem is hiányzik nekik. A Betlehem Missziós Központban, ahol tartjuk a táborokat, tudatosan nincs wifi szolgáltatás. Sem TV, sem számítógép, csak a sajátunk, amit odaviszünk az alkalomra az énekek vetítésére. Szerintem ezt látják a szülők is a visszajelzések alapján, hogy jó helyen, szeretetteljes környezetben tölthetnek el pár napot a szünidőből a gyermekeik.

Ha visszatekintünk a 26 éves múltra, az nagyon sok tábort, az azokon résztvevő gyereket és a megannyi alkalmat jelent, amikor a szülők a legféltettebb kincsüket elhozták hozzánk. Lehet, hogy hitetlenül, csak egyfajta megőrzőként tekintve ránk, mert nem tudták hova tenni őket a nyári szünet alatt, ugyanakkor mégis csodálatos folyamatosan megtapasztalni, hogy Isten megőrzi testileg és lelkileg is a gyerekeket. S ami a legfontosabb, hogy azok, akik egyszer eljöttek, azok közül sokan legközelebb is visszatértek. Sőt, annak ellenére, hogy mi elsősorban nem élménypedagógiát nyújtunk, – ahol sok színes programból vehetnék ki a részüket, például lovaglásból és íjászatból – hanem nálunk a reggelek, a délelőttök, az esti alkalmak valóban csak az Ige körül zajlanak. Ennek ellenére a gyerekek jelentkeznek a táborainkba és visszavágynak hozzánk.

Virág Szilvia

Most is annyira nagy az érdeklődés a táborok iránt, mint a kezdetekben vagy most már érződik az, hogy nagyon sok gyülekezet megszervezi a saját táborát is?

V. Sz. Az Úr Jézus vonzza a gyermekeket, a szíveket. Ahogyan már elhangzott, ez az Ő munkája. Az, hogy érkeznek újak, az mindig csoda. Néha olyanok is jelentkeznek, akikről azt sem tudjuk hogyan kerültek kapcsolatba ezzel a szolgálattal. Ki az, aki továbbadott egy meghívót. De az, hogy a gyerekhez és szülőhöz elért ez a megszólítás, az mind Isten munkája. Természetesen nyomon követhető az, hogy most már nagyon sok gyülekezet fontosnak tartja a gyerekek felé ezt a szolgálatot és a nyáron napközi tábort szerveznek a számukra. Ezt jó látni. Örülünk, hogy ez így van. Nem mondom, hogy elvonják tőlünk a gyerekeket, ugyanis mi igyekszünk más témát kínálni a számukra, mint azon gyülekezetek, akik a közösen elkészített KOEN programot dolgozzák fel és használják a táborokban.

Mi pontosan ezért, hogy ha egy gyermek már volt nyáron a gyülekezetében a KOEN program alapján megszervezett táborban, akkor ne ugyanazt hallja és tapasztalja meg itt is.

Nekünk külön anyagaink vannak témaként kidolgozva egy-egy táborra. A tavaszi szünidő, ami csak egy hetes, akkor kevésbé szánja rá magát az iskolás, hogy azt táborban töltse el. Sok esetben a szülőkkel mennek kirándulni, ezért a létszám is alacsonyabb ilyenkor. Nyáron viszont nem érzékeljük azt, hogy kevesebb lenne az érdeklődő. Én hiszem azt, hogy ez nemcsak azért van így, mert a szülőnek nincs hová tenni a gyerekét, hanem azért is, mert vágyódik közénk és örül ennek a lehetőségnek. S tapasztaljuk, hogy legközelebb már hozza az osztálytársát, unokatestvérét, szomszédját, barátját is, mert jó volt neki velünk eltölteni pár tartalmas napot. Tudja, hogy valamit átélt, bár nem is igazán fogalmazza meg magának a miértre a választ. Talán azért is érezte magát jól, mert ott elfogadták. A táborainkból senki sincs kizárva. Igyekszünk a problémás gyerekekkel is úgy foglalkozni, hogy megtapasztalják az Úr Jézus szeretetét.

A korábbi években nemcsak a Betlehem Missziós Központban szerveztek táborokat, hanem kivitték távolabbi vidékekre is, oda, ahonnan lehet, hogy szívesen látnának Jókán gyereket, csak nem tudják az ideutazásukat megoldani. Szerveznek-e még most is táborokat felkérésre más helyszínen?

GY. Á. 2004-ben volt az első olyan év, amikor Kelet-Szlovákiában, Deregnyőben megszerveztünk egy tábort az ottani levelezők számára. Szolgálatunk a kezdetektől egész Dél-Szlovákiát átölelte, ugyanis ott is van egy munkatársunk, az Emmaus egyik tagja, Szopó Ferenc bodrogszentesi tiszteletes úr. Kezdetekben még ő is résztvevőként volt jelen a táborokban. Orosz Enikő tanító néni, aki szintén levelezett gyerekekkel, segített nekünk abban, hogy megszólítsuk az ott élő gyerekeket.

Uwe Martin Schmidt és Andrássy Zsuzsa el is utaztak oda, hogy feltérképezzék a helyzetet. Járták a gyülekezeteket, hívogatták a gyerekeket. Ennek eredményeként valósult meg az első tábor Deregnyőn.  2007-től viszont már Hatfán táboroztunk sok éven keresztül egészen a Covid időszakig. 2019-ben tartottuk az utolsót. Azóta sajnos ezt a szolgálatot még nem tudtuk folytatni több tényező miatt is, de bízunk abban, hogy ez is valamikor akár újra indulhat, hiszen van rá igény. Folyamatosan kapjuk a visszajelzést erre vonatkozólag, de vannak olyan élethelyzetek, amiket mi sem tudunk befolyásolni.

2006-tól Bátkában, Közép-Szlovákiában is szervezünk tábort. Az ottani alapiskola igazgatóhelyettese meghívott bennünket egy napközi tábor megtartására. Ez a kapcsolat azóta is tart, kivéve ismét a Covid időszakot, amikor a munkatársaink nem tudtak elmenni. A tábornak picit más a felépítése, mint a jókainak, hiszen napközis tábor lévén a gyerekek estére hazamennek. A napi program viszont ugyanúgy épül fel: délelőtt csak az Igével foglalkozunk, délután pedig az ottani pedagógusok segítségével különböző feladatok, sporttevékenységek, kézműves foglalkozások váltják egymást. Ez is egyhetes. Ezért tudjuk azt mondani, hogy a szolgálatunk még ma is egész Dél-Szlovákiát felöleli.

V. SZ. Én hosszú időn keresztül jártam Batkára és Hatfára is. Az utóbbi időben bizonyos okok miatt nem tudtam részt venni, de reméljük, hogy a későbbiekben ugyanúgy fel tudjuk majd vállalni ezeket a szolgálatokat is, amíg az Úr engedi és erőt ad hozzá.

Bibliaismereti verseny 2023

A bibliaismereti versenyek megszervezésével is bővült a szolgálati terület. Elsősorban kiknek és honnan várták a jelentkezését erre a megmérettetésre? A Jókához közeli gyülekezetekből vagy akár több egyházmegyét is felkarolva?

GY. Á. Az első bibliaismereti verseny már 1998-ban, a tavaszi szünetben, egy szombati napon valósult meg. Én akkor azon még gyerekként vettem rajta részt. A szlovákiai magyar közegben ez volt az első nem katolikus bibliaismereti verseny, amit mi szerveztünk. Ugyanazért a célért, amiért a táborokat szerveztük: közelebb vinni a gyermekekhez Isten igéjét. Emlékszem, Mózes első könyvéből voltak kijelölve a fejezetek, elég terjedelmes témakört körbejárva, s mégis, nagyon sokan mérettették meg magukat. Volt olyan év, amely legalább háromszázötven résztvevőt jegyzett, ezért a jókai alapiskolában zajlott a verseny. Azóta is megszerveződik minden évben, kivéve a kovid időszakát. Folyamatosan ott van bennünk a vágy elsősorban a gyerekek felé, hogy foglalkozzanak a kijelölt témával akár a hittanórák keretében, vagy a parókián üljenek le az Ige mellé és tanulmányozzák azt. Valójában igényesek a versenyek és nehezek is a kérdések, de mégis azt tapasztaljuk, hogy a maximális pontszám közelében teljesít a csoportok többsége. Ugyanakkor mindig elmondjuk, nem az a fontos ki milyen eredményt ért el, hanem az, hogy a tanulmányozás során elhangozzék a lényeg, a bibliai történetek üzenetei, illetve mindaz, amit Isten nekünk ezzel mondani akar.

Kik állítják össze a kérdéseket?

V. Sz. A fejezeteket, történeteket, amelyeket kiadunk áttanulmányozásra korosztályok szerint, azt is a munkatársak közösen határozzák meg, illetve a kérdéseket is, amelyek Árpinál gyűlnek össze, hogy a verseny idejére azokat megszerkessze, szükség szerint kiegészítse. Mi felvállaljuk azt, hogy ez ismereti verseny. A kérdéseink az ismeretre vannak kiélezve. Elsősorban azért, mert hisszük és valljuk, hogy amit a gyermek megtanul ismeretként és beépül az ő gondolatába, szívébe, azt Isten bármikor elő tudja hozni.

Olyan jó megtapasztalni, hogy ez is felekezeten kívüli, hiszen katolikus csoportok is bejelentkeznek a versenybe. Meghatározzuk azt is, hogy melyik bibliafordítás alapján kell készülni, amit ők felvállalnak és örömmel jönnek. Nemcsak a pozsonyi, hanem a komáromi és a barsi egyházmegyékből is. Sokszor csak a távolság az egyedüli akadály. De többek is felvállalták az évek során, hogy akár több csoporttal rendszeresen részt vegyenek a versenyeken. A gyerekek élvezik a megmérettetést és nem térnek haza csalódottan, igyekszünk mindenkit egy kis jutalomban részesíteni, ezzel is bíztatni őket. Volt már példa arra is, hogy az egyik csoport, aki első alkalommal vett részt a versenyen, majdnem a mezőny végén végzett, de aztán mivel már tudták hogyan kell készülni, a következő évben már övék lett az első hely. Ez egy ilyen örömmegtapasztalás, csoda is. A gyerekek pedig mindig örömmel térnek haza.

Majdnem tizenöt éven keresztül végezték a szolgálatot a Gyermek-Evangelizációs Közösség keretén belül, majd Emmaus polgári társulás név alatt folytatódott. Milyen igényből fakadt a társulás megalapítása és miért az Emmaus nevet választották? Kik voltak az alapítók?

GY. Á. Az Emmaus polgári társulás létrejöttét nagyban befolyásolta egy szomorú tényező. Azzal, hogy Uwe Martin Schmidt tiszteletes urat 2008-ban az Úr magához szólította, az a háttér, amit ő biztosított, nem folytatódott tovább. Mindenképpen lépni kellett ebben a helyzetben, mivel nem szerettük volna, hogy az a szolgálat, ami eddig eredményesen működött, az megszűnjön. Sajnos, volt rá példa, hogy mindaz, ami az ő segítségével, adományával létrejött, az az ő halálával véget is ért, vagy annak a helyzete megváltozott. Erre kapcsolódva jött az az indíttatás, hogy jogi formában polgári társulásként, hivatalosan folytassuk tovább ezt a szolgálatot. Nagyon fontos volt már a kezdetektől, hogy minden szempontból elsősorban Isten, de az emberek előtt is a szervezetünk működni tudjon.

Tizenöt alapító tagja volt az Emmaus polgári társulásnak és ugyanennyi van most is. Személyi változások is történtek, voltak, akik elmentek, mások becsatlakoztak a szolgálatba. Ők a hivatalos tagok, de ettől sokkal többen vannak, akik Emmaus tagok és vallják is, hogy hozzánk és közénk tartoznak. Hála az Úrnak, többen vagyunk, akik támogatásukkal, jelenlétükkel ott vannak és folytatódhat a szolgálat.

Egyházmegyei családi nap 2023

V. Sz. Fontosnak tartották azok, akik ezt a szolgálatot tovább vitték, hogy ez a keret, amiben mi gondolkodunk és azok az alapelvek, amelyek meghatározzák a mi szolgálatunkat, az továbbra is így folytatódhasson. Ez is volt az egyik indító oka egy külön polgári társulás létrejöttének. Az Emmaus nevet azért választottuk, mert az az emmausi tanítványokra utal. Ők voltak azok, akik miután az Úr Jézus meghal, szomorúan mennek Emmaus felé, s útközben csatlakozik hozzájuk Jézus, akit csak később ismernek fel. Elhangzik a kérés feléje a tanítványok részéről, hogy maradjon velük. Szolgálatunk kezdetén mi is az Úr Jézusba kapaszkodtunk és rá bíztuk magunkat akkor is, amikor változás történt és lépnünk kellett. Az Úr Jézus ugyanis nem változott meg, hanem velünk maradt. Pár éve ismét egy változás előtt álltunk, amikor Andrássy Zsuzsa hivatalosan átadta a koordinátori feladatokat, de a szolgálatot továbbra is együtt végezzük. Tanácsaival, tapasztalataival segít bennünket. Hisszük, hogy az Úr Jézus velünk van, velünk marad továbbra is és segít bennünket ezen a megkezdett úton.

Hogyan tartja fenn magát a polgári társulás? Milyen bevételekből?

V. Sz. Ugyanúgy, mint korábban, adományokból. Ezek jelentős részét a közvetlen aktív munkatársak adják össze, akik szívügyüknek tartják a gyermekek közötti szolgálatot, beleadják az erejüket, idejüket, de anyagi résszel is rendszeresen hozzájárulnak a működéshez. Tehát a rendszeres szolgálattevők, az Emmaus tagjai és mindazok, akik szeretettel gondolnak erre a szolgálatra. Ezen kívül a szülők, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, voltak pályázati támogatások is. Az adó két százalékos felajánlásából is érkezik hozzánk bevétel. Valamint még maradtak páran, olyan nyugdíjas németországi támogatók, akik rendszeresen kisebb összeggel hozzájárulnak a szolgálathoz. Mindezek az összegek adják meg azt a keretet, amelyből gazdálkodni tudunk.

A munkatársak önkéntesen végzik a szolgálatukat, ha igen, akkor miért?

GY. Á. Igen, önkéntesen végzik a szolgálatukat. Ez is egy nagy csoda a számunkra. Nagyon hálásak vagyunk minden munkatársnak, aki a szabadságát, a téli vagy a nyári szünidőben, vagy a hétvégén a szabadidejét áldozza fel ennek a szolgálatnak. Önkéntesként vannak jelen, semmilyen anyagi juttatást nem kapnak érte, hiszen nem ezért jönnek, hanem azért, mert fontos számukra a szolgálat. Számomra is nagyon fontos és tényleg megélem én is ezt, hogy mi, mint az Emmaus polgári társulás nem gyülekezet, felekezet vagyunk, hanem egy olyan szolgálatot tévő csoport, akik különböző gyülekezetekből, helyekről, akár az ország túlsó feléről vagy más országból bizonyos alkalmakra összejövünk. Fontos számunkra az, ami több, mint amikor elkezdődött és ez több, mint húsz éve tart. Fontosak számunkra azok gyerekek, akiket meg tudunk szólítani és részt vesznek az alkalmainkon. Az sem mellékes, hogy azok, akik hitre jutottak és megtapasztalták az Úr Jézus szeretetét, később visszajönnek hozzánk szolgálni munkatársként. De a legfontosabb az, hogy amit megtapasztaltak, azt vigyék el a saját gyülekezetükbe, családjukba és ott tegyék a dolgukat megélve a hitüket.

Mi mindig egy évre előre tervezünk, hogy a munkatársaink be tudják osztani az idejüket, s jusson abból a családjukra, a gyülekezeti szolgálatra, s tudjanak számolni a mi alkalmainkkal. Nincs sok. Havonta egy-egy alkalom, néha kettő is, de van olyan hónap, hogy nincs egy sem. Aki meg tudja oldani, az velünk tud lenni. Nem kérjük számon, ha valaki valamelyik alkalmunkra bármilyen okból kifolyólag nem tudna részt venni.

Nyári tábor 2023

V. Sz. Azt tapasztaljuk, hogy akit itt az Úr Jézus megszólított és akar is Neki szolgálni, akkor azok a munkatársunkká válnak. Nagyon sok ilyen munkatársunk van, akik gyerekként ott voltak az általunk szervezett alkalmakon és most munkatársakként folytatják tovább annak ellenére, hogy már megváltozott a családi állapotuk házasságkötés, gyermekszületés révén. Ugyanakkor most már az is fontos s számukra, hogy az ő gyerekeik is megtapasztalják abban a légkörben, hogy mit jelent az Úr Jézus közelsége. Szeretnék megadni a gyermeküknek azt, amit ők is megéltek. Sok esetben át is alakultak az alkalmaink családi jellegűekké, de megtapasztaljuk, mit jelent együtt lenni az ige közelében, épülni és segíteni kicsikkel és nagyokkal együtt. Akik szeretik az Úr Jézust, azok szeretnek is Neki szolgálni, s mindezt hálából és örömmel téve. 

Még milyen szolgálati területet vállaltak fel ezeken kívül? Korábban előadásokat is szerveztek különböző témakörben.

GY. Á. Fontosnak tartjuk azt, hogy akik nálunk munkatársak, azok a saját gyülekezetükben is tudjanak szolgálni. Erre van egy felkészítő tanfolyamunk, amellyel a vasárnapi iskolában tanítókat készítjük fel. Azokat, akik úgy érzik, hogy nem készek rá, vagy nincs pedagógiai végzettségük, vagy fiatalok még. Számukra is tartunk tanfolyamokat, hogy tudják, miként kell egy bibliai történetet, igeverset, éneket tanítani.  

2009-től szervezünk keresztyén szavaló- és prózamondó versenyeket váltakozó részvétellel. Előfordult, hogy nagyon sokan jelentkeztek rá, máskor meg alig voltak, illetve akár két helyszínen kellett meghallgatni a versenyzőket a zsűrinek. Eljönnek akár más, távolabbi egyházmegyéből is.

Szavalóverseny megnyitója 2023

V. SZ. Hitmélyítő alkalmakat is szervezünk, szilveszterkor vagy nyáron csendes napokat. Évente tartunk a munkatársaknak hitmélyítő alkalmat, amit összekötünk a tábori megbeszéléssel. Ha összejövünk, akkor azokon az alkalmakon is mindig az ige van a középpontban, az Úr Jézus közelében vagyunk.

Elsősorban a táborozók számára jött létre a családi nap, amikor a szülők is betekintést kaphatnak abba, hogy mi folyik egy táborban, milyen programmal, mivel foglalkozunk, illetve arra is szolgál, hogy megismerkedjenek velünk. Erre az alkalomra a munkatársak elhozzák a gyerekeiket is. Velük külön foglalkozunk korosztályokra lebontva. Így a szülők nyugodtabban tudnak az ige közelében lenni, az ige üzeneteit megbeszélni. Az utóbbi években a pozsonyi egyházmegye családi napján minket kérnek fel a gyermekfoglalkozás megtartására. Örülünk is minden olyan lehetőségnek, amikor a gyerekek között lehetünk.

Alkalmaink kibővültek a tinihétvégékkel. Szeretnénk a fiatalokkal nem csak a tábor ideje alatt foglalkozni, hanem külön célcsoportként, olyan igei üzeneteket átadni, ami az ő személyes életükre vonatkozik. Húsz éve indult el a program, azóta megváltozott egy kicsit az arculata. Volt külön fiúk és lányok hétvégéje, de mivel mi munkatársak is egyre idősebbek leszünk, ezért az kibővült lányok-asszonyok, illetve

fiúk-férfiak hétvégéjére. Fontosnak tartjuk, hogy olyan alkalmak legyenek ezek, ahol bizonyos témákról feszélyeztetés nélkül tudunk együtt beszélgetni az Ige fényében.

A programokat a munkatársak állítják össze?

Gy. Á. Igen, évente kétszer tartunk megbeszéléseket, a tavaszi és a nyári tábor előtt. Azt visszük témaajánlóként, ami bennünk van, de közösen beszéljük meg és döntjük el. Fontosnak tartjuk, hogy a téma változatos legyen a célcsoport számára. Huszonöt év van mögöttünk, így már egy kicsit nehéz kitalálni új témákat, hogy azok ne ismétlődjenek, bár elég gazdag a repertoár.

Jókán kívül még hol adódik lehetőség az Emmaus bemutatására, illetve szolgálatra a gyerekek között? /iskolák, egyházmegyei nap/

V. SZ. Ez meghívás alapján történik. Nem egy alkalommal volt rá példa, hogy egy hitoktató, iskolában dolgozó pedagógus szervezte meg az iskola keretén belül egy rendhagyó hittanórát, amit az Emmaus munkatársai vállaltak fel, amelyen felekezettől függetlenül több korosztály gyűlt össze egy nagyobb teremben. A munkatársak egy bibliai történettel, üzenettel készültek, énekkel, beszélgetéssel, s lehetőség nyílt arra is, hogy a résztvevőknek bemutassák a szolgálatunkat, hívogassanak a táborainkba. Az egyházmegyei családi nap is egy ilyen lehetőség. Az alkalmakra a megszólítás mindig meghívók alapján történik olyan személyeken keresztül, akik már voltak az alkalmainkon.

GY. Á. Az alkalmainkra az egyházmegyében minden lelkész levélben kap értesítést, az e-mail címeket mindig frissítjük. Ez is fontos a számunkra, hogy aki itt van a közelben, tőlünk elérhető távolságra, élhet azzal a lehetőséggel, amit mi kínálni tudunk, amihez mi erőt kapunk.

Hosszú éveken keresztül Andrássy Zsuzsa volt az Emmaus, illetve a gyermekmunkával kapcsolatos szolgálatok koordinátora. Két évvel ezelőtt azonban lemondott azzal, hogy a fiatalok vigyék tovább ezt a szolgálatot, de a háttérből erejéből adódóan továbbra is támogatni kívánja az önkéntesek csapatát. Így van ez, vagy továbbra is aktívan kiveszi a részét ebből a munkából, besegít, tanácsaival ellátja a fiatalabbakat?

V. Sz. A személyi változás abból adódott, hogy a koordinátori feladatokkal járó felelősséget vettük át, ezzel lett ő tehermentesítve. Andrássy Zsuzsa továbbra is aktív résztvevője minden egyes alkalomnak és a szolgálat egyik mozgatórugója, akit Isten továbbra is használ hatalmas nagy áldással eszközeként, úgy, ahogyan eddig is.  Valóban így van, hogy nagy szükség van az ő segítségére, tanácsaira, bölcsességére, amit az Úrtól kap. Továbbra is közösen hordozzuk ennek a szolgálatnak a terhét, hogy továbbra is Isten dicsőségére tehessük azt, ami egykor elkezdődött, s az Ő áldásával tovább folytatódhasson.

Tavaszi tábor 2023

Ez a vállalás, hogy Önök viszik tovább, önkéntes volt vagy inkább meggyőződés alapján?

Gy. Á. Szilviával már évek óta részt vettünk a szervezésben, döntésekben. Nem ért váratlanul bennünket, mert tudtuk, hogy a változás előbb-utóbb be fog következni. Évekkel ezelőtt már beszéltünk erről és hordoztuk imádságban a hogyan tovább kérdését. Láttuk azt, hogy Zsuzsa néninek az egészségügyi problémái miatt egyre nehezebb eljutnia egyik pontból a másikba. Évek óta együtt dolgozunk. Semmi más nem változott, csak az, hogy a koordinátor szerepét most már nem ő, hanem más tölti be. Éreztük a szükségét a változásnak, pontosabban, hogy tehermentesítve legyen az, aki már nem bírja úgy a szolgálatot, ahogyan korábban. Főállásban dolgozott az Emmausnál, de mi maradtunk a hivatásunkban. A meglévő munkánk mellett végezzük ezt a szolgálatot, így vállalva el ketten a koordinátori szerepet, a terheket megosztva úgy, hogy mégis közösen tudjuk tovább vinni az Emmaus működését. Nem kényszerből, hanem elhívásként. Továbbra is tesszük, amit kell.

V.SZ. Ahogyan korábban említettem, már gyerekként ott volt bennem a vágy, hogy az Úr ebben a szolgálatban bárcsak engem is használni tudna. Ez fokozatosan teljesült be. Először segítőként kisebb feladatokat kaptam, majd egyre többet és nehezebbet. Fokozatosan nőttem fel ehhez közben tapasztalatokat gyűjtve. A szolgálat nagyobb felelősségének terhét úgy élem meg, mint az Úr elhívását. Mint tanítvány, folyamatosan tanulok, mert nagy szükségem van erre. Sokszor tapasztalom, hogy hiába az a sok-sok megtapasztalás az eddigi szolgálatok révén, az alapjáraton nem elég arra, hogy továbbra is jól tudjon működni. Folyamatosan szükségem van arra, hogy elsősorban az Úr Jézustól tanuljak, másodsorban pedig azoktól, akik előttünk járva ezt a szolgálatot már éveken keresztül végezték és végzik, akiknek a tapasztalatai bennünket megelőz és őrájuk figyelve, tanácsaikat szem előtt tartva azokat beépíteni a jövőbeni feladatokba. Nagy hálával tekintek azokra a személyekre, akiket az Úr ideáig használt és még használ is ebben a szolgálatban.

Személy szerint azt látom, hogy még nagyon sokat kell tanulnom, de eddig is az Úr tartotta meg ezt a szolgálatot, s a jövőben is csak Ővele mehet tovább. Az a reménységem, hogy ahogyan a múltban mások által, úgy a jelenben és a jövőben rajtunk keresztül mehet tovább. A jelen időszak egyelőre arról szól, hogy ami már eddig megvalósult, azt igyekszünk az Úr segítségével megtartani.

Mi a jövőbeli terveik? Megtartani a meglévő szolgálati területüket vagy igyekeznek bővíteni?

GY. Á. Elsőrendű célunk megtartani mindazt, ami van. Azonban az a tapasztalatunk, hogy egyre nehezebb megszólítani a gyerekeket, a szülők sem állnak már rá egykönnyen arra, hogy ezekre az alkalmakra elhozzák a gyermekeiket, vagy saját maguk részt vegyenek rajta. Amikor arról beszélgetünk a munkatársakkal, hogy valamelyik területet már nem kellene tovább vinnünk, mert nincs rá érdeklődés, akkor mindig megszégyenülünk, mert mégis eljutnak hozzánk a bejelentkezések új gyerekekkel, új szülőkkel. Ezek olyan dolgok, amelyek Istennél vannak.

Elsőrendbeli célunk az, hogy ami van, megmaradjon. Nem terveztük a tini alkalmakat sem, de Isten küldte a fiatalokat és megláttuk annak a szükségét, hogy velük külön kell foglalkozni. Mi is fiatalként lettünk megszólítva arra, hogy közösen töltsünk el egy tartalmas időt, amelyből később egy erős munkatársi csoport alakult ki. Ezt látjuk most is. Van egy tinicsoport, akik akarnak és jönnek. Nem kell őket kényszeríteni, hanem vágynak Jókára, bár teljesen mellékes a helyszín, vagyis arra, hogy együtt lehessenek az Úr Jézussal, az ő igéje körül lehessenek. Ott van bennük az a vágy, hogy egy csapatként szolgálhassanak az alkalmakon. Bennem pedig mindig ott van az a plusz, hogy tőlünk elmenve otthon a családjukban, a gyülekezetükben is tegyenek, így engedelmeskedve az elhívásnak.

Tinialkalom 2023

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Emmaus