A magyarországi kegyelmi ügy felkorbácsolta a kedélyeket, és ez elérte a Magyarországi Református Egyházat. Mennyire nyomta rá a bélyegét ez az ügy a GE munkájára?

Nagy várakozással néztünk a 2024-es kalendáriumi évre, hiszen tematikus év, az élő Ige éve indult, és kezdődött egy találkozóval január végén a Groupama Arénában, ahol magyarországi és felvidéki lelkipásztorok közel ezres nagyságrendben voltak együtt. Ez egy nagyon áldott alkalom volt, egyrészt a személyes találkozás lehetősége, másrészt a közös imádságnak és közös gondolkodásnak a lehetőségét is elénk hozta. Nagyon fontos hangsúlyoznunk azt, hogy mi az élő igének az egyháza vagyunk. A Generális Konvent magába foglalja a Kárpát-medencei, határon túli és tengeren túli református közösségeket is. A magyarországi társadalmi helyzet, amely a kegyelmi ügy kapcsán elérte a Magyarországi Református Egyházat, hatással volt a Generális Konvent munkájára is. Nem gondolom azt, hogy a református egyházban ez miatt válságos helyzet alakult volna ki. A mi egyházunk a gyülekezeteiben él, minden egyes egyházközségünk életében megvannak azok a kihívások és lehetőségek, ahol szolgálni tud az adott közösség. Nagyon fontos azt is hangsúlyozni, hogy mi nem egy fölülről, egy személy által irányított hierarchikus egyház vagyunk, hanem egy alulról építkező közösség, mely nyitott Isten igéjére.

A kegyelmi ügy kapcsán sokan válságról beszéltek. Ha úgy vesszük, akkor a keresztény közösség már kétezer éve válságban van, csak a válság jegyei mindig másképp mutatkoznak meg. A válság az, hogy mindig valamilyen kihívással nézünk szembe, küzdünk ezzel a világgal úgy, hogy közben nem ebből a világból valók vagyunk. Folyamatosan szembenéz egyházunk a társadalmi problémákkal, a belső vétkeivel, nehézségeivel. Ez a konkrét ügy is besorakozik a megélt válságok sorába. Okozott a Generális Konvent életében nehézséget a kegyelmi ügyből fakadó társadalmi feszültség, viszont a gyülekezeteinkben való szolgálatnak a valóságát ez nagyon kevéssé érintette. A szolgálat a megszokott rendben folyt, és azt szeretném kiemelni, pozitívumként hangsúlyozni, hogy továbbra is bizonyságot tudtunk tenni Isten megtartó szeretetéről.

Isten megtartó szeretetére, kegyelmére emlékeztünk gályarab prédikátoraink hitvalló életében, helytállásában. A 2024-es esztendőben kezdődött egy programsorozat, mely a hitük mellett mindvégig kitartó hithősök emléke előtt hajtott fejet. Hogyan értékeli a jubileum kapcsán megvalósult programokat?

Az elmúlt jubileumi év, amelyben a gályarab, hitvalló lelkészekre emlékeztünk, elsősorban három egyházkerület életében valósult meg programszerűen: a dunántúliban, a tiszáninneniben és a felvidékiben. Ezek közös istentiszteleteket jelentettek, és egy gályarab-emlékút létrehozása valósult meg, mely összeköti azokat a gyülekezeteket, melyeknek lelkészeit a pozsonyi vértörvényszék elítélte, és gályára adta. Az emlékút célja az egyházközségek összekapcsolásán túl az emlékhelyek kialakítása, ahol tiszteletet tudunk adni a hitük mellett mindvégig kitartóknak.

Ez a programsorozat nem ért véget 2024-ben, hanem folytatódik az idén, sőt 2026-ban is, reményeink szerint. Mindenképpen szeretnénk gályarab lelkészeink kitartását és hitvallását emlékezetünkben megőrizni és példaképként önmagunk elé állítani.

Milyen további tervek fogalmazódtak meg a programsorozattal kapcsolatban?

A gályarab-emlékutat szimbolikusan öt felvidéki és öt tiszáninneni gyülekezettel alakítottuk meg. Az idén várjuk mindazon gyülekezetek jelentkezését, ahol gályarab prédikátor szolgált vagy ahonnan gályarab prédikátor származott. Így tovább folytatódhat a gyülekezetek összekapcsolása. Ezenkívül ifjúsági programokat tervezünk, szó van egy biciklitúra megszervezéséről is. Egy közös munkacsoport koordinálja a programok szervezését, a mi egyházunkat Rákos Loránt püspökhelyettes képviseli.

Az orosz-ukrán háború sajnos az elmúlt évben sem fejeződött be. Kárpátalja továbbra is nehéz helyzetben van, az ott élő magyar reformátusságot tudtuk-e támogatni?

Az ottani helyzet egyre rosszabb. Továbbra is támogatjuk ott élő testvéreinket az erdélyi és magyarországi egyházkerületekkel együtt. Mikor kitört a háború, egy nagyszabású gyűjtést szerveztünk egyházunk diakóniájának koordinálásával, melynek felhasználása 2024-ben zárult le. Tisztában voltunk azzal, hogy a háború kitörése után rengeteg segély érkezik Kárpátaljára. Az ottani partnereinkkel egyeztetve megállapodtunk, hogy fokozatosan, szükség szerint folyósítjuk a támogatást.

Mi hogyan tudtuk támogatni a kárpátaljai magyar református közösségeket?

Az alapvető szempont az volt, hogy diakóniai és szociális célokat szolgáljon ezeknek a forrásoknak a felhasználása. Azokat a szociális programokat támogattuk, amelyek az ottani nehéz mindennapi életet segítik. Részben hozzájárultunk ingyenkonyhák működtetéséhez, segítettünk meglehetősen nehéz helyzetben levő kisgyermekes családokat, vagy olyan egységek vásárlását támogattuk, melyek kompenzálják az egyre gyakoribb áramkimaradásokat. Több tucat ukrán gyermek szlovákiai táboroztatását is biztosítottuk, hogy ki tudjanak szakadni abból a szomorú helyzetből, amelyben odahaza vannak.

Milyen állapotban vannak a kárpátaljai református gyülekezetek? Mennyire fogyott a létszámuk?

Hatalmas a fogyás. Nagyon sokan elmentek, főleg a fiatalabb korosztály menekült el, elköltöztek elsősorban Magyarországra. Még nehezebbé teszi az a helyzetet, hogy akik maradtak, főleg az idősek, a nagyon nehéz emberi vagy anyagi helyzetben lévők. Ki kell emelni azt, hogy egyetlen református lelkész sem hagyta ott a szolgálati helyét. Most az ősszel indult egy olyan program, mely tavasszal is folytatódik, melybe a mi egyházunk is bekapcsolódik. Ez a segítségnyújtás a lelkipásztori szolgálatot érinti. A kárpátaljai lelkészek egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve, ha a leányegyházakban, a szórványban, a lakóhelyüktől távolabbi helyen kell szolgálniuk. Mindannyian hallottunk már az erőszakos sorozásokról Ukrajnában. Tehát ennek a programnak az a célja, hogy egy-egy vasárnapi alkalomra magyarországi, felvidéki vagy erdélyi lelkészek menjenek Kárpátaljára istentiszteleteket tartani. Egyrészt célunk az ottani gyülekezetek erősítése, hogy nincsenek egyedül, másrészt a kárpátaljai lelkész testvéreink segítése.

Közelebbit lehet-e már tudni, hogyan valósul meg ez a segítségnyújtás?

A mi egyházunk márciusban vállal szolgálatot Kárpátalján. Önkéntes alapon működik ez a program, melyben megszólítjuk lelkészeinket, ki szeretne ilyen szolgálatot vállalni. Szombaton kell majd Kárpátaljára megérkezni, és másnap istentiszteletet tartani ott, ahol az szükséges. Legutóbb a dunamelléki egyházkerület lelkészei szolgáltak Kárpátalján.

Ökumenikus Tanács egy törvénymódosítási javaslattal élt az egyházak életét szabályozó 2019-es törvénnyel kapcsolatban még 2023-ban. ’23 nyarán első olvasatban átment a parlamenten, és a benyújtott javaslattal a további munka 2024-re tolódott. Foglalkozott ezzel a szlovák parlament?

Sajnos nem. Ez a folyamat megakadt, és nem volt folytatása a munkának. Jöttek a választások ’23 őszén, majd megalakult az új szlovák kormány. 2024-ben a kulturális minisztérium nyújtott be egy törvénymódosítási javaslatot a 2019-es törvénnyel kapcsolatban. A javaslat kidolgozásában a történelmi egyházak nem vettek részt, viszont elfogadták a minisztérium módosítási javaslatait, mivel pozitív irányba mozdította az egyházak finanszírozásáról szóló törvényt. Ezt a törvénymódosítást szavazta meg, fogadta el a szlovák parlament 2024 novemberének végén. 

Öt év tapasztalat után milyen problémák vetődtek fel a 2019-es, egyházak finanszírozását szabályozó törvénnyel kapcsolatban?

Ezzel a törvénnyel az volt a legnagyobb gond, hogy egy konkrét induló összegből számolta ki minden évre az egyházak számára az állami támogatást. Ez a számítási kulcs számolt inflációval és a szlovák gazdaság növekedésével. Az volt a kiindulási pont, hogy ahogyan növekszik a gazdaság, annak eredménye jelenjen meg az egyházak támogatásában is az infláció kompenzálásával együtt. Ez az eredeti törvény megszavazása előtt egy elfogadható helyzetnek tűnt, minden szlovákiai egyház támogatta. Az elmúlt években Szlovákiában nagyon megnövekedett a minimálbér havi összege, a 2019-es helyzethez képest ez már több mint 44%-os emelkedést jelent, 520 €-ról 2024-re 750 €-ra emelkedett. Az állami támogatás az egyházak vonatkozásában ezt a növekedést egyszerűen nem követte. Míg a minimálbér 44%-kal nőtt, addig az egyházak állami dotációja a gazdaság és az infláció alapján 8%-os növekedést indikált. Egy olyan helyzetbe kerültek a történelmi egyházak, hogy a minimálbért sem tudták kigazdálkodni a lelkészeiknek.

Szeretném mindenképpen elmondani, hogy a lelkészek nem azért választják ezt a hivatást, hogy nagy anyagi javakra tegyenek szert. A lelkészi szolgálat hitből fakadó hivatás. Viszont ebben a világban élnek a lelkészek is, lelkészcsaládok vannak, gyermekeket nevelnek. Egyre nehezebben hordozható az a tény, hogy miközben mindegyik szakterületen növekedett az átlagjövedelem, addig lelkészeink 90%-a minimálbérből él, vezeti a gyülekezetét a vezetői tisztség minden felelősségével együtt. Nagyon méltatlan és vállalhatatlan ez az élethelyzet.

Milyen pozitív változásokkal sikerült javítani ezt a 2019-es törvényt, melyet a parlament novemberben megszavazott?

Egy új képlet a minimálbérhez köti a növekményt. Tehát amilyen ütemben növekszik a minimálbér, olyan ütemben fog növekedni a következő években az állami támogatás is. Hozzá kell tenni azt, hogy a kulturális minisztérium által kidolgozott eredeti törvényjavaslatban szerepelt egy egyszeri kompenzáció is. Ez az összeg a koronavírus-járvány okozta szituációt volt hivatott orvosolni, s egy magasabb szintre emelte volna a kiindulási összeget. Tudomásunk szerint a pénzügyminisztérium ezt a kompenzációs tételt törölte, és a módosítási javaslat már e nélkül került a parlament elé.

Ez azt jelenti, hogy az egyházunk az állami támogatásból a minimálbért tudja biztosítani a lelkészeinknek.

Így van.

Elindult ezzel kapcsolatban az egyházunkban is egy párbeszéd. Mire jutottunk ezzel kapcsolatban? Az őszi Zsinat elfogadott egy közalapi törvénymódosítást.

A 2024-ben kialakult helyzet nem ért váratlanul bennünket. Tudtuk és láttuk az állami források felhasználásánál, hogy milyen ütemben növekszik a minimálbér, és mennyi forrás áll a rendelkezésünkre. A 2024-es év tervezésénél is nyilvánvalóvá vált, hogy alig fogjuk tudni kigazdálkodni, hogy az állami törvényeket betartva tudjunk fizetést adni a lelkészeinknek. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy ez egy tarthatatlan helyzet. Több egyházi fórumon egyeztettünk lelkészekkel, elnökségi-esperesi tanácskozásokon, presbiteri konferenciákon került terítékre ez a probléma. Az egyházi közbeszédben jelen volt a bérek finanszírozásának kérdése. Minden fórumon, amelyen ezzel kapcsolatban egyeztettünk, az volt a visszajelzés, hogy az egyházunknak egyre inkább a saját lábára kell állnia. Nem szabad megengedni, hogy ilyen mértékben függjön az államtól. Ezért elindítottunk egy olyan folyamatot, mely egyházunk Közalapjának működtetésén módosított. Novemberben a Zsinat megvitatta és elfogadta a közalapi törvény módosítását. Egy olyan tételt helyezett be a Közalap működtetésébe, mely az egyházzal munkaviszonyban lévő lelkészeknek a fizetéskiegészítését hivatott kezelni. A gyülekezetek vonatkozásában ez azt fogja jelenteni, hogy megemelkedik minden egyházközség számára a közalapi befizetés összege.

Eddig is a Közalapból működtettük az egész egyház szolgálatát, számos területen segítjük a gyülekezeteinket, szervezeteinket. Ilyen az egyházépítő keret, mely az ifjúsági munkát, a napközis táborokat, a diakóniát stb. támogatja; ilyen az építkezési keret, mely egyházmegyei közgyűlések javaslatára gyülekezetek ingatlanjainak felújítási munkálatait tudja anyagiakban segíteni. A módosítás a meglévő alapok mellé hoz be egy újat, mely az egyházzal munkaviszonyban lévők fizetési támogatására szolgál. A 2025-ös évben már a módosított közalapi törvény alapján történnek a befizetések. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az eddigi befizetések mellett attól függően, mennyi lelkész szolgál az adott egyházközségben, a gyülekezet annyiszor egy havi minimálbérnyi összeget is befizet a Közalapba. 

Ennek fényében hogyan tervezi egyházunk a 2025-ös év lelkészbérezését? Igyekszik már ebben az évben a minimálbérnél valamivel magasabb fizetést biztosítani a lelkészeinek, vagy ez az esztendő a gyűjtésről fog szólni?

Már szeretnénk ebben az évben megkezdeni a kifizetéseket. Nem spórolni szeretnénk, hanem azt, hogy a befolyt összeg megjelenjen a fizetésekben.

Van-e bármilyen visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy a gyülekezeteinkben ennek a támogatási rendszernek a bevezetése milyen visszhangot kapott?

Az a helyzet, hogy olyan közvéleménykutatás, mely lefedné a teljes egyházi közösségünket, nem áll rendelkezésre. Azokon az egyházi fórumokon, melyeken gondnokok, presbiterek is jelen voltak, pozitív hozzáállást tapasztaltunk. Az volt a többség véleménye, hogy ezt a lépést szükséges megtennünk. Természetesen vannak olyan gyülekezetek, amelyek nehezebben tudják majd kigazdálkodni ezt a többletbefizetést. De reménységgel vagyunk afelől, hogy a nehezebb helyzetben levő közösségek megtalálják annak a módját, hogyan tudják ezt a kötelességüket is teljesíteni.

Továbbá szeretném azt is elmondani, hogy az elmúlt években jelentős anyagi támogatás érkezett Magyarország Kormányától, melyek segítségével parókiák, gyülekezeti házak, templomok újultak meg. Ezek a pályázatok jelentős terhet vettek le egyházközségeink válláról, hi-szen külső forrásból végeztünk el nagyon sok munkát ingatlanjainkon. Magyarország Kormánya ezt a jelentős anyagi támogatást abban a reményben adta, hogy megerősíti az itteni gyülekezeteket. Az anyagi forrásaikat így nem felújításokra kell fordítania, hanem lehetőséget ad arra, hogy nagyobb részt vállaljanak közösségeink, egyházunk működtetésében.

 A 2024-es évben mely egyházmegyéket sikerült meglátogatnia, volt-e lehetőség kisebb körökben találkozni a lelkészekkel?

Az elmúlt évben a szlovák egyházmegyékbe sikerült eljutnom. Itt még jobban érzékelhető a lelkészhiány. Már Barstól kelet felé haladva beszélhetünk lelkészhiányról. Nem egy olyan parókia van, amely még a kommunista diktatúra alatt is lelkész által lakott volt, most pedig évek óta üresen áll. Egyházunkat illetően ez a legnagyobb kihívás az elkövetkezendő évekre. A szlovák egyházmegyékben egy-egy lelkipásztorra nagyon sok gyülekezet jut. Ha megnézzük a rendelkezésünkre álló gyülekezeti statisztikai adatokat, láthatjuk, hogy a szlovák egyházmegyékben szolgáló lelkipásztorok nagyon sokat tesznek azért, hogy a gyülekezeti szolgálatokat mindenhol elvégezzék.

Túlnyomórészt nehézségekről esett szó. Egyházunkban rengeteg olyan esemény, történés van, mely okot adhat az örömre, a hálára. Zárjuk a beszélgetésünket ezek összefoglalásával!

Egyrészt hálát kell adjunk a megtartatásért, az országunkban lévő békéért. Másrészt, ha körülnézünk az egyházunkban, számtalan dolog van, aminek örülhetünk. Ilyen a gyerekmunka. A nyári napközis táborokban több mint 4 000 gyermekkel foglalkozik az egyházunk. Ha vesszük az intézményeink életét, óvodáink, iskoláink többségébe egyre több gyermeket íratnak be. Nagyon pozitív dolognak tartom, hogy gyülekezeteinkben egyre több olyan program szerveződik, mely túlmutat a klasszikus értelemben vett egyházi életen. Nagy áldásnak tartom azt az alkalomsorozatot, amelyben lelkészek fogtak össze, és közösen szerveztek lelki napokat állami iskolákban a gyerekközösségeknek – sok száz gyermekkel tudtak foglalkozni. Hálásak lehetünk az egyházi sajtó működéséért, az egyes szakterületek – egyházzene, ifjúsági munka, missziós területek – szolgálatáért. Azt gondolom, hogy aki követi egyházunk életét a közösségi oldalakon, az internetes felületeken, találkozik ezekkel a programokkal, bizonyságtételekkel.

Édes Enikő