Ez 11,14–25 és Lk 12,54–59 (ÓSZ) „Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszéledtetek" (17). Egységben az erő. De egységben a biztonság, a kölcsönös segítés is. Mindennek híján van a nép, amely szétszórattatásban él. Egy előnye azonban ennek a bizonytalan állapotnak mindenképpen van: a szélfútta ember többé nem támaszkodhat a maga erejére, bölcsességére. Egyedüli reménye az Úr marad. Sorsa fordulását egyedül tőle várhatja. A mindenható Isten pedig megígéri, hogy megalázott, de megtérő választottjait újra összegyűjti. Nem engedi az önkényeskedők gúnyolódását. Nincs olyan reménytelen helyzet, amelyben ő ne készítené el a szabadulás útját. Ez a mi reménységünk alapja és megtartatásunk bizonyossága.
Fohász: Kegyelmes Istenem, köszönöm, hogy életem alakulását a Te kezedben tudhatom. Tenyered biztonságában nincs mitől félnem, s ha mégis megrémítenének a körülöttem zajló események, szólj kegyelmesen hozzám, vigasztalj, bátoríts, erősíts. Ámen.