5Móz 15 és Lk 6,43–49 (ÚSZ) „Mélyre ásott, és a kősziklára alapozott" (48). Ami régen nem volt kérdés, mert egyértelmű és alapvető tény, rend, erkölcsi érték volt, az ma már nincs. Igen, az alapokat el lehet veszíteni. El lehet hanyagolni. Sőt meg lehet tagadni. De az Isten teremtési rendjét és a Krisztus kegyelmét megtagadó ember talajvesztetté és kiszolgáltatottá vált. Ennek következménye pedig csak egy lehetett: bukás, összetörettetés, pusztulás. Egyénileg is, társadalmilag is. De a mai ige azt mondja, hogy a biztos alapot meg lehet találni, újra ki lehet kutatni. Akár egy teljesen új életet is fel lehet rá építeni. Sok mindent építünk az életben: családi, baráti, munkatársi kapcsolatokat; karriert, jövőt; és igen: gyülekezetet, egyházi szolgálatokat, közösségeket... Ne kísérletezgessünk! Mindezek alapja legyen Krisztus és az ő igéje, mert amit építünk, így lesz mindenféle nehézségek közepette maradandó!

Fohász: Áldalak és magasztallak, Téged, Uram, mert a Te megváltó és gondviselő szereteted lehet az én életemnek alapja. Köszönöm, mert aki Rád épít, aki Igédnek engedelmeskedik, annak az élete a viharok közepette is megáll. Kérlek, építsd továbbra is bennem a hitet, a reménységet és a szeretetet! Ámen.