5Móz 13 és Lk 6,20–36 (ÚSZ) „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek ... az Emberfiáért" (2). Sok ember fél attól, hogyha követi Jézust, akkor elveszti az élet örömeit. Mert hát a boldog élet az igazi férfival vagy nővel kezdődik. A boldog élet a lottófődíj megnyerése, a mulatással töltött hétvége. Meg az előléptetésekért, pozícióért átdogozott hetek, hónapok, évek, évtizedek. Aztán ebbe a boldognak nevezett életbe hányan, de hányan megcsömörlöttek, belerokkantak, teljesen kiüresedtek és egyedül maradtak... Mert nincs, aki őszintén megvigasztalja őket. Mert nem tudják megtartani azt, amiért oly sok mindent feladtak. Mert bár lehet, hogy sok fontos embert ismernek, de sosem találkoztak Istennel, és nem élték át, mit jelent Isten gyermekének lenni. Mert bár erősen markolják, nemcsak a földi élet folyik ki az ujjaik közül, hanem a mennyek országa sem lesz az övék. Csak Krisztussal igazán áldott és valóban boldog az élet!

Fohász: Köszönöm, Uram, hogy melletted békére lelhetek, hogy a legszomorúbb időkben is megvigasztalsz, hogy „csordultig van poharam" (Zsolt 23,5), és sohasem vagyok egyedül, mert a Te gyermeked lettem. És legfőbbképpen köszönöm, hogy a kereszten megszerezted nekem az örökké tartó boldogságot. Ámen.